Európa szívéből
DR. LÉHMANN GYÖRGY ügyvéd (8600 Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) e-mail: lehmann@invitel.hu
=============================
A pusztítás ismérvei hazánkban 60 éve és most
Napra pontosan két éve éltem panasszal az Európai Bizottság Elnöke felé az általam gyalázattörvénynek nevezett, többszázezer magyar embernek végleges tönkretételét célzó, Trócsányi-Patai féle közös javaslatot Magyar Országgyűlés által 2014. július 4-én egyhangúan megszavazott XXXVIII. törvény miatt az Európai jogi normáknak, valamint az alapvető emberi jogoknak megsértése okából.
Két nappal ezelőtt pedig ismertettem az Európai Bizottság előtti panaszeljárásban részemre 2016. október 27-én az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága Vezetője – Veronica Manfredi – által küldött tájékoztatást „Hazaárulás minden szinten” című iratomban és írásomban a tájékoztatással kapcsolatosan a következőket írtam:
„Az igazi persze az lenne, hogy ha azt is közölné Veronica Manfredi, hogy milyen tartalmú levelet melyik magyar hatóságnak küldték meg és ez a magyar hatóság milyen választ küldött. Már csak azért is, mert magyar emberek milliónak magánügyeivel kapcsolatosak ezek az iratok.
Azt is el tudnám képzelni, ha mondjuk Dr. Morvai Krisztina, vagy Szanyi Tibor időt szakítana arra, hogy a mai levélben közölt számok alapján mint európai parlamenti képviselő megnézné a Brüsszelben lévő iratokat és legalább a most említett két levelet honfitársaikkal közölnék. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy tetteikkel igazodnak azokhoz az országgyűlési képviselőkhöz, akiknek 2014. július 4-én sikerült aljas módon tönkretenni több millió magyar embert.”
Írtam ezt azért, mert Veronica Manfredi többek között a következőket is közölte tájékoztatójában:
„A bizottsági szolgálatok jelenleg a magyar hatóságoktól kapott választ értékelik annak érdekében, hogy valamennyi releváns tényt megállapíthassák, a jogi helyzetet megerősíthessék és levonhassák a megfelelő jogi következtetéseket.”
Látható az idézettekből az, hogy tegnapelőtt még nem vettem volna rossz néven azt, ha mondjuk Dr. Morvai Krisztina vagy Szanyi Tibor Európai Parlamenti képviselők legalább annyit tennének ez ügyben, hogy a többszázezer szerencsétlen sorsú magyar ember érdekében betekintenének a panaszeljárás brüsszeli iratokba és Veronica Manfredi által közölt magyar hatósági válasz másolatát közzétenné. De a tegnapi napon számomra kiderült az, hogy erre az elképzelhetetlenül nagy segítségükre már semmi szükségünk nincs a nevezettektől.
Hiszen eddig is csak látszattevékenységet végeztek a devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződések magyar áldozatainak megsegítésével kapcsolatosan, míg az iratok közlése esetén ki tudja mit szólnának a hozzájuk tartozó azon magyar országgyűlési képviselők, akik 2014. július 4-én éppen a többszázezer, esetleg millió magyar ember tönkretételén fáradoztak. Büntetésként akár kimaradhatnának a következő Európai Parlamenti választás során…
Szóval Dr. Morvai Krisztina, Szanyi Tibor és többi magyar EU képviselő saját érdekében jobb ez így.
——————————
Rátérve Veronica Manfredi által említett magyar hatósági válaszra, a Kaposvári Törvényszéktől tegnapi napon kézbesített egyik szerződés részbeni érvénytelensége iránti peres ügyemben érkezett permegszüntető végzésnek alábbi megállapításaiból indulok ki:
A végzésnek ide másolt oldalának következő mondatai utalnak Veronica Manfredi egységvezető által hivatkozott magyar hatósági válasz tartalmára:
„A felperes hivatkozott az Európai Unió alapjogi Chartájának 47. cikkére is.
A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unó jogát hajtják végre.
A perbeli esetben ez a feltétel nem valósul meg, tehát az Alapjogi Chartára, annak bármely cikkére közvetlenül hivatkozni a jelen jogvitában nincs lehetőség.”
Azért utalnak ezek a mondatok a magyar hatósági válasz tartalmára, mert Veronica Manfredi egységvezető tájékoztatása egyik mondata a következő:
„Ennek keretében a Jogérvényesülési Főigazgatóság a jelen ügyben a hatékony jogorvoslat és a tisztességes eljáráshoz való jog hiányával kapcsolatban benyújtott panaszt is vizsgálja, méghozzá az Alapjogi Charta előírásai (47. cikk) fényében.”
Az idézett mondatokból következik az, hogy a magyar hatóságokhoz címzett Európai Bizottsági információk kérése a gyalázattörvénynek Alapjogi Charta 47. cikkéhez viszonyulását firtatta, míg a magyar hatóságok pedig erre a Európai Bizottsági kérdésre akként válaszolt, hogy nem szükséges megfelelni a törvénynek az Alapjogi Charta 47. Cikke előírásának azért, mert a Charta 51. cikke 1. bekezdése miatt a Charta alkalmazási köre nem terjed ki az általam gyalázattörvényeknek nevezett 2014. évi XXXVIII., XL., LXXVII törvényekre.
Amennyiben valakiben felmerül az, hogy miért állítom mindezt csupán egy Kaposvári Törvényszéki végzés alapján, annak közlöm azt, hogy 2014. július 4-e óta a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések részbeni érvénytelensége iránti perekben a bírák önállósága megszűnt. Több ezer jelenleg is folyamatban lévő ilyen peres eljárásban szerzett tapasztalatom alapján határozottan állítom, hogy Szegedtől Debrecenig, Balassagyarmattól Szombathelyig, Pécstől Budapestig egységesen ugyan úgy semmibe veszik az Európai jogrendet, mint ahogy a fenti, Kaposvári Törvényszéki végzésből megállapítható.
Ebből a határozott állításból következően határozott véleményem az, hogy a permegszüntető végzéseket a Törvényszékek, Ítélőtáblák, Kúria feltehetőleg az OBH által közzétett „jogértelmezési szempontok” alapján hozzák. A jogértelmezések kiagyalóit pedig szerintem a Trócsányi-Patai féle társaság, illetve az OBH Vezetőinél, esetleg ezekhez hasonlóknál találjuk meg.
Ezért állítom azt, hogy a Kaposvári Törvényszéki fenti végzéséből minden további nélkül megállapítható az, hogy minden a témában tevékenykedő magyar bíró saját ismereteit félretéve így jár el, így kell, hogy eljárjon.
Ebből következően pedig tehát nincs kétség az Európai Bizottság és magyar hatóságok közötti levélváltás fenti tartalmára vonatkozóan.
Amennyiben pedig még mindig van olyan ember Magyarországon, aki egyszerűen nem hiszi el azt, hogy saját hazájának jogállamisága ilyen soha nem tapasztalt mélységbe süllyedt, ide másolom egy Fővárosi Ítélőtáblai 2014. július 4-e előtti jogerős végzésnek egyik oldalát is:
A 2014. április 8-i jogerős végzésnek ide másolt oldalán írtak bizonyítják azt, hogy az EU-hoz tartozásunk folytán az Ítélőtábla a magyar nemzeti bíróságok számára a feladatot a tisztességtelenséggel kapcsolatos perekben kizárólag EU-s Irányelvre 93/13. EGK Irányelv – illetve EU Bírósági döntéseknek – C-618/10., C-472/10., C-415/11. számú ítéletek megfelelő alkalmazásával határozta meg. Akkor.
Majd 2014. július 4-ét követően a Fővárosi Ítélőtáblának ugyanezen tanácsa az Európai jog említése nélkül azonos tartalmú indokolással utasítja el a keresetlevelet, mint ahogy a Kaposvári Törvényszék fenti végzése teszi.
Miközben Romániában, Lengyelországban, vagy az Európai Uniónak Magyarországon kívüli bármely országában ugyanúgy döntenek a nemzeti bíróságok, mint ahogy az Ítélőtáblai végzés 2014. július 4-e előtt tette. Nyugodjon bele mindenki, hogy nálunk terror ez a javából – jogi terror.
=====================
Mível fentiek szerint bizonyítottam tehát azt, hogy az Európai Bizottságnak Alapjogi Charta 47. cikke megfelelőségével kapcsolatos kérdésfeltevésére válaszolva a magyar hatóságok azt válaszolták, amit a Kaposvári Törvényszéknek ide másolt végzésében kellett a bírónak közölni
„A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unó jogát hajtják végre”.
ideje alaposabban is megtekinteni azt, hogy miről is van itt szó.
——————————
A http://www.europarl.europa.eu
„Az Alapjogi Charta felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyeket az Európai Uniónak és a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtása során tiszteletben kell tartaniuk. A Charta jogilag kötelező erejű dokumentum, amelyet azért hoztak létre, hogy egyértelműen elismerjék és jobban hangsúlyozzák az alapvető jogoknak az Unió jogrendjében betöltött szerepét.
A Charta 2009. december 1. óta jogilag kötelező erejű. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése kijelenti, hogy „az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának […] szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ezért a Charta az elsődleges uniós joganyag részét képezi; ily módon a másodlagos uniós joganyag és a nemzeti intézkedések megfelelősége vizsgálatának egyik szempontjává vált.
Ebből következően tehát egyetlen Európai Uniós országnak Trócsányi-Patai féle társasága sem szórakozhat 2009. év óta azzal, hogy van az a pénz, amiért korpás a hajam. Akkor, ha bármelyik európai ország hatalmi elitje ad arra, hogy ne a magyar frankhamisítás elkövetői méltó utódjainak tekintsék őket.
Ami pedig ennek a nemzeti intézkedéseket meghaladó erejű Chartának 47. cikkét illeti, a
http://eur-lex.europa.eu/legal
cím megnyitásával a következő olvasható:
47. cikk
A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.
Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.
Ez a kötelezően betartandó rendelkezés nem tetszik a Trócsányi-Patai szövetségnek, hiszen ezek szerint az Uniós jog – tehát 93/13 EGK rend. – által biztosított jogok miatti bíróságokhoz fordulás joga lehetséges úgy, ahogy az 2014. július 4-e előtt a magyar jog szerint is törvényes volt. Zavarja őket elsősorban az, hogy a XL. törvény 37. §-át a Charta rendelkezése miatt figyelmen kívűl kell hagyni.
De azzal, hogy az 51. cikkre hivatkozással hallani sem akarnak a magyar hatóságok erről a Charta 47. cikkről, egyúttal azt is állítják, hogy Magyarországon az Unió által biztosított jogokat a bíróságoknak a következők szerint kell alkalmazni:
A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették,az e cikkben megállapított feltételek mellett nincs joga a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.
Törvényesíteni kívánják a jogfosztást. Uniós jog ide, Uniós jog oda, amennyiben a magyar diktatúra másként rendelkezik, akkor nincs joga senkinek sem a bírósághoz fordulni a Chartára hivatkozva.
És tehát a jognak ilyen felfogása nem tetszik Veronica Manfredi egységvezetőnek az Európai Bizottságnál levele szerint.
Ellenben a Magyar Országgyűlés minden képviselőjének pártállástól függetlenül tetszett. Kifejezetten ezt kívánták egyhangú szavazatukkal 2014. július 4-én. Vagy ha nem látták ezt, akkor éppen annyi eszük van együttvéve, mint egy sörös lónak.
———————–
De nézzük a magyar hatóságnak hivatkozását a Charta 51. cikk 1. bekezdésére:
51. cikk
Alkalmazási kör
(1) E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.
Amennyiben visszatekintünk a Kaposvári Törvényszék végzéséből kiolvasható, Trócsányi-Patai társaság és OBH által nyilvánvalóan összeállított, bírók számára kötelezően tanácsolt jogértelmezési szempontra a Charta 47. cikk kizárására vonatkozóan
„A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unió jogát hajtják végre.”
akkor a Trócsányi-Patai társaság és az OBH jogértelmezési szempontjai tehát nem vitatja a 2014. évi XL. törvény 37. §-a alkalmazhatatlanságát, azaz a fogyasztóknak jogérvényesítési lehetőségét elismeri úgy, mint 2014. július 4-e előtt történt, csupán azért utasítják el az Európai Bizottságnak ezzel kapcsolatos felvetését, mert a bíróságoknak nincs joga szerintük 2014. július 4-e után az Uniós jogot figyelembe venni peres eljárásokban, csak az általam gyalázatos törvényeknek tartott jogszabályokat.
Ördögien aljas felfogás. Hiszen a Kaposvári Törvényszéken hozott végzést megelőzően a mellékletben látható periratban foglaltam össze perbeli érvelésemet és többek között az alábbi Uniós jogra hivatkoztam:
„A felperesek kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.)”
Ugye tetszenek látni azt, hogy az Uniós joghoz tartozó Európai Bírósági Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.ügyekben hozott ítélet szerint az irányelvekkel nem összhangban lévő gyalázattörvényeket – 2014. évi XXXVIII., XL., LXXVII törvények – minden magyar nemzeti bíróságnak figyelmen kívűl kellene hagyni az Európai jog szerint, de az Európai Bizottságnak választ adó magyar hatóság ténylegesen azt közli, hogy mível ezek az Európai jogot semmibe vevő magyar törvények nem Uniós jogok, a magyar bíróságok az 51. cikk 1. pontja alapján figyelmen kívűl hagyják a Charta 47. cikkben írtakat.
==========================
Fentiekből is megállapítható az, hogy Adynak nem volt igaza akkor, amikor 1907. május 19-én azt írta:
“Nagyobb igaza sohse volt népnek.
Hitványabb Nérók még seholse éltek.”
Azok az 1907-ben élt magyar Nérók szende apácák voltak a mai Magyar Országgyűlés egyhangú szavazatát tanúsító és más mai nemzetrontóhoz képest. Anyámék 1946-ban a románok elől menekültek át a határon ide, most pedig bánhatják a határon erről élő magyarok, hogy miért nem Romániában vették fel az OTP kölcsönt…
—————————–
Ellenben Vass Albertnak már feltehetőleg igaza volt akkor, amikor a következőket írta:
“Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg.”
Ezzel a tömeggel szórakozik a Trócsányi-Patai társaság és a többi.
=================
Visszatérve az Európai Bizottság előtti panaszeljárásomra ne gondolja senki azt, hogy amit most ismertettem az Európai Jog és nemzeti jog viszonyáról, a gyalázattörvények tarthatatlanságáról, nem tudják mindezeket a mai magyar Nérók. Trócsányi-Patai társaság, az OBH és valamennyi magyar bíró pontosan tudja a most leírt megállapításaimat.
Tudják azt is, hogy mondjuk 3-4 év múlva panaszeljárásom eredményeként az Európai Bizottság majd megfedi Magyarországot, megfenyegeti a Kormányt egy Európai Bírósági eljárással, ez az Európai Bírósági eljárás is eltart majd két évig. És miután az Európai bírósági ítélet helyteleníteni fogja a magyar bírósági gyakorlatot, ennek eredményeként Trócsányi Igazságügyi minisztert büntetésül Európai biztosnak ugyanúgy kinevezik majd, mint Navracsicsot is kinevezték.
Addig pedig néhányezer milliárd forintot lenyúl még a Matolcsy féle bank az adósokról, Csányi Sándor és a többi vagyonának nagyságára majd már az amerikai milliárdosok is csettintenek, és már segédmunkást sem fogunk találni Magyarországon. Ellenben a tömeg, az itt maradt nyomorult tömeg majd megtartja tizenkettedik népszavazását arról, hogy a boltok mikor legyenek nyitva, vagy bejöhet-e évente 2.000 fő menekült hazánkba, vagy sem.
——————–
Ami pedig a hatvan évvel ezelőtti pusztítást illeti a maihoz képest, a pusztulás, a halál mindenképpen az élet megszűnését jelenti, és ebből a szempontból egyforma.
Ebből a szempontból mindegy, hogy orosz géppuskatűzben hal meg egy fegyvertelen áldozat, vagy egy banki csalás miatt tönkrement idegrendszerű becsületes ember veti ki magát az ablakon.
De azért egy hatalmi elit tombolásával együtt járó banki csalássorozattal elkövetett emberölés elkövetőjét aljasabbnak tartom az őszinte gyilkosoknál. Nem beszélve arról, hogy saját fajtáját még az állat sem szokta olyan hidegvérűen halálba kergetni, mint ahogy a csalók ezt az elmúlt években tették és teszik hazánkban.
Siófokon 2016. november 4.
Léhmann György
Letölthető verzióhoz kattintson!
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
