A lakók megszavazták: maradjon a házon a Rákosi-címer.

Akkor is föltették volna szavazásra a kérdést, ha történetesen egy horogkeresztes jelképet tártak volna fel a ház falán?

1956 kevés meghagyott, a kádári restaurációban sem visszacsinált eredményeinek egyike a Rákosi-címer kiakolbólítása. A búzakalászos-kalapácsos címert a forradalom leverése után sem hozták vissza, közterületen rég nem volt látható. Idáig. Egy győri lakóházon egy éve feltárták az évtizedeken át befalazott domborművet. A lakók úgy döntöttek, a restaurált Rákosi-címer maradjon.

Ahhoz képest, hogy ezzel ez lett az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép Magyarországon, meglepően simán ment a dolog, anélkül, hogy a művészetiként induló projektet maga alá temette volna a pártpolitika.

Katharina Roters több mint tíz éve fényképezi a tipikus magyar kockaházakat. Amiket mi utálunk, azokat a németek rajongásig szeretik és egzotikusnak tartják.Tovább

Az egész egy kiállításon kezdődött. Szolnoki József és Katharina Roters elég régóta foglalkozik az emlékezet és felejtés helyeivel, azzal, hogy mit tudunk kezdeni a múlt darabjaival. Szolnokinak a Krumplibogár és mások mellett volt egy nagyon erős filmje a magyarországi „hun nemzetiségről”, foglalkozott a Turul Kólával és az ezoterikus nacionalizmus burjánzásával, feldolgozták a Kádár-rendszer kockaházainak örökségét, de az egyik fő témájuk a (közel)múlt alulnézetből, a közös történelem, ahogy azt az átlagember látja, használja, satírozza – megdolgozza vagy eltakarja.

A dolog lényege, és ezt tanúsította a látogató által hozott harmincéves fotó is, hogy az Attila utca 15. számú ház homlokzatán a nyolcvanas évekig díszelgett egy Rákosi-címer. Akkor egy felújításnál eltüntették, de a reliefet nem verték le, csak befalazták. Azóta is ott volt a bejárat felett, a láthatatlanná tett, mégis velünk lévő múlt kis darabjaként.

Önmagában érdekes, hogy a mázas kerámia dombormű a késő-Kádár korig a helyén maradhatott, hiszen a Rákosi-címereket 1956 után a legtöbb helyen igyekeztek gyorsan eltüntetni. A lyukas zászló, melyből éppen a régi címert vágták ki, a forradalom egyik legfontosabb jelképe lett, és az egyik fő köztérmegtisztítási forradalmi rituálé is (a vörös csillagoké mellett) a Rákosi-címerek eltávolítása volt – a gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatán lévőt például katonák lőtték szitává.

A Rákosi-címerek forradalmi eltüntetése nem csak spontán történt: október 28-án a kádári megtorlásban később kulcsszerepet játszó Münnich Ferenc (már ekkor is ő volt a belügyminiszter) adott ki parancsot a régi címer eltávolítására, Nagy Imre pedig ugyanaznap jelentette be a rádióban, hogy a kormány azt javasolja: a Kossuth-címer legyen az új magyar címer. Mint tudjuk, a forradalom bukása után a Kossuth-címer nem maradhatott, de a sztálinista jelképet sem hozták vissza: az országgyűlés forradalom utáni első ülésén, 1957. május 9-én fogadta el az új, „Kádár-címerről” szóló törvényt.

A művészeti projekt keretében az alkotók kibontották és restaurálták a befalazott győri Rákosi-címert. A tavalyi munkálatokról videó is készült:

„Mi nem értelmezünk, nem értékelünk, hanem feltárunk, szemeket nyitogatunk, s aki szívesen beszél – sokan nem akarnak –, azzal beszélgetünk”

– mondta egy interjúban Katharina Roters. Szerinte az Attila utcai Rákosi-címeres dombormű egy street art emlékmű, ők pedig elsősorban egy párbeszédet szeretnének életre hívni, ebben az esetben elsősorban az ötvenes évekről.

A projekt részeként a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium diákjait is megkérték arra, hogy otthoni tárgyakon keresztül vizsgálják a saját családjuk ötvenes évekhez kapcsolódó emlékezetét. Az alumínium kávéfőzőtől a mosonmagyaróvári sortűz helyén talált Rákosi-címeres gombig a legkülönbözőbb tárgyak jöttek elő. A gimnazisták mellett maga a Rákosi-címeres ház lakói is helyzet elé voltak állítva: nekik kellett eldönteniük, hogy mi legyen a forradalom 60. évfordulójára újra láthatóvá tett önkényuralmi jelképpel.

A győri Attila úti ház vagongyári kádereknek épült a Rákosi-korszakban. Azóta a lakóközösség nyilván szinte teljesen kicserélődött. A most itt élők lényegében három lehetőség közül választhattak:

• A címer maradjon a helyén, egy emléktáblával kiegészítve.
• Vakolják vissza úgy, ahogy korábban volt.
• Emeljék ki, kerüljön múzeumba.

A tulajdonosok szinte egyöntetűen az első opció mellett döntöttek. Csak egyvalaki szavazott nemmel, ő úgy érezte, hogy „ez olyan lenne, mintha egy diktatórikus rezsimnek állítanánk emléket”. A többség azonban a Rákosi-címer meghagyása mellett volt, így jövőre, miután felkerül a külső szigetelés, a felújított címer a házon lévő többi domborművel együtt visszakerül majd. Egy emléktábla is kerül majd mellé, ezzel a szöveggel:

„1953-ban adták át a Szerszámgépgyár munkásai számára épült lakóházat. Az 1984-es felújítás során a homlokzat egyik, Rákosi-címert ábrázoló domborművét befalazták. 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum által megrendezett »ötven6van« című kiállításhoz kapcsolódóan tárták fel az épület eredeti állapotának megfelelően.”

Az alkotók szerint ezzel a kísérő szöveggel az emléktábla már nemcsak a Rákosi-rendszert szimbolizálja, hanem az ahhoz való viszonyunkat is. Magyarországon legjobb tudomásunk szerint ez lesz az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép.

Forrás: INDEX.HU

Összehasonlításul:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...