Olvassunk Juhász Gyulát!

A lehető legkézenfekvőbb ez a kívánság, fölszólítás minden író valamilyen szempontból fontos évfordulóján. Nincs, nem is lehet, olyan jelentős író, költő, akinek az életműve egyszer s mindenkorra a helyére került volna. Ugyanis ez az olvasására való buzdítás valami gondot is jelez, hiszen nem sokan válaszolhatnának erre úgy, de hát mi olvassuk rendszeresen, sőt, nemcsak olvassuk, de ismerjük is a költőt! Azaz: minden rendben van az életmű körül.

Juhász Gyula életművének értékelése esetében sem beszélhetünk semmiféle lezártságról.

Amikor ez az olvasásra való fölhívás megfogalmazódott bennem is, tudat alatt talán tudtam róla, de nem tudatosult, nem jött a fölszínre, hogy Péter László, Szeged egyik legjelentősebb mindenese, számomra főként irodalomtörténész, 2010-ben a Tiszatáj Könyvek sorozatában megjelent kötetének (majdnem) ugyanezt a címet adta: Olvassuk Juhász Gyulát! Alcíme: Versmagyarázatok. De rögtön hiányérzetem is támadt, Juhász Gyuláról író- vagy költőtárs nem írt könyvet, mint akár Juhász Tömörkényről. Az újabb irodalmi tankönyvekben (hála? az oldalpárokban való gondolkodásnak is) és az irodalomtörténetekben egyre kisebb térre szorul vissza Juhász munkásságának értékelése, ám még mindig (de vajon meddig?) a kánon egyik alapeleme, s talán nemcsak Babits Mihály és Kosztolányi Dezső barátságának fölhajtó ereje révén.

Akár közhely is lehetne ez a fölszólítás, de a legjobb fajtából.

Juhász Gyulára emlékezve, születésének 129., halálának 75. évfordulóján, azért gyűltünk itt össze, hogy költészetének egyik legismertebb, városunkban különösen fontos darabját, a Szeged címűt, közösen elszavaljuk. Szövege több köztéri helyen szerepel (a Dugonics téri szökőkúton és az itteni szobron).

Szinte minden szegedinek legalább egyszer lehetett alkalma ezeket a verssorokat olvasni, jónéhányan talán elolvasták elejétől a végéig, sőt, sokan bizonyára könyv nélkül is tudják és mondogatják.

Amennyire közismert a vers, annyira ismeretlen is. Ismeretlen, hiszen, aki többet akarna megtudni róla, bizony komoly bajba kerülne, mert egyetlen írást sem találna róla, amelyikben megtalálná csak a legfontosabb tudnivalókat is.

Nem is szólva arról, hogy jelen pillanatban talán egyetlen Juhász Gyuláról szóló könyv sem kapható szegedi könyvesboltokban. (Péter Lászlóé sem! Hiába szegedi kiadvány.)

A vers borongós, mélabús hangulatát vajon csak Juhász alkata határozza meg? Milyen hely is Szeged, ahol Dugonics is csak búsult, „Mert búsulásra volt itt mindig ok”, ahol a habok is sírnak… és csupán az örökélet csillaga ad valami reményt? Milyen az a város, amelyiknek ilyen az emblematikus verse? Elgondolkoztunk-e ezen? Aligha!

Vajon ma milyen verset írna Juhász Gyula Szegedről? Borúsabbat? Írna-e egyáltalán? Születnek-e versek ma is Szegeden – Szegedről? Maradjon költői, azaz közvetlen válasz nélküli, a kérdés! Ahogyan arra se válaszoljunk elhamarkodottan, hogy milyen város is Szeged!

Szavaljuk el együtt Juhász Gyula versét, és gondolkozzunk is el rajta. Minden látszólagos reménytelensége ellenére valamiféle erőt sugároz a mű, „élni segít” – és ezt csak nagy költészet tudja nyújtani.

E nagy költészet aranyfedezete az életmű prózai (igen terjedelmes) része, igen hosszú ideje nem jelent meg Juhász prózája, aki ezt is hozzáolvassa költészetéhez, még talán reménykedhet, hogy Szeged egyszer lesz újra, mert hogy volt, és nem is akárhogy, arra bizonyíték Juhász Gyula munkássága…

A Juhász Gyula-olvasást szeretné előmozdítani a Szögedi Védegylet és a nemrégiben alakult Torontál Kiadó egy új Juhász Gyula-verseskötettel, mely előreláthatóan a Könyvhétre fog megjelenni és tartalmazza a költő életében megjelent összes verskötetének anyagát eredeti formájukban. E köteteket az elmúlt hetven évben így együtt nem jelentek meg. Az összes versek és a válogatások mellett bizonyára új lendületet is ad Juhász költészete további, jobb megismerésének.

Zsoldos Sándor

Kelt: 2012 április 3.-án, Juhász Gyula születésnapjára készülődve

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...