Az 1956-os forradalom és szabadságharcra való megemlékezéssel egybekötve Londonban és Brüsszelben is szolidaritási megmozdulásokat tartottak vasárnap a Székelyek nagy menetelésének támogatására.

A BBC londoni székháza előtt a londoni magyar közösség által szervezett rendezvényen, amelyre hozzávetőleg 120-an gyűltek össze, megemlékeztek 1956 évfordulójáról is. A magyar és székely lobogókat magasba tartó tüntetők előtt Szarvas József, a Magyar Szabadságharcosok Nagy-Britanniai Szövetségének főtitkára emlékezett vissza a harcokra, a szovjet hadsereg bevonulását követő menekülésre.
Ezután a demonstráció főszónoka, Fehér Tamás, a Londoni Magyar Magvető nevű csoport egyik vezetője követelte Székelyföld autonómiájának megteremtését. Beszédében rámutatott: az idő rohamosan fogy, hiszen az utóbbi húsz évben félmillióval csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma asszimiláció vagy elvándorlás miatt. Elhangzott az is, hogy az Erdély feletti román fennhatóság „akár katonai megszállásnak is tekinthető, hiszen az erdélyi magyarokat senki nem kérdezte arról, hogy román fennhatóság alatt kívánnak-e élni”.
A demonstráción előadták Wass Albert több költeményét, és a rendezvény végén felolvasták a Székelyek nagy menetelésének kiáltványát. Az összegyűltek a tüntetésen többször is az „Autonómiát Székelyföldnek”, a „Vesszen Trianon”, illetve a „Székelyföld nem Románia” jelszavakat skandálták.
A másfél órás rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Brüsszel belvárosában mintegy 130-150 ember emlékezett vasárnap este az 1956-os forradalom és szabadságharcra, majd aszékely menetelés melletti kiállásként a belgiumi ismeretlen katona sírjához vonultak. A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula székesegyházban tartott misén Kállay Oszkár, a Belgiumi Magyarok Szövetségének vezetője arról beszélt, hogy bár a forradalom 1956-ban elbukott, 12 napon át a szabadság fényével ragyogta be Magyarországot, létrejött a „magyar egység”, akik pedig kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, kötelesek emlékeztetni a ma élő nemzedéket az akkor történtekre. A szentmise végén elhangzott a magyar és a székely himnusz is.
A mise után a résztvevőkhöz többen csatlakoztak, így mintegy 150-200 ember vonult a katedrálistól a pár száz méterre lévő ismeretlen katona emlékművéhez a székely meneteléssel szolidaritást vállalva, a székelyföldi autonómia melletti tanúságtételként.
Az emlékműnél koszorút helyezett el Kovács Tamás Iván belgiumi magyar nagykövet és Sztáray Péter, a magyar NATO-képviselet vezetője. Kovács Tamás Iván arról beszélt, hogy az ismeretlen katona nyughelye a tiszteletadás helye. „Azé a végső tiszteletadásé, amelyet itt Brüsszelben 1956 hősei előtt leróhatunk” – húzta alá a nagykövet.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...