Európa szívéből
Nehezen hihető, hogy 24 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi bizony dajdajozva tűrjük. Sőt igen jó képet is vágunk hozzá…
Magát „jobb oldali”-nak mondó pártok is ünnepelgetik…
Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!
Négy napos ünnep néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A “Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé részegen…
Ünnepeljük a munkát? Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is, akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen munkaszüneti nap!
Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 24 esztendővel?
Május elseje a nemzetközi baloldal(iság) ünnepe, nem a magyarságé!
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek… Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két “retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207 egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb Furcsány-Bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.
Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet...
1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen
Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene ünnepelnünk, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…
Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az “ünnep”-nek a szabadnapiság?
Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ha akarja.
Nekünk magyaroknak pedig immár lehetne helyette egy igazi ünnepnapunk! Lehet Május elseje helyett egy valóban szabadnap, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére: Legyen hát munkaszüneti nap egy Nemzeti Diadalunk napja!
A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett lehet ünnepünk a Nemzeti Diadal Napja – július 22.-e!
Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!
A Nándorfehérvári Diadal festményen – Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)
Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!
Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!
Nándorfehérvárra pedig bizony Szögedről indult Hunyadi János serege…
Tudatosabb május elsejéket!
és
Szöbb Magyar Ünnep(ök)et!
kíván tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
Kapisztrán János, a magyar szabadság és a keresztény hit hősének halálára pedig október 23-án emlékezhetünk, ugyan azon a napon, amikor az 1956-os forradalom vértanúiról is megemlékezünk. (A képen: Kapisztrán János szobra a Budai várban.)
Ajánlott olvasmány: Május elseje – ünnep vagy gyász?!
Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
