Névviseletek – Pünkösd, Pinküst, Pinküsd

Európa minden népénél fölbukkan a tavasz, a természet megújulásának ünneplése. Ennek egyik – keresztény formában való – továbbélése a Pünkösd.

Az Árpád-korban “Pünkösd” keresztnévként is fölbukkan. 1252.: “Clauigeri eisdem vinitoribus Pincusd, Kereu. ” E szép név -“Pinküsd” – egykori viselője vélhetően Pünkösd ünnepére (vasárnapra, vagy hétfőre) született. A régies Pinküsd vagy a mai Pünkösd keresztnév ma is melegen ajánlott a Pünkösd napjára született magyar fiaknak!

Borrajongó szülők kedvéért megjegyzem, a latin vīnitor, azaz “vínitor” (genitivusban: vīnitōris) jelentése `szöllész`. Tehát föntemltett“Pinküsd”-ünk derék szöllész volt. A “szöllész” tisztösséggel szögediül csakis kettőzött “l”-lel ejthető, tehát így is írandó!
A pesti(es) aszfaltbetyárok meg írják, ahogy akarják!

Szerencsésebb vagy sikeresebb népek korábbi tavasz-hagyományaiknak egy részét ezen ünnepkörbe mentették át a kereszténység korai tisztogatásai elől. Megjegyzendő persze, hogy az egyház régi hagyományok kiirtásra való törekvése nálunk sokkal sikeresebb,volt, mint pl. a kelta népeknél. Ennek legfőbb oka talán az erős magyarellenes, német befolyás volt.

Ős-Pünkösd az a történelmi nap, amikor az idegen népek közé téríteni induló küldöttek, azaz “apostolok” lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult…
Az Apostolok cselekedeteinek szavaival: “…megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…”

A Pünkösd idővel egyben a békesség ünnepévé is nőtte ki magát. Pünkösd idején még a török-magyar háborúság is szünetelt.

A Pünkösdi népi játékok első leírása is természetesen Szöged Városából származik… Így hát természetesen… 
a szögediek, és a Legszögedibb Szögedi hagyományörökségével
kíván

Békés Pünkösdöt!
a 
Szögedi Védegylet
elnöke
Dr Szabó László