A világ és különösen a Közel-Kelet eseményeit követve gyakran hallunk keresztény testvéreink üldöztetéséről és szenvedéseiről. Ezzel összefüggésben április 24-én délután érdekes előadásnak adott helyt plébániánk közösségi terme, ahol iraki keresztény fiatalok beszéltek tapasztalataikról és arról, hogy milyen hívő keresztényként élni Irakban és iraki keresztény menekültként Európában. Az iraki születésű és ma Szegeden tanuló testvérpár, Peter és Paul képekkel illusztrált, vetített előadást tartott Irakról valamint az ott élő keresztények történtéről és életkörülményeiről. Kevesen tudják, hogy a mai Irak területén a kereszténység gyorsan – már az 1. században – meghonosodott és hosszú ideig többségében keresztények-lakta terület volt. Az iszlám terjeszkedése, vagyis a VII. század után is jelentős számban maradtak keresztény közösségek, melyek még a közelmúltban, az ezredfordulón is közel 1,4 millió főt számlálhattak. Keresztény kisebbségnek lenni Irakban sosem volt egyszerű, mindig be kellett tartani a többség szabályait és elfogadni a korlátozásokat – emelte ki Paul – azonban a kisebbségek és így a keresztények élete 2003-ban fordult sokkal nehezebbre. Akkor kezdődött az Irakot leigázó háború, majd a Saddam Hussein-rezsim megdöntése sajnálatos módon teljes mértékben destabilizálta a régiót. Megfelelő, hatékony és tenni is akaró államhatalom nélkül pedig a kisebbségek kiszolgáltatottá váltak. A fiatalok keserűen emlékeztek meg Irakban, különösen Bagdadban és Moszulban elrabolt és meggyilkolt keresztény papokról, valamint 2010. október 31-ének szörnyűséges eseményeiről, amikor fegyveres terroristák tucatjával mészároltak le vasárnapi misére összegyűlt katolikusokat egy bagdadi templomban, épp ott, ahol kisgyermekként Pault és Petert is megkeresztelték. Régen nem volt gond az együttéléssel – hangsúlyozta Peter – azonban a radikalizálódó politikai és társadalmi viszonyok közepette egyre több tájékozatlan ember fejében lehetett elültetni olyan gondolatokat, melyek a lakosokat a keresztény közösségek ellen hangolták. Így érkezett el Moszulba is az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet, ami a keresztények otthonait megjelölte, majd kisajátította, a lakókat elzavarta, vagy megkínozta és megölte, a tulajdonukat pedig elvette. Sok keresztény Európában, vagy Amerikában talált új otthonra. Paul és Peter szüleivel Svédországban telepedtek le, azonban most is emlékeztettek rá: jelentős számban vannak keresztény testvéreink, akik az Iszlám Állam elnyomása alatt élnek, és csekély támogatásra számíthatnak az emberi jogi szervezetektől. Az előadás a reméltnél is több hallgatót vonzott, így gyülekezeti termünk teljesen megtelt az iraki fiatalok beszámolójára. Közösségünk érdeklődését mutatja, hogy az előadás befejeztével a hallgatóság részéről záporoztak a kérdések, amelyeket Peter és Paul igyekeztek kimerítően megválaszolni. Hangsúlyozták, hogy mint embert, tisztelik az iraki muzulmánokat, akik közül sokkal gyermekként együtt nőttek fel, de sajnos ugyanezt a tiszteletet ők nem kapják meg viszont, ezért ma idegennek éreznék magukat Irakban. Az iraki keresztények beszámolója a kérdésekben felmerült menekült-helyzettel kapcsolatban is rávilágított a sokszor leegyszerűsített probléma komplex voltára. A szóba került menekült-válság kapcsán kifejtették azt a félelmüket, hogy esetleg olyanok jönnek majd utánuk, akik elől ők is úgy menekültek. Ugyanakkor megvallották, hogy, hogy ők maguk is embercsempészek segítségével menekültként, nehézségek árán érkeztek Európába. Amikor az európai keresztény országok helyzete – és így Magyarország is – szóba került, Peter rámutatott, hogy amíg ezek az országok közönnyel fordulnak el saját értékeiktől, addig nem érzik, hogy értékeik veszélyben vannak, ezért meg sem tudják védeni azokat. De hát ez a mi feladatunk – jegyezte meg egy mosollyal Paul a beszélgetéssé alakult alkalom lezárásakor –, hogy elmondjuk ezt az üzenetet és felhívjuk rá mások figyelmét. Peter és Paul a szegedi angol nyelvű katolikus közösség tagjai, akik minden szombaton 18:30-kor szentmisén vesznek részt a Gál Ferenc Fő- iskola épületében a Dóm téren.

Fekete Norbert és London Gábor

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...