Szép öregasszony. Tiszta és szelid.
Hajlottan hordja évek terheit.
Hajlottan és nem törten. A remény
Ott gubbaszt némán szeme szögletén.
Néha magasba lendül ősz feje,
Mint októberi ezüstjegenye.
Tesz, vesz. Kezében gyakran biblia:
Hogy kínzaték az İsten egy Fia.
És messze gondol és sóhajt nagyot
S elnézi a sok őszi csillagot.
A Hadak útját. Aztán lepihen
És hazaindul a nagy, bús iven.
Nincs rokona és nincs már könnye se,
Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye !
(1925)
Juhász Gyulánk e szép versét fél évszázadon át kirekesztette az antimagyar
kommunista terror még a Juhász Gyula összes versei köteteiből is …
Olvassuk hát annál nagyobb lelkesedéssel Erdély megszállásának napján !
Erdély hazatérésének törhetetlen hitével …
Tanítsuk meg gyermekeinknek és unokáinknak is !
Az Erdélyt hazahozó angyalka hozzon békességöt Mindannyiunknak!
Ajánlott még:
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...