A magyar kártya szülőhelye, neves bordélyház, okkult teozófiai központ és egy olimpikon alternatív kocsmája volt egykor, most ronda hotel lesz a helyén.

Az egykor Kreuzgasse (Kiskereszt utca) 517. számmal ellátott földszintes épületet 1834-ben vásárolta meg Schneider József kártyafestő, hogy kisebb átalakítások után itt rendezhesse be pakligyártó műhelyét. A mester ebben az épületben alkotta meg 1836-ban 36 lapos magyar kártyacsomagját, amely az osztrák elnyomás miatt nem magyar történelmi hősöket, szenteket és királyokat, hanem Friedrich Schiller drámaíró „Tell Vilmos” című, 1804-ben írt drámájának szereplői után mintázott meg. A trükktől függetlenül a tüköralakos Tell-kártyát az osztrákok betiltották és elkobozták. A tükörképességében és témájában is új játékszer nem csak Magyarországon, de Közép-Európa-szerte kiszorította a korábban általánosan használt egyalakos kártyaképeket. Kezdetben helvét- vagy svájci-német volt a játék neve. A XX. század elején az elnevezés magyar kártyára változott, német nyelvterületen pedig Doppeldeutsche lett. És még egy apró érdekesség a magyar kártya képeivel kapcsolatban: aki a Tell Vilmos legendás almajelentét hiába keressük a lapokon, nem fogjuk megtalálni. Ez az epizód ugyanis az 1850 előtt készült kártyák piros VI-os jelzésű lapján szerepelt csak. Amikor a játékszokások 36-ról 32-re csökkentették a csomag lapjainak számát, akkor a legkisebb értékű, VI-os jelzésű kártyák megszüntetésével a híres almajelenet is eltűnt. A Schneider-féle kártyák annyira népszerűek lettek, hogy a bécsi Piatnik gyár 1861-től kezdte el gyártani a Tell-kártyákat.

A kerület mai napig legkisebb alapterületű ingatlanát 1869-ben vásárolta meg Rothauser Mór díszmű-, ruha- és rövidáru kereskedő, aki ekkor Schusbeck Pálterve alapján nemcsak egy emeletet építtetett frissen megszerzett tulajdonára, hanem az udvar irányába is kibővítette birtokát. 1881-ben bekövetkezett halálát követően a ház fia, ifjabb Rothauser Mór birtokába került, aki 1895-ben adta bérbe tulajdonát Zierlichné Fischer Cecília magánzónak, hogy az asszony egy tucatnyi lányt futtató bordélyházat alakíthasson ki az épületben. A környéken működő sok nívós kupleráj közül ez a műintézmény arról volt nevezetes, hogy az itt dolgozó lányok -a többi, de hasonló tematikájú intézményekben dolgozó hölgyekkel ellentétben- már hetente kétszer fürödtek, illetve ők fazonírozták először Pesten függőleges Jávor Pál-bajusszá a két vaskos tölgyfaág között pihegő mókusukat. Ennek a ténynek köszönhetően az intézmény gyakori vendége volt a Királyutca 47. alatti Pekáry-ház harmadik emeletén henyélő Krúdy Gyula, a vérbajos Ady Endre és az öreg, de még ekkor is nagy kujon hírében álló Jókai Mór, aki havonta az Erzsébet körút 44-46 szám alatti lakásából baktatott el ide. A férfi vendégek jobb kiszolgálása érdekében 1903-ban alakították át és modernizálták az épület belső tereit. Ekkor lett a Kazinczy utca 55. alatti ház felszerelve  vizesblokkal és angol WC-vel. A kupi a főbérlő haláláig, 1906-ig működött a falak között.

A 160 négyzetméteres épületet miután 1906-ban megvette Bíró Mór fogorvos, az egykor bordélyként használatos szobákat kiadta a Helena Blavatsky alapította teozófiai mozgalom magyar képviseletének, az 1907-ben létrehozott Magyar Teozófiai Társaságnak. A dr. Szentmarjay Dezső marosvásárhelyi királyi táblabíró vezette, tizenkettedikként megalapított okkult szellemtörténeti mozgalom tagjai között olyan neves embereket találhattunk, mint Zipernovszky Károly, aki a transzformátor egyik feltalálója volt, Nérei Ödönműfordító-írót,Stojits Iván műfordító-írót,Nádler Róbert  festőművészt, az Iparművészeti Főiskola igazgatóját és dr. Tordai Vilmos  vallástörténészt.

Miután a szervezet berendezkedett a házban, a bejárati szárnyas ajtóra rögtön felhelyezték a társaság kovácsoltvas szimbólumát, a szemnyugtató szimmetria miatt rögtön kettőt. A két dísz egy-egy farkába harapó, a bölcsességet szimbolizáló kundalíni kígyót ábrázol, amelyeknek a közepén az életet jelképező ANKH egyiptomi kereszt és a köré font kettős háromszögek feszülnek. Ez az összetett szimbólumrendszer a szellemnek az anyagba szállását és felemelkedését jelképezik. A Salamon pecsétjeit körbefogó uroboroszok felett látható szvasztikákat 1948-ig a társaság jelmondata, a „Nincs magasztosabb vallás az igazságnál” vette körül. Aki nincs tisztában a szimbólumok jelentésével, az most ledöbbenhet, hogy e két Kazinczy utcai Dávid-csillag felett egy-egy horogkereszt látható, de e két jelképnek most speciel semmi köze sincs se a zsidósághoz, se a nácikhoz. Több ok miatt se. A Szentmarjay-csoport 1914-ben költözött el innen a VIII. kerületi Eszterházy (ma Puskin) utca 19. szám alá. Ilyen izgalmas kaput Budapesten csak fent a várban, az Úri utca 52. szám alatti Zenegg-palotánál látni.

Az apró házat 1931-ben vette meg Bronner Artúrrövidáru- és fehérnemű kereskedő, aki 1932-ben állította vissza a ház belső felosztását és üzleteinek külső kialakítását. A ruhabolt mellett vagy ötven évig egy tejcsarnok is üzemelt, de 1949-ben a két boltból a PIÉRT Papír és Írószer Rt. és a Minőségi Szűcs Szövetkezet üzemi étkezdéjét alakították ki. A Bronner-család 1982-ig élt az ingatlan emeletén. Az épületet 1986-ban vásárolta meg Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok, aki az étkezde helyén egy Szent Jupátról elnevezett alternatív jellegű kocsmát nyitott. A kiskocsma nemcsak citrom-, uborka- és paradicsomkarikákkal díszített rántott húsos szendvicseiről, jó hangulatáról és a sportoló két nagy termetű, de barátságos német juhászkutyája miatt volt nevezetes, hanem arról is, hogy a kocsma feletti lakásban a szocializmus éveiben egy rendszerellenes kalózrádió, illetve egy szamizdat szerkesztőség is működött természetesen Wichmann tudtával és anyagi segítségével. A ház ennek megfelelően komoly politikai szerepet is betöltött a szocializmus hibáinak és túlkapásainak feltárásában és bemutatásában, amely részben, vagy egészben előmozdította a rendszerváltásnak nevezett módszerváltást is.

A tavaly elhunyt sportoló kocsmája helyén 2018-óta egy pizzázó működik, ám az új tulajdonos már két éve eladta  tulajdonát, hogy a ház bontása után, illetve a Király utca 23, 25, 27 és 29 számon elterülő műemléknek számító bérházak helyére, azaz egy játszótér, a  Dirnbacher-Fluck-bérház, a korábban Magyarország első mozijaként funkcionáló, korlátkerítésén még korabeli, az itt működő szállóhoz címzett német szöveget (Zur Stadt Pest) is felvonultató Hugmayer-Michalovits-bérház, és a Puphka-Hohlfeld-bérház helyére egy építészetileg nem éppen tetszetős, ötemeletes, tetőtérbeépítéssel megspékelt gigaszállodát építhessen fel az új tulajdonos. Az ÉTDR, azaz az E-építés oldalon már 2019 december 23-án kérvényezte a beruházó, hogy a hivatal engedélyezze neki a 34160 helyrajzi számon álló, 15001/217 műemléki jelentőségűnek számító ingatlan bontását és beruházásának elindítását, holott Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes tavaly még egy Wichmann Tamás sportolói és politikai ellenzéki munkásságának emléket állító dombormű felállítását vizionálta az egykori kocsma falára. A fővárosi Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya tavaly július 15-én fogadta el a szálloda felépítésének (általános) tényét.

Jamrik Levente

Forrás: Lebontják Pest legérdekesebb múltú házát, a Wichmann kocsmát – Falanszter.blog.hu

Ajánlott olvasmány :
Wichmann Tamásra emlékezünk…
A Magyar Kártya Háza
Magyar Kártya – Megtépázott lap
Még áll a Magyar Kártya Háza!
A Magyar Kártya meg a szülőháza

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...