Nevelni, fegyelmezni csak az a tanár képes, aki tudásával, életvitelével példaképe a diáknak.

Nekem sosem voltak nevelési problémáim, pedig általános iskolától szakközépiskolán, gimnáziumon, főiskolán át egyetemig oktattam, sőt kollégiumokban is megfordultam. A pedagógus-állomány leépülése az 1950-es években kezdődött, amikor a polgári, értelmiségi családok gyermekei helyett elsősorban a munkás – paraszt – párttag szülők csemetéit vették fel a felsőoktatási intézményekbe, akik gyerekszoba híján maguk sem tudtak viselkedni.

És elsősorban hölgyeket, akik a nyári szünet miatt választották ezt a „hivatást”, hogy több hónapig együtt vakációzhassanak gyermekeikkel. És a hölgyek közül is azokat, akik szerény képességeik miatt nem mertek nekivágni a sokkal nehezebb közgazdasági, jogi, orvosi, gyógyszerészi tanulmányoknak. Tovább koncentrálódott a zacc azzal, hogy a család fenntartásában hagyományosan nagyobb szerepet játszó férfiak az alacsony fizetések miatt fokozatosan otthagyták a tanári pályát és a kreatív, vállalkozó szellemű, nyelveket tudó hölgyek is jövedelmezőbb tevékenység után néztek. Nem csoda, hogy a fokozatosan elsilányult tanári állomány egyaránt alkalmatlan a renitens és a tehetséges diákok irányítására, befolyásolására, nevelésére, mert semmi tekintélye.

Engem még tanítottak széles látókörű, polihisztor, kilépett szerzetes tanárok, akik tudományos szinten művelték hivatásukat. Úgy tekintettünk rájuk, mint istenekre. Hol vannak ezektől a napi gondokkal, családi problémákkal küszködő, vásárolgató, szórakozó tanárnők, akik csak óráról órára készülve, vázlataikból olvasgatva, internet segítségével tudnak órát tartani és a diákok spontán kérdéseire rendre nem tudnak válaszolni. Ráadásul a szakosodás következtében a pedagógusok csupán egy – két tantárgyat sajátítanak el nagyobb mélységig, ami egyfajta szakbarbarizmushoz, csőlátáshoz vezetett, az egyéb tudományok szinte teljes mellőzésével.

Tanári pályafutásom során már az általános iskolában is találkoztam olyan tehetséges gyermekekkel, akik komoly próbatétel elé állították tanáraikat. Megsúgom: tanulmányaim során kizárólag férfi tanáraimra néztem fel, a tudásuk miatt, a tanárnőimet inkább szerettem a kedvességükért, meg a szép alakjukért.

Dr. Somorjai Ferenc

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.