Hatvan éve, 1952. május 3-án halt meg Budapesten Csanády György költő, hírlapíró, szerkesztő, a Székely himnusz szerzője.

Csanády 1895. február 23-án született Székelyudvarhelyen. Az ottani református kollégiumban érettségizett, az első világháborúban a fronton szolgált, meg is sebesült. A trianoni békeszerződés után Magyarországra költözött, ötödmagával ő alakította meg a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét (SZEFHE), az önsegélyező és kulturális szervezetnek 25 évig elnöke is volt. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de ezt a végzettségét soha nem hasznosította. Az irodalomnak szentelte magát, előbb az Új Élet, majd a Híd című lapok szerkesztője volt, aztán 1928-tól a Magyar Rádió munkatársa lett. Hangjátékokat írt (egyebek között Katona Józsefről és Csokonairól), később rendezett is, egyike volt a műfaj első magyarországi művelőinek. 1941-ben a helyszíni közvetítések osztályának vezetőjévé nevezték ki, 1943-tól 1948-ig a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt. Sokat publikált is, három verseskötetet jelent meg, 1940-ben Krisztusról írt drámáját a Nemzeti Színház mutatta be. Csanády György 1952. május 3-án halt meg.
  Legmaradandóbb műve a Székely himnusz, amelynek szintén kerek évfordulója van: kilencven éve, 1922. május 22-én énekelte először egy lánykar a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt első ünnepélyes találkozóján. A zeneszerző a szintén erdélyi Mihalik Károly orvostanhallgató volt, aki a kolozsvári egyetemmel költözött az első világháború után Szegedre. A Székely himnusz bemutatását csak fél évvel élte túl, huszonhat évesen, 1922. szeptember 6-án hunyt el.
Csanády versének címe nem tartalmazta a himnusz szót, a SZEFHE gyűlésén Kantátának nevezték. A dal viszonylag nehéz zenéjét és egyesek szerint képzavaros szövegét sokan és sokat bírálták, az mégis szájról szájra terjedt. Népszerűségét semmilyen hatalom nem tudta kikezdeni, pedig Erdélyben a kezdetektől (a második bécsi döntést követő néhány évet kivéve) a kommunista rezsim bukásáig előadása tiltott volt, sőt büntették is éneklését. Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolában kötelezővé tették tanítását, de ekkor még nem vált általánosan népszerűvé. A cserkésztalálkozókon azonban rendszeresen énekelték, terjedését segítették az erdélyi származású értelmiségiek, szervezeteik. A szocializmus idején Magyarországon is tiltották előadását, de így is a magyarság összetartozásának kifejezőjévé vált, ez a pár strófa jelentette a néma ellenállást. A Székely himnuszt a 2009-ben Székelyudvarhelyen tartott Székely Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld himnuszává nyilvánította. Ma hazánkban tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a Himnusszal és a Szózattal.

2009. augusztus 1-én avatták fel Szegeden, a Vértó melletti kurgánon, a Székely Himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.

(MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga nyomán)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...