Különös, amikor az ember a saját feleségét kénytelen megvédeni a
nyilvánosság előtt. Saját feleségét, a nagybetűs doktornőt, az orvost,
aki aneszteziológusként és intenzív terapeutaként húsz évet húzott le a
műtőben, mindenhol a legnagyobb megbecsülés és szeretet övezte, aki
soha, egyetlen forintot nem fogadott el senkitől, soha, egyetlen
forintot sem tett el jogtalanul, akinél tisztább embert nem ismerek.

S akit most nem kevesebbel, mint szervkereskedelemmel és korrupcióval
vádolt meg egy aljas és végtelenül ostoba „újságíró”, bizonyos Élő
Anita. A támadásnak amúgy egyetlen oka van: az, hogy Dr. Matusovits
Andrea az én feleségem. S persze ennek az aljas és becstelen támadásnak a
feleségemen messze túlmutató következménye is lehet, nevezetesen az
ország vérellátásának veszélyeztetése, ami egész egyszerűen
bűncselekmény.

Éppen ezért a férj kötelességén túl ezért is kötelező, hogy reagáljak erre a gazemberségre.

Miképpen az érintettek is reagálni fognak, a feljelentések
megtételével. Ahogy egyébként a feleségem az OVSz vezetőjeként már
kénytelen volt a megfelelő hatóságokhoz fordulni védelemért, mivel az
egészségügyi piac legkülönbözőbb szereplői a legkülönbözőbb módokon
próbálták és próbálják megvesztegetni, presszionálni és/vagy lejáratni.

Egyebek mellett kilóra megvett, becstelen, gazember újságírók segítségével.

Igen, jó, ha a nyilvánosság is megtudja, az egészségügyi
piacon olyan maffiózók vannak jelen, akikhez képest a Keresztapa világa
egy babazsúr. Aki ebbe a világba nem hajlandó belesimulni, az megkapja
az ágyába a lófejet…

És akkor lássuk a rágalmakat és a tényeket!

Élő Anita vonatkozó cikkének már a címében hazudik és rágalmaz:
„Bayerné titokban adta el multiknak az állami vérplazmát” – ordít a cím,
amiből semmi nem igaz. S hogy a végén kezdjük, Élő arra hivatkozva
választotta ezt a címet, hogy közérdekű adatigényléssel fordult az
OVSz-hez a vonatkozó szerződés kiadása miatt. Erre azt a választ kapta,
hogy minden közérdekű adat fent van az OVSz honlapján (igen, ott van!).
Erre Élő úgy reagált, hogy nem tudja megnyitni a vonatkozó linket(!),
majd másnap megjelentette az írását.

Vagyis: időt sem hagyott arra, hogy magát a szerződést megkaphassa,
ugyanis amikor arról értesítette az OVSz vezetőségét, hogy nem tudja
megnyitni a linket, akkor már készen volt a rágalmazó írása, amelyet
másnap nyilvánosságra is hozott. Ez így pedig fölöttébb sajnálatos és
gyanús egyszerre. Sajnálatos, hogy Élő képességeit meghaladja egy link
megnyitása, amely ugyanezen témában más közérdekű adatigénylőnek nem
okozott problémát. S gyanús, hogy Élő megbízásból cselekszik. Valaki(k)
érdekében. Ennél pedig már csak az gyanúsabb, hogy mit ad Isten, ezekben
a hetekben hirtelen mindenki az OVSz-be rohangál, és közérdekű
adatigénylésekkel bombázza a vérellátót.

Csak hogy tudják: hetente bejelentkezik mindannyiunk
kedvence, Hadházy Ákos, aki lassan az OVSz-ben fog aludni, lyukas
zokniban, mint a tévé székházban. S csak érdekességképpen, Hadházy
jellemrajzához kis adalékként jegyzem meg, hogy nevezett, saját lóf…
névjegyét büszkén magasba emelő alak, amikor bement az OVSz székházába,
az őt fogadó dolgozókkal közölte, ő senkivel nem fog kezet, ugyanis fél a
nosocomiális fertőzéstől. Ami ugye, kórházi fertőzés. Az OVSz pedig nem
kórház. Főleg nem az irodai része.

S ami ennél is érdekesebb: egyszer csak levelet írt az OVSz -nek egy
bizonyos Dr. Kovács Attila, egy amerikai egyetemről(!), hogy ő is
közérdekű adatigényléssel fordul az OVSz -hez, és képzeljék, Dr.
Kovácsot is a plazma érdekelte. S persze, ha egy rejtélyes amerikai
adatigénylévővel kapcsolatban felmerül az ipari kémkedés gyanúja, az
nyilván összeesküvés-elmélet…

Amúgy az OVSz mostani vezetése megkísérelt piackutatást végezni, hogy
megtudja, a környező országok mennyiért értékesítik a vérplazmájukat.
Hat országot keresett meg az OVSZ, ezeket: Csehországot, Szlovákiát,
Lengyelországot, Horvátországot, Németországot és Finnországot.

Nem fogják elhinni, de közülük hárman, Németország, Finnország és
Szlovákia megtagadta a válaszadást, üzleti titokra és nemzeti érdekre
hivatkozva! (Persze, ha Élő Anita vagy Dr. Kovács Amerikából érdeklődne,
biztos ki kéne adniuk az adataikat.)

A csehek és a lengyelek 120 és 130 euró/ kg közötti áron értékesítik a
plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/ kg áron. S hogy ezek az árak
miért nem összahasonlíthatóak egymással, az hamarosan kiderül.

Nos, nézzük tovább a tényeket!

Ez az egész történet 2007-ben kezdődött. Akkor egy
bizonyos és ma már néhai Molnár Lajos egészségügyi miniszter (SZDSZ) két
lépésben átjátszotta a gödöllői oltóanyaggyárat az olasz tulajdonú
Kedrion nevű cégnek.

Ezzel párhuzamosan biztosították nevezett Kedrionnak azt a
lehetőséget, hogy az akkori „piaci ár” 20 százalékáért(!) megkaphatták
az OVSz által begyűjtött vérplazmát. Legyen világos, hogy ment akkoriban
a „közbeszerzés” és a „verseny”: úgy, hogy Havas Szófia bement az
OVSz-be, és közölte, hogy mostantól a Kedrioné a plazma, ennyiért és
ennyiért. (Nagyjából 25 euróért!)

S tegyük gyorsan hozzá, akkoriban Élő Anita és Hadházy és Dr. Kovács
sem fordult az OVSz-hez közérdekű adatigényléssel, és nem hisztériáztak a
versenyért és a piaci árért. Akkor rendben volt minden. Akkoriban
jogszabály határozta meg a plazma árát, ami jóval magasabb volt
természetesen Havas Szófia ötleténél. A különbözetből vajon hányan
kaptak jutalomfalatot?

Szóval a Kedrion ilyen kondíciók mellett vitte a magyar plazmát,
egészen addig, ameddig a magyar kormánynak (na nem a
szocialista-liberálisnak, hanem az Orbán-kormánynak!) fel nem tűnt, hogy
ez így nagyon nincsen jól, így a magyar államot hatalmas veszteség éri.

KEHI felszólítás (2014. óta minden évben), hogy a Kedrion felé
fennálló követelést érvényesítse az OVSz, emellett a plazmát a 439/2015.
(XII. 28.) Korm. rendeletben meghatározott módon értékesítse.
(Legmagasabb piaci ár+hazai ellátás biztosítása).

Szóval ekkor a KEHI kötelezte az OVSz-t, hogy tekintse semmisnek az
eddigi szerződését a Kedrionnal és tegye meg az ezzel kapcsolatban
szükséges jogi lépéseket és versenyeztesse meg a plazmaeladást. Történt
mindez 2014-ben. Jó kérdés és érdemes lenne megtudni, hogy ennek
ellenére miért nem történt semmi egészen 2017-ig? 2017-ben aztán az OVSz
új vezetése, Dr. Drexler Donát és feleségem, Dr. Matusovits Andrea
végre érvényt szerzett az állami akaratnak és érdeknek (nem mellesleg a
törvényeknek), és semmisnek tekintette a szerződést a Kedrionnal
(pontosabban hazai leányvállalatával a HUMAN BioPlazma Kft-vel), és négy
piaci szereplőt kért fel, tegyen ajánlatot a plazmára.

Ez a négy cég volt: Biotest, CSL, Kedrion, Octapharma-Vascular konzorcium.

Nem fogják elhinni, mi történt! A négyből kettő nem adott
ajánlatot. A végül győztes Octapharma-Vascular pedig évi közel 500
millió forinttal adott kedvezőbb ajánlatot, mint amennyiért korábban a
Kedrion vette a plazmát. De az ilyen módon hirtelen piaci körülmények
közé kényszerített Kedrion ajánlatánál is évi 200 millióval jobb
ajánlatot tettek, így végül ők nyerték el a tendert.

Feleségem és az OVSz korábbi vezetésének „bűne” tehát az, hogy
megszakították a Molnár-féle tízéves visszaélést, és megversenyeztették a
hazai plazmát. A győztes pedig a világ egyik legnagyobb plazmaderivátum
gyártója lett, aki nem mellesleg az USA hadseregének fő plazma alapú
gyógyszerbeszállítója is. Az OVSz döntését egy KEHI vizsgálatot követő
határozat is alátámasztja, hiszen ez alapján indított az állam egy közel
15 milliárd(!) forintos perkövetelést a Kedrionnal szemben. (Hogy ennek
mi a jelentősége ma is, mindjárt kiderül!)

Vagyis a tények: 2017-től kezdve az állam évente 500 millió forinttal
többért értékesíti a plazmát, mint tette azt korábban. Majd miután
lejárt az Octapharma-Vascular konzorcium szerződése, feleségem
meghosszabbította ezt a szerződést további három évvel, bármikori
felbontási lehetőséggel, ezt kifogásolja most Élő, és ezért vádolja
szervkereskedelemmel és korrupcióval Dr. Matusovits Andreát.

Akkor lássuk a tényeket ezügyben is!

Először is, a 2017-es szerződés eleve lehetővé tette, hogy a
szerződést meghosszabbítsák, amely minden ajánlattevő számára ismert
volt, vagyis ennyiben semmi különös nem történt. De nagyon fontos tudni,
hogy az OVSz vezetője előkészítette a versenykiírást, előkészítette a
tendert, és erről értesítette az ágazat vezetését, vagyis a feletteseit,
azzal, hogy amennyiben így rendben találják a dolgot, akkor kiírja az
újabb versenyt a plazmára. S erre érkezett az a válasz az EMMI illetékes
államtitkárától, hogy egyelőre nem javasolja a verseny kiírását.

Egyszerű lenne tehát most az EMMI-re tolni a
felelősséget, az EMMI-re mutogatni. Igen ám, de ennek a döntésnek is oka
van, méghozzá alapos oka, amely a szintúgy a nemzeti érdekkel függ
össze!

Lássuk csak: Mint az imént említettem, a Kedrion perben áll a magyar
állammal. A tét nem kevesebb, mint 15 milliárd forint. S mielőtt
feltárnánk, hogyan függ ez össze a

plazmatenderrel, nézzük meg a Kedrion hátterét.

A Kedrion a saját termékeit az Octapharmától a ’90-es években kapott
licencek alapján gyártja még ma is. Piaci információk szerint a Kedrion
csődközeli helyzetben van, amelynek az USA-ban történt FDA warning
letter lehet a fő oka. Azt is lehet hallani, hogy a Kedrion árulja
magát, de eddig senkit nem érdekelt a nagyszerű lehetőség.

A Kedrion életben maradásához valószínűleg elengedhetetlen, hogy
piaci ár alatt újra megszerezze a magyar plazmát, ezért szaladgál
mostanában fűhöz-fához, akár „újságírókat” és/vagy képviselőket is
megtévesztve vagy megvásárolva. És ismétlem, a Kedrionnal perben áll az
állam, ezért nem érdekelt abban, hogy elszállítsa a hazai plazmát.

S hogyan függ ez össze a versenykiírással, vagyis miért válaszolta az
EMMI a feleségemnek azt, hogy egyelőre ne írja ki a tendert?

Nos, azért, mert ha a Kedrion ebben a perben akár veszít,
akár nyer, mindenképpen a magyar állam húzza a rövidebbet. Gondolják
csak el, hogyan lehetne tisztességesen és jó lelkiismerettel kiírni egy
ilyen versenyt, tudván, hogy az egyik piaci szereplővel folyamatban van
egy per. Képzeljük el, hogy a Kedrion elindul ezen a tenderen, és
ismerve a hazai helyzetet, a legjobb ajánlatot teszi, fölé ígér
mindenkinek, és megnyeri a versenyt.

Ezután két eset lehetséges:

1.: A Kedrion elveszíti a magyar állammal szemben a pert, és a 15
milliárdos büntetés csődbe viszi. Akkor ki fog fizetni a plazmáért?
Akkor ki fogja visszahozni a gyógyszert a magyar betegeknek?

2.: A Kedrion megnyeri a pert, és arra hivatkozva, hogy a magyar
állam tartozik neki (elmaradt haszon!), tendergyőztesként ki tudja,
meddig ingyen viszi a magyar plazmát, hiszen arra hivatkozik, hogy 2017
óta évi 1 milliárd forint kár érte azzal, hogy a korábbi áron nem ő
viheti el a plazmát! Egy milliárd forint évente! Amúgy a Kedrion
ezirányú fenyegetéseit már el is hintette, hogy erre az összegre
bepereli majd az OVSz-t.

Akkor miket írogatna Élő, és milyen táblákat lógatna Hadházy?

A magyar állam elemi érdeke, hogy ameddig ez a per nem rendeződik
végérvényesen és jogerősen, addig ne legyen kiírva ez a verseny, hiszen
addig nem biztosítható kockázatmentesen a betegellátás. S azt se
felejtsük el, hogy a Kedrion, bár nem olyan hatalmas multicég, mint
például a japán Takeda, mégis óriási a lobbiereje. Ugyanis egyebek
mellett nyakig benne van az olasz nyugdíjalapokban, ezért az olasz állam
állandóan nyomást gyakorol a Kedrion érdekében az államokra bárhol a
világon, így Magyarországon is. Ami rendben van, hiszen létezik olasz
nemzeti érdek is. miképpen magyar nemzeti érdek is. Amit a gazemberek
előszeretettel állítanak be mutyinak és korrupciónak, ki tudja, kiknek
az üzletei érdekeit szem előtt tartva?

Élő szerint (vagy inkább a Kedrion szerint?) éppen az a feleségem
másik bűne tehát, hogy nem írta ki a versenyt a 2017-es szerződés
lejárta után, sőt, meghosszabbította az Octapharma-Vascular konzorcium
szerződését, és ezzel szoros összefüggésben a kilónkénti 78 eurós ár
alatta van a „világpiaci árnak”.

Nézzük akkor előbb ezt a „világpiaci árat”, ami most hirtelen olyan nagyon elkezdett fájni az Élő-féléknek.

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy egy kormányrendelet erősen
befolyásolja azt a bizonyos piaci árat. Erről a rendeletről van szó:
„439/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti vérkészlettel való
gazdálkodás szabályairól

11. § (1) * Az OVSZ az általa gyűjtött ipari plazma alapanyagot a
hazai stabil vérkészítmény szükséglet biztosítása érdekében – határozott
időtartamra megkötött szerződés alapján – a gyártó részére feldolgozás
céljából jogosult értékesíteni, ha gyártó vállalja a – miniszteri
rendeletben meghatározott – plazma külön sarzson történő elkülönített
frakcionálását, és az abból előállított stabil vérkészítményekkel a
Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közbeszerzési eljárásán történő
indulást.

(2) Az önkéntes teljes vér adásából származó ipari plazma a nemzeti
önellátás szempontjából is értékelt, a versenyeztetéssel elért
legmagasabb áron értékesíthető.”

Ez az érthetetlen hivatali bikkfanyelven megfogalmazott rendelet
arról szól, hogy a plazmát felvásárló piaci szereplő vállalja, hogy a
magyar plazmából az állam által igényelt gyógyszereket legyártja és
eljuttatja a hazai piacra nem világpiaci, tehát nem magas áron, amely a
Nemzeti Önellátás elvét garantálja. Ez olyan kötöttség, mely erősen
versenykorlátozó, azaz nem tudja valamennyi potenciális piaci szereplő
vállalni. Ezt igazolja, amit az imént már jeleztem: a 2017-es kiíráskor
négy piaci szereplőnek ment ki az ajánlatkérés, de csak kettő adott
ajánlatot. (Abból győzött a sokkal magasabb árat adó.) Aki ezt a
feltételt vállalja, annak ez jelentős többletköltség, azaz a szabad
felhasználású plazma piaci árához nem lehet hasonlítani. Itt kap
értelmet az imént emlegetett piackutatás, amelyet az OVSz próbált
végezni. Ugyanis a csehek és a lengyelek, akik azon a bizonyos „piaci
áron” adják el a plazmájukat, nem kötnek ki milyen kötelezettséget, a
horvátoknál pedig, akik mélyen a piaci ár alatt adják a plazmát, nincs
vírusszűrés. Így talán már egy laikus is értheti, miért nincsen semmi
értelme összehasonlítani ezeket az árakat, illetve miért nincsen semmi
értelme piaci árakról hazudozni ebben a közegben, ahol az árat rengeteg
tényező befolyásolja.

Ami viszont tényszerűen igaz, 2017 óta az állam jelentősen több
bevételhez jut az eladott vérplazmából, a felvásárló cserébe vállalja a
gyógyszerellátást, a szerződés meghosszabbításakor pedig Dr. Matusovits
Andrea

1.:még tovább emelte az árat inflációt követő módon

2.: Szerződéses garanciát kértek arra vonatkozóan, hogy stabil
vérkészítmény hiány esetén az Octapharma köteles plazmaderivátumot
szállítani.

S akkor végezetül nézzük meg az Élő-féle hazugsághalmaz és rágalmazás-gyűjtemény egyik sejtetését, ami így hangzik:

„A szerződésmódosítás titkolásának egyik oka lehet, hogy
elfedjék, mióta lapul a Vascular páncélszekrényében a 2022 nyaráig szóló
szerződés évi több tonna, kilogrammonként 20-30 euróval a jelenlegi
világpiaci ár alá „versenyeztetett” etikus plazmáról. Magyarán, hogy a
japánok páncélszekrényestül-szerződésestül vették-e meg a céget vagy
sem. Úgy lépett tehát hatályba az OVSz nagyon alacsony árról szóló
szerződése 2019 nyarán, hogy a történetnek már nincs magyar szereplője, a
magyar plazma közvetlenül két nagy multihoz kerül. Így kellett lennie –
ha csak nincs a titkos iratnak olyan még titkosabb passzusa, amely
szerint a Vascular átruházhatja egy harmadik félre a szerződést. Ez
nemzetstratégiai ágazatoknál példátlan lenne(…).”

Ez a zavaros szöveg azt akarja sugalmazni, hogy mivel a japán Takeda
cég időközben megvásárolta az eredetileg szerződött Vascular Plazma
kft-t, így nincs többé magyar tulajdonosa a konzorciumnak, továbbá
valami „titokzatos” harmadik szereplőnek adták át a plazmát. Akkor
tisztázzuk: A Takeda valóban megvásárolta a Vascular Plazma Kft-t,
csakhogy a Vascular Plazma magyar plazmát érintő üzletágát nem, és
pontosan azért nem engedték ezt meg, hogy így a magyar plazma
felvásárlása továbbra is részben magyar kézben maradjon. Ezt az
üzletrészt a Vascular Venture kft viszi tovább, és ő szerepel a
konzorciumban a hosszabbítás után. S ezen cég tulajdonosi köre ugyanaz,
mint a Vascular Plazma kft tulajdonosi köre volt, vagyis magyar. Ugyanis
ez a nemzeti érdek.

A szerződést egy elismert Ügyvédi Iroda készítette, a
legnagyobb körültekintéssel. Tessék mondani, hol itt a probléma. Amúgy
pedig ismételjük meg: ha Élő a legelemibb erkölcsöket felrúgva, a lehető
legaljasabb és legbecstelenebb módon nem játssza el, hogy nem kapja meg
a közérdekű adatokat, akár a szerződést is elolvashatta volna, nem
kellett volna valakivel kilopatnia magának.

S ami az egész ügyben a legfontosabb:

A plazmaderivátum (plazmából készült gyógyszereket
jelenti) piac egy erősen keresleti piac. 500 millió liter gyűjtött
plazma lenne elegendő, ha – a jelenlegi terápiás indikációk szerint-
mindenkit el szeretnénk látni a földön. A hangsúly a jelenlegi
indikációkon van, amelynek köre rohamosan bővülhet a közeljövőben: pl.
Parkinson-kór, Diabetes, Alzheimer-kór stb. Ezzel szemben világszinten
mindösszesen csak 50 millió liter kerül be gyógyszergyártásba! Tehát
tízszeres az igény, ezért keresleti a piac és ezért kell rendkívül
körültekintően egyensúlyozni a hazai felelősöknek, hogy a magyar
betegek, a legnagyobb elérhető mennyiségben hozzáférjenek a plazmaalapú
gyógyszerekhez.

Pontosan ezt teszi az OVSz mai vezetése, azon a rendkívül behatárolt
pályán, ahol mozognia kell. S miközben ezt teszi, még jelentősen növeli
az állami bevételt is. Ezért minden normális helyen dicséret és
kitüntetés, de legalább békén hagyás jár. Itt viszont becstelen és
felelőtlen gazemberek pőre politikai és üzleti okokból megpróbálnak
hangulatot kelteni a vérellátó és annak vezetője ellen. Veszélyeztetve
ezzel a hazai gyógyszer- és vérellátást.

Jobb helyeken ezért ezeket a gazembereket börtönbe zárnák. Világos?

Forrás: Szervkereskedés

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...