Európa szívéből
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) ügyvéd irata ==============================
Kúriai döntő ütközet elnapolva – a háború folytatódik
Öt évvel ezelőtt kezdtem el a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos fosztogatások akadályozása miatti peres eljárásaimat, és ez évben jutottam el ezekkel oda, hogy tömegével terjeszthetek elő a Kúria felé felülvizsgálati kérelmeket.
Természetesen reménykedtem ennyi idő után abban, hogy a Kúria végre helyére teszi mindazt, amit a Magyar Országgyűlés 2014. július 4-től kezdődően ártó szándékkal összekevert, valamint véglegesen eldönti az általam képviselt több ezer peremben előterjesztett kérelmeknek megfelelőségét. Utóbbi várakozásomnak a Kúria az egyik ügyemben 2016. május 3-án hozott, mellékletben A.1.jelöléssel látható ítélete eleget tett az alábbi indokolás szerint:
„A kifejezetten a pénzügyi intézmények által egyoldalúan, előre meghatározott, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatához fogalmazott meg a 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény – amelyet a 2/2014. PJE határozat is, azt tovább értelmezve megerősített szempontokat. Ezek közül a másodfokú bíróság egyaránt hivatkozott az objektivitás követelményeinek, az átláthatóság elvének és a szimmetria elvének sérelmére is, amely megállapításokat az alperes – bank – felülvizsgálati kérelmében vitatta. A Kúria úgy találta, hogy a támadott rendelkezés biztosan nem átlátható, mert az alapján nem állapítható meg, hogy milyen feltételek teljesülése esetén, milyen mértékben kerül sor további terheknek a felperesekre történő áthárítására. Ezen okból tehát a szerződéses rendelkezés tisztességtelensége a Ptk. 209/A § 2. bekezdése alapján biztosan megállapítható, a további, szintén a tisztességtelenség körében mérlegelendő szempontok vizsgálata szükségtelen.
A Kúria mindezekre figyelemmel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.”
Tekintettel arra, hogy fenti témában az elmúlt öt évben megindított valamennyi perem kereseti kérelme tartalmilag egyforma, erre a Kúriai ítéletre tekintettel tehát eldőlt az, hogy valamennyi általam indított peres eljárásom a magyar jogrendszer szerint – jelenleg is hatályos 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény (PJE határozat) és 2/2014. PJE határozat alapján – maradéktalanul eredményes.
Szándékaim szerint most értem el azt, hogy a bankok által egyoldalúan, adósok megkérdezése nélkül szerkesztett devizában nyilvántartott forintkölcsönt tartalmazó szerződés a Kúria által is elismerten, azaz bizonyítottan részben érvénytelen.
——————————
Ehhez az eredményes perléshez egyébként az Európai Uniót létrehozó országoknak több mint húsz év óta kialakított tényleges fogyasztóvédelmi rendelkezései nyújtották az alapot.
Abból indultam ki, hogy a minden tekintetben kifogástalan európai fogyasztóvédelmi rendelkezések mindenkor a fogyasztói szerződések fenntartását tartották a fogyasztó számára célszerűnek, és ezt az elvet a Kásler féle C-26/13. számu EU Bírósági ügyhöz tartozó főtanácsnoki indítvány a következők szerint fogalmazta meg:
„101. Az uniós jogalkotó által a 93/13 irányelvben követett cél a felek közötti egyensúly helyreállítására irányul, főszabály szerint ugyanakkor fenntartva a szerződés egészének érvényességét, és nem a tisztességtelen feltételeket tartalmazó összes szerződés megsemmisítése a cél.(34)
102. Ha viszont az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje kerülne veszélybe.
E semmissé nyilvánításnak ugyanis rendszerint az a következménye, hogy a fennmaradó teljes kölcsönösszeg esedékessé válik, ami meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe.”
Ehhez hozzá teszem azt, hogy a bankoknak egyik ártó szerződési rendelkezésére tekintettel a futamidő első éveiben szinte kizárólag kamatot kell fizetni az adósnak – annuitásos kamatfizetés – és tudomásul veszem azt, hogy szerződés semmisségének megállapítása esetén esedékes eredeti állapot helyreállítása során az adós által befizetett kamatösszeget a kölcsön használati díjának tekintve figyelmen kívül kell hagyni (1/2010 PK Vélemény 9. pont),
ezek miatt minden e témában megnyilvánuló olyan jogászt, aki a szerződés semmisségét javasolja megállapítani, vagy a bankok érdekében eljáró, de adósok előtt tetszelgő haszonkereső firkásznak, vagy dilettánsnak tartok.
Az pedig soha nem érdekelt, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön nyújtásához a bankok rendelkeztek-e devizával, vagy sem. Mint ahogy az esetben, ha történetesen általam nem tudott bűncselekményeket elkövető tolvajtól kérek kölcsönt, akkor sem attól függ a kölcsön visszafizetése, hogy lopta-e a tolvaj a részemre adott kölcsönt, vagy sem.
Sőt. A svájci frankos hitelt kifejezetten kedvező szerződési konstrukciónak tekintem az alábbiak okából.
Abból indulok ki, hogy a Kúriánál egy elmúlt évi, végrehajtás megszüntetése iránti peres eljárásban hozott, adós számára kedvező döntésre tekintettel Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezetőnek bankok felé kinyilvánított bocsánatkérése folytatásaként újabb banki segítségnyújtásra készülnek Kúriai jogegységi döntés formájában az alábbi kérdés megválaszolását emlegetve:
“Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”
Nem lehet így kétséges az, hogy amennyiben egy folyósítási értesítő is a szerződés részét képezi a Kúria szerint, akkor a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF által 2006-ban és 2008-ban közreadott adósi tájékoztató is a bankok által szerkesztett szerződés részét képezi. Többek között a tájékoztatónak az a része is, hogy a változó kamatozású, devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés esetén
„Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik fizetendő havi törlesztőrészlet is. Ennek az a magyarázata, hogy a banknak is fizetnie kell azért a devizáért, amit hitelként továbbad, emiatt Önt is közvetlenül érintheti a külföldi deviza kamatszintjének változása.”
Ebből következik a Svájci franki nyilvántartás miatti örömködésemnek egyik alapvető oka. Azért, mert a svájci frank 2008-as 2,2 %-os alapkamata 2009-től kezdődően a mai napig 0,2 % alatti szint alá csökkent, és így 2009-től a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések adósainak törlesztő részlete felére csökken – a szerződés betartása esetén.
Ugyanúgy, mint ahogy ugyanilyen feltételek mellett Lengyelországban valóban felére csökkent az adósok törlesztő részlete csupán azért, mert a svájci frank alapkamata 2009-ben csökkent.
Ezért van az, hogy a fenti nyert peremben hozott Kúriai döntés után nem az izgat engem elsősorban, hogy a bankok által tisztességtelenül emelt kamatok és egyebek miatti törlesztőrészlet emelkedés folytán az adósi károkat miként sumákolják el a bankok, hanem az, hogy mikor adják vissza az adósoknak a bankok a 2009-től behajtott törlesztőrészletek összegének felét annak késedelmi kamatával együtt.
Svájci franki nyilvántartás miatti további örömködésemnek oka pedig az, hogy a Kásler féle C-26/13. számú Európai Bírósági döntés alapján hozott 2/2014 PJE Kúriai döntés 1. pontjának indokolásában olvasható
“Amennyiben azonban az árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei”
rendelkezés alapján immár nem lehet vita azon, hogy bármiféle elszámolása a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésnek csak úgy tisztességes, ha az elszámolás során az HUF/CHF árfolyamváltozás terheit kizárólag a bank viseli.
Vagy a Lengyelországi törvényalkotás alapján az árfolyamváltozás terheinek 90 %-át a bank, míg 10 %-át az adós viseli.
Nem lehet vita ezen azért, mert soha egyetlen bank sem adott a szerződéskötéskor az adósnak olyan kockázatfeltáró tájékoztató, melyben azt közölte volna, hogy az árfolyam korlátlanul változhat, azaz egyetlen esetben sem történ tisztességes banki tájékoztatás. Az Európai normákon alapuló, Alkotmánybíróság által sem kifogásolt utóbbi Kúriai jogegységi döntésre tekintettel akár a feje tetejére is állhatna a magyar törvényhozás a bankok segítése érdekében, jogállamiság létezése esetén mindenképpen követni kellene itt is a lengyel példát.
——————————
Röviden összefoglalva ezek voltak az okai annak, hogy öt év óta folyamatosan ugyanúgy indítottam szerződés részbeni érvénytelensége iránti pereket. De az egyéb problémák (pl: kezelési költségek és egyebek jogtalan követelése) rendezését is reméltem a peres eljárások alapján azért, mert az Európai Bíróság az alábbi kötelezettséget írja elő minden nemzeti bíróság számára az ilyen fajta perekben: (C-472/11. számú EUR ítélet rendelkező része 1. pontja)
1. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.
A mellékletben látható 2016. május 3-i A.1. jelű Kúriai ítélet pedig végérvényesen eldöntötte azt, hogy helyesen jártam el akkor, amikor a hozzám forduló több ezer adósnak az elmúlt öt évben díjazás nélkül ugyanúgy igyekeztem segíteni.
===================
Európai Uniós előírások ide, csatlakozási Alapokmányban vállalt kötelezettségek oda, ellenben ha megnézik a mellékletben látható, Kúria által április 26-án hozott másik – A.2. jelű – határozatot – végzést – akkor láthatják azt, hogy mindezeket elfeledve hét nappal az A.1. jelű döntése előtt a Kúria megtagadta felülvizsgálati kérelmem elbírálást és a következők szerint rendelkezett:
„A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.”
Tekintettel arra, hogy a utóbbi Kúriai határozatot hét nap különbséggel ugyanaz a bírói tanács ugyanolyan kereseti kérelmem alapján indított eljárás során, ugyanazon bírósági döntés – Szegedi Ítélőtábla – megváltoztatásával kapcsolatosan hozta, érdemes megvizsgálni azt, hogy a felperesekként megjelölt, de ugyanúgy becsapott adósok sorsával kapcsolatosan miért tesz különbséget a Kúria az előzőhöz képest?
Miért nyújt kérelmemnek megfelelően a törvényes rend helyreállítása érdekében jogi segítséget az egyik, és miért tagad meg minden segítséget a másik, a bank által ugyanúgy becsapott adóstól?
Periratok alapján megállapítható az, hogy ennek a különbségtételnek a két adós között egyetlen oka volt.
Az, hogy az adós számára kedvező Kúriai határozatnál jogerős ítéletet Szegeden 2014. április 8-án hoztak, míg az az adós, akitől az igazságszolgáltatást megtagadják a bíróságok, a keresetlevelét 2015. június 25-én terjesztette elő. Az utóbbi adós ezzel semmiféle mulasztást, semmiféle hibát nem követett el, semmisséget eredményező tisztességtelenség esetén joga van 50 év múlva is peres eljárást indítani és bírósági döntést igényelni mindenütt Európában, csupán egyetlen európainak mondott országban nincs joga a banki adósnak.
Magyarországon.
Indokként pedig a mellékletben olvasható határozat a következőket közli:
„7./ A jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott végzés nem minősül sem az ügy érdemében hozott, sem pedig a Pp. 270. § (3) bekezdésében felsorolt jogerős végzésnek. Az ténylegesen a DH2 tv. 37. §-án alapul, amivel szemben felülvizsgálati kérelem benyújtása kizárt. A Kúria hasonlóan foglalt állást például a Pfv.X.21.562/2010/3. számú határozatában. Ezen az érvrendszeren alapszik a BH 2012/97. számon közzétett döntés is.
8./ A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságának hiányában a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a DH2 tv. alapján volt-e helye az adott tényállás mellett hiánypótlási felhívásnak, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének.”
Ennek az indokolásnak szerkesztője éppen úgy tudja, mint én azt, hogy ténylegesen a támadott ítélőtáblai végzés alapjául szolgáló elsőfokú végzés az elutasítás indokaként a 37. § 1. bek-e szerinti hiánypótlási kötelezettség elmulasztását jelölte meg, jogi alapként pedig a Pp. 130. § 1. bek. j. pontjára is hivatkozott.
A Kúriai határozat a hivatalbóli elutasítás indoklásánál említést sem tett a 37. § 1. bek-ben előírt hiánypótlási felhívásra adott felperesi válasziratról, illetve figyelmen kívűl hagyta a másodfokú bíróság által nem kifogásolt elsőfokú bírósági hivatkozást a Pp. 130. § 1. bek. j. pontjára vonatkozóan, de közben az alábbiak szerint mentséget közölt arra nézve, hogy miért nem végezte el alapvető feladatát:
„A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságának hiányában a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a DH2 tv. alapján volt-e helye az adott tényállás mellett hiánypótlási felhívásnak, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének.”
Csakhogy a leírt indokolásból könnyű belátni azt, hogy a Kúriának a 9 oldalas felülvizsgálati kérelmem érdemi elbírálhatóságának kérdését vizsgálni kellett ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tegyen, így olvasnia kellett ilyen döntés meghozatalához iratomból a következőket is:
A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).
Természetesen tőlem függetlenül is jól tudták mindezeket az eljáró bírók és így kap valódi értelmet „a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben,” szövegrész. Igaz, hogy ennek semmi köze sincs a törvényes jogalkalmazáshoz, de a tényleges hatalmat gyakorlók akaratából tényleg nem foglalhatott állást a Kúria az A.2. jelű határozattal elbírált ügyben.
Szerintem más kúriai döntés esetén talán még a téli fütést sem biztosították volna a Kúriának ugyanúgy, mint a ténylegesen hatalmat gyakorlóknak nem tetsző Magyarok Világszövetségének sincs biztosítva.
És egyébként is a törvényes Kúriai határozat esetén Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezető Úr ismét kérhetett volna bocsánatot a bankoktól.
——————————
A pontatlan Kúriai félremagyarázáshoz illeszkedően Dr. Tóth Endre Tamás Debreceni törvényszéki bíró egyik elutasító végzésében világosan megfogalmazta a közhatalom által megkövetelt elutasítás valódi okát:
„2014. évi XXXVIII. tv-nek 4. § 2. bek-e törvényi szabályozás tartalmilag kizárja, hogy a 2014. XXXVIII. törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötéseknek a tisztességtelenségen alapuló érvénytelensége a továbbiakban egyedi polgári perekben vitatható és érdemben egyedileg elbírálható legyen.
A törvény 4. §-ának 1. bekezdése szerinti szerződéses kikötésnek a törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmisége (érvénytelensége) jogkövetkezményét pedig a törvény 4. §-ának (3) bekezdése automatikussá és egyban speciális eljárási rendhez kötötté teszi annak kimondásával, hogy a vonatkozó szerződéses kikötés semmisnek minősülése esetén a pénzügyi intézmények a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.
A fentiekre tekintettel a törvényszék a felperesnek a DH2. tv. – 2014. évi XL. törvény – 37. § szerinti jogkövetkezményi kereset előterjesztésére történő felhívását mellőzte, a keresetlevelet pedig a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b. és f. pontjai alapján a rendelkező részben foglaltak szerint idézés kibocsátása nélkül elutasította.”
Becsületes nyílt beszéd arról, hogy a magyar törvényhozás 2014. július 4-én határozta el azt, hogy megvédi a bankoknak adósi kifosztás által megszerzett sok ezer milliárd összegű vagyonát, biztosítja a Matolcsy Bank számára sok száz milliárd forint összegű adósoktól megszerezhető vagyonszerzés lehetőségét.
A Kúria ellenben most, 2016. április 26-án ezt az őszinte elismerést azért nem vállalhatta mert ebben az esetben az elutasítás okaként megjelölt 130. § 1. bek. b. és f. pontjaira tekintettel érdemben kellett volna dönteni a felülvizsgálati kérelmemről.
Ebből következően nyilvánvaló az A.2. határozatból számomra az, hogy abba belement a Kúria felsőbb nyomásra, hogy felülvizsgálati kérelmemnél megtagadja az igazságszolgáltatási kötelezettségét, de arra már nem volt hajlandó, hogy akár a hiánypótlási felhívással kapcsolatosan, akár az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésemmel kapcsolatosan hazudjon.
Abba belement a Kúria, hogy gerincét meghajlítsák, de abba már nem ment bele, hogy eltörjék.
——————————
Ami pedig a valódi okként megjelölt 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-át illeti,
(2)9 Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a 8. § (1) bekezdés szerinti határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti, kivéve ha a szerződéses kikötés esetében a 6. § (2) bekezdés szerinti peres eljárás megindításának lehet helye, de az eljárás nem került megindításra vagy az eljárás megindításra került, de a bíróság nem állapította meg a (2a) bekezdés szerint a szerződéses kikötés semmisségét.
2014. július 4-én az Országgyűlésben jelen lévő minden országgyűlési képviselő ezt a törvényt megszavazta.
Valamennyien jól tudták ennek a törvénynek elfogadásakor azt, hogy ezzel a törvényalkotással több millió tisztességes magyar embernek tönkre teszik örökre az életét, de mivel 2014. májusára már észlelték azt, hogy a hitványul viselkedő banki csalókkal az európai fogyasztóvédelmi normák alapján tisztességes nemzeti bíróságok előtt európai szintű Kúriai jogegységi határozatokra hivatkozással az adósok képesek jogaikat megvédeni úgy, hogy közben a Matolcsy Bank sok száz milliárd forinttal az adósok hátrányára nem tollasodhat, úgy döntöttek, hogy elárulják hazájukat, honfitársaikat.
Kevés a szó arra, hogy mennyire megvetem ezeket a nemzetárulókat és csodálom ismét Adyt azért, mert ezekre is gondolt az alábbi szavaival:
“Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még seholse éltek…”
——————————
Egyébként eljárásukból következik, hogy ez a 2014. julius 4-i magatartás minden akkor szavazó országgyűlési képviselőnél bűncselekmény alapos gyanúja miatti büntető feljelentést alapoz meg.
Kiindulva abból, hogy Btk. 459. § (1)-bek 11. pontja alapján az országgyűlési képviselő hivatalos személy,
feladatait az alábbi eskűszöveg tartalmazza,
„Én …………………………
és a hivatali visszaélés bűncselekményét az alábbi törvényhely határozza meg,
305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen
a) hivatali kötelességét megszegi,
b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy
c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,
A bűncselekmény elkövetési magatartásai – amelyeket a törvény a könnyebb áttekinthetőség érdekében pontokba szedve tartalmaz – a hivatali kötelesség megszegése a hivatali hatáskör túllépése (amikor a hivatalos személy olyan tevékenységet fejt ki, amely hatáskörén kívül esik, amelynek végzésére nincs joga), vagy a hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés. Ez utóbbi alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok tudatosan, a társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen, szabályellenesen, alakilag törvényesnek tűnő eljárás keretében történő gyakorlása értendő.
A fenti magatartással a hivatalos személyek – vagy mások – jogtalan előnyhöz jutnak, vagy másoknak jogtalan hátrányt okoznak. Az előny vagy a hátrány lehet anyagi természetű, de felmerülhet ezen kívül más, így erkölcsi, személyi természetű előny megszerzése, vagy hátrány okozása is. A hátrányt az elkövetőtől eltérő, más személynek kell elszenvednie, az előny akár a tettesnél is, akár más személynél is megjelenhet.
nem látom akadályát annak, hogy minden országgyülési képviselőt fentiek folytán alapos gyanút állítva feljelentsék.
Tudniuk kell azt, hogy természetesen az ilyen feljelentésből nem lesz semmi, hiszen nem azért választja a legfőbb ügyészt az Országgyűlés, hogy éppen az országgyűlési képviselőknél tartassa be a törvényességet.
Sőt. Mivel ilyen feljelentésből következik az, hogy az adósok saját érdekükben megszólalnak, esetleg a felcsúti kisvasút mintájára, járhatnak el a morgolódóakkal szemben. Ahol kilátásba helyezték a vasútnak Hegyeshalomig történő meghosszabbítását akkor, ha kritizálni mer a nép, míg az országgyűlési képviselők indokolt feljelentése esetén szerintem megígérik azt, hogy nem kettő millió embernek teszik tönkre az életét, hanem négy millió embernek az indokolt feljelentések megtorlásaként.
Aki pedig azon töpreng, hogy polgári jogi kártérítési igény is lehetséges a kártevő és európai jogot semmibe vevő törvényalkotás folytán, az alábbi törvényhely alapján felmerülhet ennek indokolt érvényesítése a 2013. évi V. törvény alábbi rendelkezése alapján:
6:548. § [Felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért]
(1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.
(2) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy tartozik felelősséggel. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a kárért az a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.
Azt javaslom ilyen esetben, hogy ne a törvényalkotásnak szavazással kapcsolatos ténykedését jelöljék meg a kártérítési követelés ténybeli alapjának, hanem a törvény előkészítési szakaszát, ami közigazgatási tevékenységnek minősül.
====================
Öt évvel ezelőtt csupán azzal nem számoltam, hogy valamennyi magyar országgyűlési képviselő kész nemzetét elárulni, honfitársainak ártani. Petőfi szavaival élve valamennyinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.
Ellenben a mellékletekben látható Kúriai döntések alapján az árulás miatti változás mindösszesen annyit jelent, hogy a kifosztott adósokra kényszerített bankok elleni háború hadszintere megváltozik. Árulás nélkül elegendő lett volna a tartalmilag egyforma keresetlevelem alapján viszonylag egyszerű perben a szerződési feltételek érvénytelenségét kérelmezni, míg a Kúriai A.2. határozat alapján az adósok nevében elsősorban a végrehajtási megszüntetése iránti peres eljárásban elérni ugyanezt:
369. § A végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha
a) a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre,
Az a követelés, amit a végrehajtás megindításához készített közjegyzői záradék, illetve ténytanúsítvány tartalmaz, érvényesen soha nem jön létre azért, mert az A.1. jelű Kúriai határozattal bizonyítottan bank által készített minden devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés részben érvénytelen.
A részbeni érvénytelenséget megalapozó tisztességtelen szerződési feltételeket pedig köteles minden nemzeti bíróság ilyen perben vizsgálni úgy, ahogy korábban már az egyik Európai Bírósági ítéletéből idéztem:
2. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.
Ahol pedig a hivatalból eljáró bíró megállapítja a szerződési feltétel tisztességtelensége miatti semmisséget, ott ezekből a feltételekből elsődleges jogkövetkezményként sem jogok, sem kötelezettségek nem keletkeznek. Ebből következően pedig nyilvánvalóan valótlan követelést tartalmaz az a közjegyzői záradék és ténytanúsítvány, amit a közvetlen végrehajtás érdekében közjegyző készített.
Ezáltal teljesült az a törvényi feltétel, hogy a bank által remélt követelés érvényesen nem jött létre, és kedvezőtlen bírói ítéletek esetén ujólag eljuthatunk a Kúriához ujólag kérve azt, hogy előzetes döntéshozatal végett keresse meg az Európai Bíróságot, illetve az Uniós jog elsőbbségét biztosítva alkalmazza a nemzeti jogot. És ekkor már nem létezik a Kúria részéről olyan hivatkozás, hogy megtagadja az igazságszolgáltatási tevékenységet.
Ugyanis érdemi döntés születik végrehajtás megszüntetési perben, és ilyen esetben a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el.
Persze a nemzetárulóktól ilyen esetben is el tudom képzelni azt, hogy Kúria gerincét nem csak meghajlítják, hanem el is törik, vagy újból olyan használhatatlan törvényt hoznak, mint amilyen a 2014. évi XXXVIII. törvény volt. De ilyen eljárások abnormalitása okából ezzel a problémával most nem foglalkozom.
——————————
A végrehajtás megszüntetése iránti perekkel kapcsolatosan időben hozta elmúlt év november 25-én a Kúria felülvizsgálati eljárásban azt a Pfv. I.21.156/2015/5. számú ítéletét, mely miatt jajongott a Bankszövetség, majd ennek okából kért bocsánatot a bankoktól Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezető.
Szerintem ennek az ítéletnek nem az a legfontosabb része, mely miatt a Kúria Jogegységi határozatot kíván hozni – törlesztő részletek megjelölésének hiánya miatti érvénytelenség – hanem az, hogy a 12 oldalas ítélet egyetlen helyen sem említi azt, hogy az adós – felperes – a felvett kölcsönből mekkora összeget fizetett ki és mennyivel tartozik a banknak. Eldöntötte ekként a Kúria azt, hogy a fennálló tartozásnak, vagy bármiféle elszámolásnak semmi köze a Pp. negyedik része – Különleges eljárások – szerinti 369. § a. pontja alapján indult pernek. Majd ha a bank ugy gondolja, hogy követelőzik az adóssal szemben, vagy elszámolni akar, akkor a Pp. második részében szabályozott eljárásban megteheti.
Hála Istennek, hogy ennek a problémának a Kúria az említett ítélettel véget vetett, hiszen a bankok nem csak arra tudják rávenni a bírákat, hogy bocsánatot kérjenek akkor, ha a bankoknak nem tetsző ítélet született.
Hanem arra is rá tudják venni a bankok a bírókat, hogy abban a Pp. különleges szabályok szerint lefolytatandó perben – végrehajtás megszüntetése iránti perben –
ahol a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői ténytanúsítványt banki bemondásra az adósok tudomására jutása nélkül készítették, ne a törvényszöveg szerint folyjék az eljárás –követelés érvényesen jött-e létre vizsgálat – hanem ha kell még szakértői vélemény beszerzésével is eldöntse a bíróság azt, hogy az adós a banknak mennyivel tartozik.
Valamiféle hátravetéses eljárást emleget ilyenkor a bíró.
.
Szerintem az így kialakult állapotnak vetett végett 2015. november 25-én a Kúria azzal, hogy ragaszkodik a törvényszöveg szerinti tisztességes és törvényes eljáráshoz, de erre tekintettel nem csodálkoznék azon, ha rövid időn belül Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezető újabb banki óhajnak eleget téve emiatt is újabb bocsánatkérésbe kezdene azzal, hogy jövőben már ne is a végrehajtás megszüntetése iránti pert tárgyaló bíróság döntsön rendkívűli eljárásban az adós tartozásának összegéről, hanem a bank által kijelölt, ténytanusítványt és végrehajtási záradékot készítő közjegyzők hozzanak ilyen ügyben bírósági ítéletet.
Komolyra fordítva a szót egyébként még annyit remélek tisztességes bírósági peres eljárás esetén végrehajtás megszüntetése iránti perben, hogy az elállási jogával élő adós eredménnyel kérheti a bíróság állásfoglalását arra vonatkozóan, hogy végülis az adósi elállás folytán nem jött létre érvényesen a végrehajtási záradékban megjelölt követelés, vagy az ezt követő banki felmondás sem tette lehetővé a végrehajtási eljárás lefolytatását.
——————————
Ami pedig azokat a fajta pereimet illeti, melyek megfelelőségéről a Kúria a mellékletben látható A.1. jelű ítéletében döntött, természetesen folytatom és mindenki számára javaslom. Részben azért, mert tisztességtelen szerződési feltétellel kapcsolatos perek törvényszéki hatáskörbe kerülnek elsőfokon, míg a végrehajtás megszüntetése iránti peres eljárások helyi bíróság elé tartoznak.
Általam botrányosnak tartott bírósági eljárások esetén nem kívánok eljutni oda, hogy valamiféle „hátravetett”, banki szándéknak megfelelő bírósági eljárásban azért ne foglalkozzanak a követelés érvényes létrejöttének hiányával szerződési feltételek érvénytelensége okából, mert a helyi bíróság bírója kitalálja azt, hogy törvényszéki hatáskörre tartozó kérdésben nem foglal állást.
Egyébként pedig igyekezhet kibújni a Kúria A.2. számu végzése az igazságszolgáltatási feladata teljesítése alól, ettől még az alábbi, Magyar Bíróságok számára is kötelezően alkalmazandó C-243/08 szám Európai Bírósági ítélet alábbi rendelkezése szerint nem a nemzeti bírósági ítélkezési kedv dönti el azt a kérdést, hogy a fogyasztói szerződés egyik szerződési feltétele tisztességes-e vagy sem:
25 A tisztességtelen feltétel joghatásai tekintetében a Bíróság a C‑168/05. sz. Mostaza Claro‑ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10421. o.) 36. pontjában kifejtette, hogy a fogyasztók védelmének jelentősége az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében annak előírására késztette a közösségi jogalkotót, hogy a valamely fogyasztó által eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”. A Bíróság kiemelte, hogy olyan kógens rendelkezésről van szó, amely az egyik szerződő fél hátrányosabb helyzetére tekintettel arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.
Ebből következően ha van kedve a bíróságoknak – Kúrinak – dönteni, vagy ha nincs kedve dönteni, egyre megy. Amelyik szerződési feltételről tudom a Kúriai A.1. alapján azt, hogy az EGK 93/13. irányelv szerint nem jelentenek számomra kötelezettséget, és csak egy nemzetáruló társaság igyekszik jogaimat csorbítani, éppen úgy figyelmen kívűl hagyom a nemzetáruló társaság törvényeit az alábbi,
C-106/77. számú EU ítéleti rendelkezések alapján, mint ahogy a nemzetárulók is figyelmen kívűl hagyják hazájukkal szemben vállalt kötelezettségük teljesítését:
18 Annak elismerése ugyanis, hogy azok a nemzeti jogalkotási aktusok, amelyek jogtalanul behatolnak a Közösség jogalkotói hatásköre alá tartozó területre vagy más módon összeegyeztethetetlenek a közösségi jog rendelkezéseivel, bármiféle jogi hatással rendelkeznének, a tagállamok által a Szerződés értelmében feltétel nélkül és visszavonhatatlanul vállalt kötelezettségek tényleges jellegének tagadását jelentené, és ezáltal a Közösség alapjait kérdőjelezné meg.
19 Ugyanez az elképzelés ragadható meg a Szerződés 177. cikkének szerkezetében, amely szerint bármely nemzeti bíróság a Bírósághoz fordulhat minden olyan esetben, amikor úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához egy közösségi joggal kapcsolatos értelmezési vagy érvényességi kérdésre vonatkozó előzetes döntésre van szükség.
24 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a közösségi jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – anélkül eltekintve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes, akár azt követő rendelkezéseinek alkalmazásától, hogy kezdeményeznie kellene, vagy meg kellene várnia, hogy a nemzeti jogszabályt előzetesen, jogalkotási vagy bármely más alkotmányos eljárás útján megsemmisítsék.
Ebből következően tehát mindaddig, amíg az Európai Unióhoz tartozunk, senkinek nem kell bevárni azt, hogy az Alkotmánybíróság valamiféle látszateljárást lefolytasson és legjobb esetben egy nesze semmi fogd meg jól határozatot hozzon.
És ebből következően sem a 2014. évi XL. törvény 37. §-a sem a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a különösebben nem érdekel.
Valamiféle migránsproblémára hivatkozva a banki segítségnyújtók úgyis ki akarják léptetni hazánkat a Közösségből, ez esetben ezt követően felőlem arra hivatkozhatnak amire akarnak. Legfeljebb nem 500.000 magyar, hanem négymillió magyar veszi a kalapját, és keres egy olyan országot, ahol érdemes élni.
——————————
Öt évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ha annyit nem is tudok tenni hazámért, mint valamikor gróf Széchenyi István tett, a tőlem telhetőt tegyem meg.
Sajnálom, hogy csak ennyire tellett tőlem.
Siófokon 2016. június 6. napján.
Léhmann György
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.
