Scroll To Top

Szúnyogirtásnak hazudott tömeges pillangó-pusztításkor és a következményes békairtáskor meg fecskétlenítéskor hol vannak az állatvédők ???

Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal

Holokauszt, Magyargyalázat 2014. jan. 23.

Délvidék kutatásáért emlékéremmel tüntették ki csütörtökön Teleki Júlia és Mojzes Antal helytörténet-kutatókat Szegeden.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.
Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, becsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.
Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.
A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette föl, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.
Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.
A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.
1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte – 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről.

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Admin

Webadminisztrátor

Ady szavaival élünk és túlélünk:

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)