Olvassunk és szavaljunk Juhász Gyulát! – Legalább a szülinapján!

Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?!

Juhász Gyula szavalóest a Jósika Klubban.
(A báró Jósika mög a Hajnóczy utca sarkán)

2016. Tavaszderék (április) hava 5.-én este 7 órakor…
Mindön érdeklődőt várunk szeretettel, de a szavalókat különösképpen!
Mindemellett Juhász Gyulánk elfeledött prózai írásait is szívössen hallgatjuk…

A Szögedi Védegylet mindön évben versözönnel ünnepli Juhász Gyula szülinapját.
Így lesz ez idén is! Szörözzünk örömet a Költőnek, a verselőknek, mög mindönkinek!

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi mög a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nem bújja sönki szép versös köteteit…

Csak kérdezzünk meg gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!? A közoktatásban is jó háromszor olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk.
Lehetne ez máshogy is a szülővárosában!

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány: Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Nemrég Cegléden jártam. A Tömörkény-szülőház melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most veri szét e roncsország „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből…

Épp e szobra talpán, meg a Város hírös „(régóta nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”
Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi: „Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?” – Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen ez a Város, ahol minden(ki) a helyére kerül!

A Szögedi Védegylet a Város jelös szülötteinek méltatlan helyzetén kíván változtatni e hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula mindön szülinapján összegyűlünk és verseivel ünneplünk!

Mindönki elmondhatja, vagy akár fölolvashatja kedvenc Juhász Gyula versét e napon!

Verselőket várva
Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

Április bolondja

Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

Irodalmi múzeumot nyitnának a civilek Szegeden

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...