Vitéz cseszneki és milványi gróf Cseszneky Gyula; (Nagymajor, Osztrák–Magyar Monarchia, 1914. június 28. – Brazília, 1970 után) költő, műfordító és… macedón nagyvajda.

Cseszneky Gyula édesapja az ősi nemesi családból származó, azonban vagyontalan Cseszneky Ferenc, feltaláló, édesanyja pedig Handzsák Mária, egy jómódú gabonakereskedő leánya volt.

Ifjúként kitűnt tehetségével, versei, majd olasz és rác-horvát műfordításai jelentek meg. Először római katholikus papi hivatásra készült, de végül katonai tanulmányokat folytatott Olaszországban, Boncompagni-Ludovisi hercegek ösztöndíjával. Az olasz nyelv és kultúra szerelmeseként példaképe, Gabriele D’Annunzio több versét magyarra fordította, s vélhetően későbbi balkáni kalandja során is az olasz költőhős hazafiassága és fiumei bevonulásának sikere lebeghetett szeme előtt.

1940-ben részt vett a Ludovika Akadémia lovaskülönítményének erdélyi bevonulásában, melynek során különleges hősiességet tanúsított, ezért Horthy Miklós vitézi címet adományozott neki, Erdélyi Emlékéremmel és Magyar Vitézségi Éremmel is kitüntette.

1941-től II. Tomiszláv horvát király tanácsosa, aki elismerte és megerősítette főnemesi címeit, melyre családja középkori oklevelek alapján igényt tartott. 1943 augusztusában olasz kapcsolatainak és befolyásos balkáni rokonságának köszönhetően macedón nagyvajda lett. Ez utóbbi tisztséget csupán néhány hónapig viselte, tényleges hatalma korlátozott volt.
1943 őszén a németek végleg megfosztották hivatalától.

Elűzetésével Macedónia függetlensége – beolvadva a titoista Jugoszláviába – fél évszázadra megszűnt. Azóta Macedónia 1991. szeptember 8.-án kikiáltotta függetlenségét, így I. Gyula után 50 évvel végre megint független és szabad…

Cseszneky Gyula szerepet játszott a második világháborúból történő horvát kiugrási kísérlet előkészítésében, majd a budapesti zsidók mentésében is. 1945 után Magyarországon élt a kommunistáktól kisemmizve, majd Argentínába emigrált, végül Brazíliában halt meg elfeledve…

Kalandos élete igazán filmre kívánkozik…
Kalandor sors… de… Magyar sors !!!
Ez is mai nemzedékünk adóssága Nemzetünk Nagyjainak.

Cseszneky grófunk több korabeli történésszel együtt úgy vélte, hogy az oláhok (vlachok) és macedónok egy része a balkáni kun és besenyő törzsek leszármazottja. Talán ezért is érezte sajátjának a szerepet, magyarként vezetni őket…

Sz.

Források

I. Gyula (Cseszneky Gyula)

• Szilágyi, Aladár: – Operettállam (Erdélyi Riport)
• Andreanu, José: – Los secretos de los Balcanes
• Sankó, L.: – A csallóközi nemesi közbirtokosság
• Toso, Fiorenzo: – Frammenti d’Europa
• Kalimniou, Dean: – Alkiviadis Diammandi di Samarina (in Neos Kosmos English Edition, Melbourne, 2006)
• Thornberry, Patrick und Miranda Bruce-Mitford: – World Directory of Minorities. St. James Press 1990
• Koliopoulos, Giannēs S. und John S. Koliopoulos: – Plundered Loyalties: Axis Occupation and Civil Strife in Greek West Macedonia. C. Hurst & Co, 1990.
• Dél-Amerikai Magyar Hírlap
• Horváth Mihály: A magyar nemzet története
• Seidl-Bonitz-Hochegger: Zeitschrift für Niederösterreichischen Gymnasien XIV.
• Rallo, Michele: I “Regni-meteora” nell’Europa Orientale durante le guerre mondiali, Storia del Novecento, anno V, n. 89, settembre 2008)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...