Európa szívéből
1849 augusztus 13.-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A szögedi néphit szerint Világos régtől „gonosz tündérek” tanyája… Ha a Maros vize zavaros volt, úgy mondták hajdan „világosi víz” gyün rajta…
Szabadságharcos tábornokaink úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól… De csalódniuk kellett. Augusztus 22.-én az oroszok el is vették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25.-én érkeztek Aradra, és még aznap meg is kezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.
A „méltányosság” ismeretes…
Az Aradi Vértanúk Emléknapja, magvetés (október) hava 6.-a. A Hazafiság magvát vetjük el e napon évről évre…
Máig elnyomott, üldözött nemzetünk hőseiről, a magyarellenes terror áldozatairól – évülhetetlen példaképeinkről – megemlékeznünk keserédes kötelesség…
AZ ARADI 13-AK UTOLSÓ MONDATAI…
Szavaiknak tiszta jelentésük van. Izzik bennük a hazaszeretet, a hősiesség.
Nem említhetők egy lapon sem holmi mai „reálpolitikusok”-kal …
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell érni forradalmárrá érnie a magyar lelkeknek!”
(Lázár Vilmos)
Az Aradi 13-ról szól Szöged örök költőjének, Juhász Gyulának egyik legjobb, mégis ismeretlen verse. Miért ismeretlen ?! Mert nem tanítják ! No meg…
Az elmúlt fél évszázad Juhász Gyula „összes versei” minden kiadásából – éppen az újra meg újra megalázott „csonka Magyarország” említése miatt – méltánytalanul kirekesztették !
Szögedi Költőnk e költeményét ajánlom ma figyelmükbe.
Hiszen… Éppen 100 esztendős !
Ezzel köszönti ma mindön szögedi magyar Aradi Véreinket :
Arad
Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
Ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét.
A kincses Erdély öléről ered le,
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.
Arad! Köszönt a csonka Magyarország,
S tört lobogóját lengeti neked,
Mely fátyolos, mint ez októberest.
De még lobog, és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom !
Juhász Gyula, 1920
Szeged szülötte, a balliberálisként közismert Juhász Gyula minden verseskötete évtizedeken keresztül megcsonkított formában jelent meg, kirekesztve belőle a hasonló hazafiasan gerinces magyar verseket. A legújabb kötetekbe Péter László gondos munkája nyomán került be végre a hiányzó néhány gyöngyszem. Ha nincs egy irodalmár, aki fölhívja a figyelmet az elhazudott versekre, és nem ily következetesen követeli, még ma is ismeretlen lenne a fönti remekmű, és vele csonka és szegényebb Juhász Gyula öröksége…
Döbbenetes, de digitálisan ma sem létezik verstárainkban: Az Országos Széchenyi Könyvtár digitális Juhász Gyula összese szerint nem létezik !
Íme: Juhász Gyula összes versei – MEK : www.mek.oszk.hu
Tanuljuk hát e gyöngyszemet, és adjuk át gyermekeinknek is a hírét:
ARAD !!!
Létezett valaha (1880-tól) Szegeden, a Palánk területén Aradi utca is, – merthogy éppen a hajóhídra, onnan meg Aradra vezetett, – de az országvesztő, magyarüldöző kommunista rémuralom a Város emlékezetéből (1952-ben) ezt is kitörölte. (Azóta sem volt pedig olyan magyar vezetés, mely ezt helyrehozta volna)
Ne feledjük, az „elvtársak himnusza”, az internáci réminduló (Internacionálé) máig is így szól:
„…A múltat végképp eltörölni!…” – Ez nagyjából megegyezik az általuk ma ajnározott fasiszlám elveivel…
Arad dalban
A hazafias műveltségünkben alapvető, mégis 50 éven át elhallgatott dalt
„Arad felől…” pedig érdemes megtanítani gyermekeinknek e napon…
Oláh Kálmán : Arad felől fúj a szél
Arad felől fúj a szél – Gózon Gyula nótázik
Arad felől fúj a szél, kergeti a felhőt.
Szegény magyar bujdosó rója a nagy erdőt.
Hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak.
Én Istenem, mért hagyod, hogy így elpusztuljak ?
Régi, boldog magyar nyár visszasírunk téged.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg a te néped !
Fecske madár hová szállsz, merre visz a szárnyad ?
Mért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak ?
Nem tudok én már tovább rab Hazában élni.
Magyar búza kenyerét idegentől kérni.
A könnyem is elapadt, csak a bánat éget.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg árva néped !
Talán még jobban illene őszinte magyar ajkakra…
„ […] Batthyány’ Atyánk jőjj el hát ! […]” vagy ősiesebben
„ […] Álmus Apánk jőjj el hát ! / Mentsd meg magyar néped ! […]”
Szögediessen
Szöbb Jövőt!
kíván
Dr Szabó László
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
