Örömmel jelenthetjük, hogy hosszú évek óta először sikerült nyilvánosságot kapnunk a Délmagyarország című napilapban, amikor a troli-botránnyal kapcsolatos, a SZEGEDma portálon megjelent írásra reagált az újság egy cikkében. Természetesen válaszolni szerettünk volna, így az alábbi levelet küldtük a DM szerkesztőségének:

Tisztelt Szerkesztőség!
2015. április 29-i számukban jelent meg a „Trolis munkát nyert a volt SZKT-vezető” című írásuk, melyben egyesületünk, a Civil Városi Unió megszólíttatott.
Kérjük, hogy a mellékletben szereplő reagálásunkat szó szerint közöljék mind az írott, mind az online felületükön.
Segítségüket előre is köszönjük.
Üdvözlettel:
Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Íme az írás, melyet szerettünk volna megjelentetni:

Válasz a háborgó civilektől

„Botrányosnak tartja a Civil Városi Unió (CVU), hogy az egykori SZKT-igazgató, Dózsa Gábor cége trolis közbeszerzést nyert Szegeden.” – írta a Délmagyarország a múlt pénteki számában, majd így folytatja: „Nem tudni, miért pont most háborognak a civilek, ugyanis Dózsa Gábor cége már februárban is nyert nyílt közbeszerzésen, azért a munkáért pedig nem támadták.” – olvashattuk a Délmagyarország múlt pénteki számában.

A CVU nemcsak most, de az elmúlt évek során többször kritizálta a közlekedési nagyprojekt bonyolítását. Az ezzel kapcsolatos írások az egyesület honlapján (www.cvu.5mp.eu) megtalálhatók.
A fenti cikk írója – talán nem véletlenül – összekever két közbeszerzést: az általa említett projekt a 2015. februárjában aláírt szerződés alapján, a Csongrádi sgt. – Makkosházi krt. csomópont felsővezeték elemek cseréjéről szól, míg a CVU a legújabb 378 milliós beruházást vette górcső alá.
Korábbi kritikai észrevételeinkre azonban, ahogyan eddig sem, úgy most sem kaptunk választ. Ezért most ismét megfogalmazunk néhány kérdést:

2014-ben írtuk meg, hogy Dózsa Gábor, a Bus Tech Kft. és az SZKT ügyvezetőjeként megrendelőként és kivitelezőként egyaránt érintett volt a közlekedési nagyprojektben. Ezt a tényt az óta sem cáfolta senki, miként arra sem kaptunk választ, hogy a városvezetés tudott-e erről?
A projektben részt vevők listáját vizsgálva világosan látható, hogy egyes szereplők végig kísérik a folyamatot – e tekintetben különösen érdekes a cseh vonal. Van-e összefüggés Dózsa mindenki által ismert cseh kapcsolatai és a projekt szereplői között?
Ismereteink szerint a szakmai körökben kiválónak ítélt váltóállító rendszer a cseh Elektroline fejlesztése, így érthető és természetes, hogy annak kivitelezésében is részt vesz. A kérdés, hogy mit tesz ehhez hozzá Dózsa Gábor cége, a Ganz Tram Kft.?
Nagy Sándor alpolgármester szerint plusz pénz a 378 milliós legújabb többletforrás, melyből többek között alternatív betápláló kábelhálózat és villám és túlfeszültség elleni védelem, valamint automata váltóállító rendszer kerül kiépítésre. Az NFM és Szeged városa közti Támogatási Szerződés 6. módosítása leírja, hogy az Anna kút és az Indóház tér között nincs alternatív betápláló kábel, a villámvédelem nem felel meg a 2011. évi BM szabályozásnak, valamint a váltóállító rendszer nem biztonságos. Kérdés, hogy ezek nélkül eredetileg hogyan tervezték a projektet és mi történt volna, ha nincs ez a „talált pénz”? Maradt volna a „nem biztonságos” rendszer?
A Dózsa cége által jegyzett legutóbbi beruházás (Csongrádi sgt. – Makkosházi krt. csomópont) a tervezetthez képest nettó 10 millióval került többe, ami egy 26 millós összegnél elég számottevő. Vajon tudnak-e az illetékesek Szegeden olyan beruházást, melynél nem lépték túl a tervezett költségeket, vagy amelyeket sikerült határidőre befejezni, és amelyeket nem követtek újrabontások, javítások?
Szintén a 6. számú módosítás tartalmazza a következőket: „…a tervezési árfolyam és a tényleges kivitelezési árfolyam különbözetéből adódóan a fedezet rendelkezésre áll.” Emlékezhetünk arra, hogy az egyébként távolról sem hibátlan, korábbi SZKT ügyvezetőt a trolibeszerzések hátráltatása kapcsán azzal támadták, hogy a város árfolyam veszteséget szenvedett. Információink szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Mi erről Szentgyörgyi Pál álláspontja?
Érdekelheti a lakosságot a projekt 760 milliós menedzsment költsége. Igazak-e azok az információk, melyek szerint azok egy része a Nagy Sándor által irányított városfejlesztési, városüzemeltetési iroda, valamint a Pólus Kft. dolgozói részére lettek kifizetve, megbízási szerződések alapján?

Végezetül: A CVU Dózsa Gábor szakmai hozzáértését soha semmilyen formában nem kérdőjelezte meg. (Bár említésre érdemes, hogy egy BKV-s projekt, ami Dózsa Gábor és a cseh EVC Group nevéhez fűződik és ami trolik akkumlátoros meghajtásáról szólt, meghiúsult és az érintett járművek most éppen bontás előtt állnak…)
A szegedi beruházások bonyolítása azonban a legtöbb esetben legalábbis kételyeket ébreszt. Ez vonatkozik mind a tervezett költségek megemelkedésére, mind a vélelmezhető személyi összefonódásokra, mind a számtalan minőségi problémára egyaránt. A helyzet nagyban hasonlít az országos közbeszerzésekhez. Amikor Botka László jogos kritikákat fogalmaz meg azokkal kapcsolatosan, jó lenne, ha helyben nem követné a kormányzati gyakorlatot. Ideje lenne végre olyan beruházással találkozni Szegeden, amely a lakosság többségének támogatása mellett, átlátható módon, a tervezett költségeknek megfelelően valósul meg.
Ehhez persze a szegediek véleményét előzetesen kellene kérni, nem pedig utólag tájékoztatni őket. A Civil Városi Unió kritikáit egyébként könnyű lenne cáfolni: csupán nyilvánosságra kellene hozni a projektek valamennyi dokumentumát, különös tekintettel a Pólus Kft. szerződéseire. Hiszen közpénzekről van szó…

A fenti cikk helyett a következő jelent meg a Délmagyar 5. oldalán:

Ezek után került sor az alábbi levélváltásra R.Tóth Gábor főszerkesztő és a CVU között:
„Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Június 1-i, szerkesztőségüknek küldött e-mailünkben kértük, hogy közöljék
szó szerint reagálásunkat, mellyel a „Trolis munkát nyert a volt SZKT-vezető” címmel, május 29-én írt cikkükre kívántunk válaszolni. Önök – kifejezett kérésünk ellenére – csupán egy négy mondatos, eredeti reagálásunk tartalmával köszönő viszonyban sem lévő írást közöltek oly módon, hogy írásunkból egy kiragadott mondatot szó szerint idéztek. Ez olyan módszer,
ami a sajtóetika legelemibb szabályait sem tartja tiszteletben. Megjegyzendő, hogy írásunk részleteinek közlésére nem adtunk engedélyt, így álláspontunk szerint ezt jogosulatlanul tették. Természetesen – ismerve a szegedi média-viszonyokat – eljárásukon nem lepődtünk meg, csupán sajnálatunknak adunk hangot, amennyiben úgy gondolják, hogy az efféle „újságírás”, a hibák koncepciózus elhallgatása hasznára válik Szeged városának. Ismételten kérjük tehát, hogy a mellékletben szereplő írásunkat az Önök cikkéhez hasonlóan mind az írott, mind az online felületen szíveskedjenek megjelentetni, persze csak abban az esetben, ha a közszolgálati jelző a Délmagyarország című napilapra is érvényes.
Tájékoztatom, hogy amennyiben kérésünknek nem tesznek eleget, úgy az Önökhöz írott leveleinket és természetesen írásunkat is a nyilvánosság más csatornáin fogjuk megjelentetni, mint ahogyan fontolóra vesszük egyéb lépések megtételét is.

Üdvözlettel:

Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Tisztelt Vida Úr, Beck Úr!

Köszönöm levelüket. Ha minden sajtóközleményt teljes terjedelmében közölnénk, másról sem szólna az újság, csak egymás után sorjázó közleményekről. Ez aligha nyerné el olvasóink tetszését. Az olvasó érdekében szerkeszteni, tömöríteni kell az egyes témákhoz érkező észrevételeket. Erre a szerkesztőség fenntartja magának a jogot. Felelősségünk az, hogy a szöveg mondanivalója, értelmezhetősége a szerkesztéstől ne változzon. Álláspontom szerint ez a kifogásolt esetben így is történt.
Közleményüket teljes terjedelmében nem áll módomban megjelentetni. Abban azonban egyetértünk, hogy az Önök által felvetett kérdések közérdekűek, ezért ezekre a szakmánk szabályainak megfelelően, a másik fél meghallgatásával választ keresünk, a szegedi közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében.
Arról pedig szívesen folytatnék további diszkussziót, mit értenek „hibák koncepciózus elhallgatása” alatt.
Munkájukhoz további sok sikert kívánok,
üdvözlettel,

R. Tóth Gábor
főszerkesztő
Délmagyarország

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Köszönjük gyors válaszát. Bár az abban leírtakkal nem értünk egyet, a további vitától eltekintenénk, mivel nem látjuk értelmét. Egy megjegyzés azért ide kívánkozik: amennyiben olvasta írásunkat, úgy Ön sem gondolhatja komolyan, hogy az Önök által kiragadott és idézett mondat, illetve írásunk tartalma köszönő viszonyban lenne egymással. Egyetlen kérdésünk, hogy válaszát nyilvánosságra hozhatjuk-e.

Maradunk tisztelettel:

Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Tisztelt Uraim,
sajnálom, ha a további vitára nem nyitottak. Válaszomat vállalom Önök és a nyilvánosság előtt is.

Üdvözlettel,
R. Tóth Gábor”

Azt gondoljuk, hogy az idézett levelezés híven tükrözi azt a gyakorlatot, melyet Szegeden a DM követ. Ez az a módszer, ami miatt a szegediek ezreinek fogalma sincs a város valódi állapotáról, ami miatt a városvezetés bármit le tud nyomni a félretájékoztatott lakosság torkán. Persze tudjuk, hogy ez a fajta „közszolgálatiság” nem rossz üzlet, hiszen csupán a közlekedési nagyprojekt kommunikációja mintegy 70 milliót hozott a DM kiadójának, sőt azt is tudjuk, hogy ez a gyakorlat nem korlátozódik csupán Szegedre. Ám elgondolkodtak-e az érintett sajtómunkások, hogy az ilyen típusú újságírás, a hibák eltakargatása mekkora károkat okozott az elmúlt évtizedekben az országnak, azon belül Szegednek egyaránt?

Civil Városi Unió

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.