Vitéz Hábel György, (H.Gy.) vasdiplomás erdőmérnök, Jáky-díjas közlekedési mérnök és közgazda, ny. MÁV mérnök-főtanácsos, 1940 óta nemzeti közíró, budapesti lakos, 1922-ben Oroszkán született, a Csehszlovákiához csatolt Garam-völgyében, nagyapja, Habel agrár-főmérnök cukorgyári, szolgálati lakásában.

Édesapját a csehek kiüldözték az Anyaországba. Édesanyja két év múlva követte, és H.Gy.-t a nagyszülők gondjaira bízta. H.Gy.-t hat éves korában a cukorgyárba települt cseh légionárius tisztviselők fiai „te büdös mágyár” üvöltözéssel agyba-főbe verték. H.Gy. hat éves korában elhagyta szülőföldjét, és öntudatos magyarrá vált.

Édesapja a Hortobágyon, Tormay Cecil, a híres írónő birtokán kapott agrármérnöki állást, ezért H.Gy. a nádudvari, állami, elemi iskolában tanult a 4. osztályig, majd Debrecenben a piarista gimnázium diákja lett. Itt vált cser-késszé, és 1933-ban részt vett a gödöllői cserkész világtáborozáson (a Jamboree-n, ejtsd: dzsembori). Ettől kezdve H.Gy. tisztelője, majd a későbbi években politikai segítőjegr. Dr. Teleki Pálnak, a magyar főcserkésznek. 1936-39 között a budapesti Állami Szent László Gimnázium diákja. Itt is cserkész volt. 1938 őszén részt vett a felvidéki, losonci bevonuláson. 17 éves korában cserkészként, a háborúra, a Főváros védelmére készülődve, Budapesten légvédelmi tüzérkiképzést kapott.

1939-ben visszaköltöztek a Garam völgyébe, Lévára. 1940-ben itt érettségizett, s a Műegyetem soproni, Erdő-mérnöki Karának lett hallgatója. Itt kezdődött nemzeti közírói munkássága, amely 76 éven át, (2016.05.04-ig) haláláig tartott. Becslések szerint több mint 300 írása jelent meg folyóiratokban, napilapokban, valamint ausztráliai és kanadai magyar lapokban. Egyik szerkesztője volt az egyetemi ifjúság havi folyóiratának, a „Bástyánk”-nak.

Teleki Pál 1940 őszén Sopronba küldi H.Gy. budapesti, volt gimnáziumi tanárát és cserkészparancsnokát, aki akkor a Miniszterelnökségen Teleki Pál bizalmi munkatársa. Ercsei László megbízta H.Gy.-t, hogy a német birodalmi ha-tár mellett fekvő Sopronból adjon híreket a magyarellenes mozgolódásokról. H.Gy. két diáktársával együtt kipiszkálták az egyetemről azt a három volksbundista bányamérnök-hallgató diáktársukat, akik az egyetem területén náci agitációt folytattak. A soproni műegyetemista diákok eleve osztrák- és náci-német-ellenesek voltak, mert elődeik 1921. szept. 8-án, a második, ágfalvi véres csatában kiverték a megszálló osztrák csapatokat, s ennek köszönhetően, dec. 14-én a soproni népszavazás a Magyarországon maradás mellett döntött. A magyar-osztrák katonai konfliktusnak Beneš rendkívül megörült, mert sikerült a két, egykori szövetséges, katonai nagyhatalmat egymásnak ugrasztani!

Az osztrák megszállással a Magyarország körüli un. gyűrű minden égtáj felől bezárult. 1941. március 3-4-én Teleki Pál meghalt a budai vár Sándor-Palotájában. Akkor halálát öngyilkosságnak minősítették, de H.Gy. később mű-szaki jellegű kutatással kiderítette, hogy ez gyilkosság volt, és a gyilkos a vár alatti barlang bejáratán keresztül, éjjel, hátulról, észrevétlenül hatolt be.

1942 márciusában a soproni Volksbund a német lakosság körében önkéntes SS-toborzást hajtott végre. A búcsú-felvonuláson leköpdösték a magyar országzászlót. H.Gy.-nek éppen arrafelé volt dolga, szemtanúja lett az elszomorító eseménynek. Azonnal riasztotta az egyetemi ifjúság vezetőit, és megkezdődött a tiltakozó tömegtüntetés szervezése. Két napon át kb. 10.000 fős, ifjúsági tömegtüntetés zajlott. A Német Birodalomnak a keleti fronton szüksége volt a magyar katonákra, ezért német részről retorzió nem történt. A háború alatt Magyarországon ez volt az egyetlen magyar, náciellenes tömegtüntetés. Az esemény német iratait megszerezték a németországi archívumból, és a Bányászati Múzeum igazgatója, néhai Molnár László bányamérnök megjelentette szaklapban, magyarra lefordítva.

1943. május 15-én H.Gy. a soproni műegyetemi Kar képviseletében részt vett a Kállay Miklós miniszterelnök által Lillafüredre, a Palota Szállóba összehívott konferencián, ahol a téma ez volt: „hazánk kijutása a háborúból”.

H.Gy. 1944. okt.-tól 1945. febr.-ig három, amerikai szőnyegbombázást élt túl, szerencsésen, sérülés nélkül.

H.Gy. 1945. febr. 24-én megkapta erdőmérnöki diplomáját. A Magyar Királyság utolsó diplomavédő szi-gorlatán egyetlenként vett részt, mert az erre jelentkezett többi diáktársát már előbb behívták a frontra. Márc. 8-án ő is megkapta a behívóját, de szerencséjére nem a székesfehérvári csatába került, hanem Magyaróvárra, az utász-ezredhez. Innen márc. 28-án sok egyetemi diáktársával együtt kezdte meg a visszavonulást, gyalogmenetben. Május 1-én Bajorországban rohantak át mellettük az amerikaiak, akik velük nem törődve, Passauba igyekeztek, mielőtt a ruszkik megelőzik őket. Az ezred nem került hadifogságba, szétszéledt a bajor tanyavilágban, és gazdáknál, élelemért, mező-gazdasági munkákat vállaltak.

H.Gy. a Csehszlovák Vöröskereszttel tért haza, Brno-n (Brünn-ön, magyarul: Berényen), Pozsonyon és Érsekújváron át, majd az 53 km-re fekvő Léva felé gyalogolt, de csak a Garam ideiglenes hídjáig jutott el, ahonnan a szlovák csendőrök visszafordították. Kiskálnai ismerőseitől tudta meg, hogy szüleit már húsvétkor Magyarországra kényszerítették, egy-egy hátizsákkal, gyalogmenetben. Szülei Tokaj vidékén, a vencsellői, kirabolt grófi kastélyban húzódtak meg. H.Gy. Érsekújvárról egy hazatérő jugoszláv partizánvonattal érkezett Budapestre, „a béke első napján”, 1945. aug. 9-én. Előző nap dobták le Japánra a 2. atombombát… H.Gy. Sopronba utazott, politikai igazolásért. A szüleihez decemberben jutott el. A kirabolt kastélyban egy-egy padlóra fektetett, üres szekrényben, szalmazsákon aludtak, 1945 karácsonyát is így töltötték. Másnap, mintegy karácsonyi ajándékként, megérkezett H.Gy. erdőmérnöki kinevezése, a debreceni Állami Erdőgazdasághoz. Kinevezését Kovács Béla, a híres kisgazda miniszter írta alá, aki később a szovjet GULAG-on szenvedett.

Az akkori keserves közlekedési viszonyok és a rendkívül hideg tél miatt H.Gy. csak 1946. jan. 31-én tette le az állami hivatali esküt. Debrecenből okt.-ben Tiszadobra küldték, és az ottani ártéri erdőgazdaság vezető mérnöke lett. 1949 nyarán a kommunisták vették át a kormányzást. H.Gy. a sok politikai piszkálás miatt augusztusban felmondott. A debreceni MÁV vette át. 36 évig tartó vasútépítő mérnöki munkássága innen indult, sok erdőmérnök kollégájával együtt. Kb. 1000 km vasútvonalat korszerűsített: Debrecen, Tiszafüred, Záhony, Tokaj, Sárospatak, Miskolc, Ózd, Eger, Hatvan között. Az 1956-os forradalomban Miskolcon vett részt, a vasutas-sztrájk egyik országos irányítójaként. A sztrájknak köszönhetően hozták vissza a budapesti forradalmárokat a kárpátaljai deportálásból. Mindezt a Teleki Páltól tanult mód-szerrel érte el, ezért nem jöttek rá, nem vonhatták felelősségre. Pártonkívüliként (!) lett beruházási osztályvezető Miskolcon, ahonnan 1957-ben a minisztérium Budapestre hívta, vasúti műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörbe. In-nen ment nyugdíjba 1985-ben, 63 évesen.

Budapesten, tanácsadói munkakörében kapta meg vasúti szempontú véleményezésre a Bős-Nagymarosi Vízlépcső csehszlovák-magyar közös be-ruházás tervét. Ezt nemcsak vasútépítő-mérnökiszemmel, hanem erdőmérnökként, biológus-szemmel is vizsgálta, és az 1980. szept. 22-i mér-nöki konferencián elhangzott hozzászólásával indította el a tervmódosítás útját. Nem a víz-lépcső létesítése ellen szólt, hanem kompromisszumos meg-oldást keresett – és talált, de a szakvéleményére a kormány nem hallgatott. H.Gy. egy cseh diplomata könyvéből, – amelyet magyarra fordítva ki is nyomatott, de hiába juttatta el a magyar politikusoknak, – tudta, hogy a szlovákok Dunacsúnnál akarnak egy saját vízlépcsőt, és azt 1950-ben meg is tervezték. A dunacsúni Duna-elterelés veszélyére figyelmeztette a kormányt, – de hiába.

H.Gy. 1977-ben ismerkedett meg dr. Janics Kálmán orvossal, a felvidéki magyarok híres közírójával, akivel 23 éven át, haláláig, baráti, szoros munkakapcsolatot tartott, és a diktatúra éveiben az USA, California, Nyugat-Európa és Szlovákia között illegális hírszerzői munkát látott el. Janics Kálmán: A hontalanság évei c. könyve kéziratát H.Gy. juttatta el Münchenbe, ahol kinyomtatták. A magyar és a cseh-szlovák titkosrendőrség felfedezte kapcsolatukat és megfigyelést folytatott. H.Gy.-t a munkahelyéről kirúgástól az igazgatója mentette meg. 1994-ben a Történeti Hivatal kiadta a megfigyelése dokumentumait, H.Gy. ekkor döbbent rá, kik voltak a besúgói.

H.Gy. számos fejlesztési javaslatot terjesztett a demokratikus, nemzeti kormányaink elé, amelyekért nem várt díjazást. 1989. március 13-án ötöd-magával megalapította a Rákóczi Szövetséget, hogy segítsék a Felvidékről kitelepített magyarokat, és a határon túli magyarságot. Tagja lett a Magyarok Világszövetségének, részt vett a Honlevél c. folyóirat szerkesztésében. H.Gy. a személyes sérelmein és a nemzet tragédiáján túllépve, hitt a magyar-szlovák megbékélésben, mert hitt a két nemzet egymásra-utaltságában. A Kárpát-medencében keserves az élet az itt élő nemzetek együttműködése nélkül, de ahhoz a szomszédainknak le kell vetniük magyarellenességüket.

H.Gy. kitüntetései:

Munka Érdemérem az 1956. évi tavaszi, jeges árvíz védelmében végzett irányító és szervező munkájáért, – Kiváló Vasutas, – Kiváló Dolgozó, – A Közlekedés Kiváló Dolgozója, – miniszteri elismerések, – Jáky-díj, a vasút-fejlesztés területén elért eredményeiért, – a Magyarok Világszövetségének ezüstérme, a magyarságért végzett munká-jáért, – az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban hársfaültetés a nevére és az emlékére, – a felvidéki MKP oklevele a magyarságért végzett munkájáért, – a kanadai magyar öregcserkész-csapattól kapott emléklap a magyarságért végzett munkájáért, – A Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, életművéért és az egyetemes magyarságért végzett munkájáért, – Vitézzé avatása saját érdemei alapján a nácik elleni sikeres küzdelméért, az amerikai szőnyegbombázásokban elszenvedett tűzkeresztségéért, 1956-os helytállásáért és a magyarságért végzett munkájáért, – Teleki Pál érdemérem a határon túli magyarokért végzett munkájának elismeréséért, – Karcag város „Kovács Mihály huszár ezredes, Amerika hőse” emlékérem, akinek szülővárosában rendezett ünnepségek szervezésében 23 éven át részt vett.

Dr. Horváth László, budapesti, ny. osztályvezető főorvos írása alapján: Kincsesné Salca Mária

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...