Régi motoros vagyok a szakmában, de ilyen fertőt, zűrzavart még nem tapasztaltam az oktatásügyben, mint ami az elmúlt 5-6 évben kialakult.

2010-ig egyszerre négy-öt helyen tanítottam, olykor napi 14 órát, országos vetélkedőkön voltak győztesek, dobogósok a diákjaim. Mára csak az útikönyv-, tankönyvírás maradt legfeljebb 200 forint órabérért (sokkal nagyobb felelősséggel), miközben gyenge műveltségű, szakbarbár kollégák oktatnak a könyveimből 3000 forint órabérért és követelnek béremelést. A Nemzeti Szakképzési Intézet főigazgatója ezt azzal indokolta, hogy nyugdíjast csak miniszteri engedéllyel foglalkoztathatnak tovább, amennyiben az adott tantárgyból nincs szaktanár. Én tudom, hogy nincs, mert szimpla földrajz tanárok oktatják az ország-ismeretet (internettel), akik még nem is látták az adott városokat, régiókat, országokat, miközben e tantárgy 90%-ban művelődéstörténet.
Az már csak hab a tortán, hogy Szegeden általános iskolai, levelező képesítésű, nyugdíjas földrajz tanár, Mihály Illés is oktat egyetemistáknak, diplomásoknak művészettörténetet, mert Tóth Károly volt MSZMP párttitkár, ma MSZP képviselő és dékáni hivatalvezető (docensi fizetéssel) haverja, miközben művészettörténet tankönyvem hat kiadást ért meg.

És beszélünk rendszerváltásról.
Nem lehetne az oktatás színvonalának és a hallgatók igényeinek megfelelően alakítani a tanárok foglalkoztatását?

Tisztelettel:

Dr. Somorjai Ferenc

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Somorjai_Ferenc)