Baja Ferenccel egy iskolába jártam Szegeden. 1969-ben kezdtem , kollégista voltam, ahogyan Baja is. Ő 1 évvel előbb kezdett. A kollégiumban akkor a postai levelek úgy jöttek, hogy fakkokban ABC szerint betették a postások. Mindenki hozzáfért a lépcsőházban.
Akkor a szülők borítékban küldtek a diákoknak papírpénzt. Ez 100 Ft nagyságrend volt, ami akkor nagynak számított. Egy ideje eltűntek azok a levelek, amelyekben pénzt küldtek.
Fél év után rájöttek a 3. 4. évfolyamosok, hogy a leveleket átvilágíthatták napnak szembe, és amelyikben pénzt láttak vagy kitapogatták azok elvesztek. Figyelő szolgálatot szerveztek és elkapták a levéltolvajt.
Baja Ferike volt, aki 2. évfolyamos kollégista volt a Moszkvai krt 11-13-ban. Déri Miksa Ipari Technikum – volt Kálvária tér.
Egy este nagy felfordulás volt a kollégiumban, mert az a hír járta, hogy elkapták a tolvajt.
Én akkor elsős voltam. A nagyok szoba-körletében igen nagy pofozkodás volt.
A tolvajt a társával, egymást verették (pofozás, farba rúgás). Amikor nem püfölték egymást a két tolvaj, akkor a nagyok átvették a vezető szerepét és megmutatták mekkora pofont és farba rúgást kell adni. Úgy összeverették a két srácot egymással, hogy másnap nem ismertük meg, mert a fejük kétszeresére dagadt. A szülők harmadnap bejöttek és kiíratták az iskolából is Ferikét (és a másik srácot is).
A felsős diákoknak nem lett semmi ügyük ebből. Hallgatásukkal a tanárok is őket igazolták.
Így ért véget Baja Ferenc gépész pályafutása.
Akkor kicsiben lopott, manapság a zsurki vodkagyáros nagyban.
Üdvözlettel Madarász Gyula
Ajánlott még:
Zefirusz-ügy
A zsurki „vodkagyár”
A garéi veszélyes hulladéklerakó
Kulcsár-ügy
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.