2012. november 26. – L.Simon László kulturális államtitkár válasza a Levegő Munkacsoportnak nemhogy tisztázta volna a helyzetet, hanem további aggodalmat keltett azzal kapcsolatban, hogy meg tudjuk-e, meg fogjuk-e óvni a jövőben pótolhatatlan kulturális, történelmi értékeinket.

A Levegő Munkacsoport 2012. szeptember 14-i közleményében kétkedését fejezte ki a Kulturális Örökségvédelem Hivatal (KÖH) megszüntetésének megalapozottságával kapcsolatban, és levelet írt L. Simon László kulturális államtitkárnak. Október végén megjött a válasz, amely egyebek mellett a következőket tartalmazza:

„A Kormány 266/2012. (IX.18.) számú rendeletében foglaltaknak megfelelően megszűnik az építésügyi hivatalok és Kulturális Örökségvédelem Hivatal működésében fennálló párhuzam, az összevonás tehát elsősorban az egyszerűsítés jegyében történik. Ügyfél-centrikus, hatékony, a kor elvárásainak megfelelő közigazgatás kiépítése a Kormány célja, ezt pedig könnyebb elérni úgy, ha nem két szerv osztozik az építésügyi és az ehhez szervesen kapcsolódó kulturális örökségvédelmi feladatokon. Ez nem jelenti azt, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembergárdája elveszne, hiszen az általuk birtokolt szaktudás a jövőben is nélkülözhetetlen lesz a Magyar Állam számára. A Hivatal szakembereinek egy részea Belügyminisztériumhoz, másik része a kormányhivatalokhoz, valamint a most felálló Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központhoz kerül át. A Kulturális Örökségvédelem Hivatal tevékenysége során felhalmozott tudás tehát korántsem szóródik szét.” (kiemelés tőlem, B.E.)

A műemlékvédelem buktatóiról hetek óta írnak neves szakemberek ( többek között a Magyar Nemzet Vitafórumára), felhívva a figyelmet a kulturális örökségeinket veszélyeztető anomáliákra.

Mi itt csak a válaszlevél idézett bekezdésével kapcsolatban teszünk fel kérdéseket.

Az összevonás igénye nem új, az építési szektor hosszú ideje szorgalmazza egy építésügyi tárca (újbóli) létrehozását, mivel jelenleg öt minisztérium között oszlanak meg az építést érintő ügyekkel kapcsolatos hatáskörök. A mostani összevonás azonban nem a szakmai szempontok megerősítését szolgálja. Figyelmen kívül hagyja, hogy egyre összetettebb világunkban az épületek is sokfajta részismeretet, számos tapasztalt szakember eltérő tudását kívánják meg. Az egyszerűsítés tehát komoly értékvesztéssel fog járni.

Az ügyfél-centrikus, hatékony közigazgatás kiépítését valóban könnyebb elérni, ha nincsenek fékek (azaz szakmai szempontokat védő és ehhez jogi eszközökkel is bíró hozzáértők). De hogy ez lenne a kor elvárása, arról egyáltalán nem vagyunk meggyőződve. A civil szervezetek, a lakosság, nemzetközi bizottságok számos esetben tiltakoznak a pillanatnyi üzleti hasznot előtérbe helyező rombolások, a kulturális örökségeink szakszerűtlen felújítása vagy még rosszabb esetben a megsemmisítése ellen. Vajon ők nem a mai kor elvárásait kérik számon?

A Magyar Állam, de különösen az itt élők és a jövő nemzedékek számára hatalmas veszteség lenne a KÖH-ben felhalmozódott szaktudás elvesztése. A KÖH szakembergárdájának szétszórása három szervezethez, amelyek közül az egyik még fel sem állt(!), nem azt jelzi, hogy az államtitkárság is komolyan aggódna kulturális örökségünk jövőjéért, a szakszerűség megőrzéséért.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Forrás: levego.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...