A Soproni Ászok (hetilap), 2002. november 14.-én közölte Bán Pál azon állítását, mely szerint a Csacsifogat című vígjátékot, amely megalapozta Kertész Imre karrierjét, egy régi ’56-os disszidens barátja írta. A honi nemzet- és igazságellenes (ál-balliberális) szennylapok szerecsent, azaz hogy tolvajt mosdattak. A magyargyűlölő imre kertesz pártját fogták az igazsággal, meg 15 millió magyarral szemben.
Bán Pál válaszlevelét, amelyeket a Népszabadságnak és a Magyar Narancsnak címzett, nem voltak hajlandók megjelentetni.
A Szegedem a hiteles tájékoztatás jegyében közli a birtokába került írást.

„Tisztelt szerkesztő urak!

Eljuttatták hozzám munkatársuk 2002. november 20-án megjelent, Kertész Imre jogi lépéseket tesz a plágiumvád miatt című cikkét. Ebben közlik, hogy egy vidéki hetilapban plágiummal vádoltam Kertész Imrét. A vádat fenntartom, de itt most részleteiben megismételni nem látom értelmét.
Meglep Morcsányi Géza, a Magvető Könyvkiadó igazgatójának a nyilatkozata, … aki el sem tudja képzelni, mi az, ami valakit egy ilyen vád megfogalmazására késztet…
A PLÁGIUM, Tisztelt Morcsányi úr!
…és éppen most, ha Morcsányi úr tanulmányozná az 50-es évek történelmét, mondjuk elővenné az akkori Népszabadság példányait. Ezekből az olvasmányokból megértené, hogy egy disszidens magyar írónak Németországból kevés esélye volt Kertész Imrével szemben jogait érvényesíteni.
Ennek ellenére a Csacsifogat című vígjáték írója 1964-ben megpróbált magyar ügyvédek útján Kertész Imre ellen eljárni. Megbízottaimon keresztül a Szerzői Jogvédő Irodához is fordultam, természetesen eredménytelenül.
A dolog pikantériájához tartozik még, hogy a hatvanas évek végén vagy a hetvenes évek elején, pontos dátumot mondani nem tudok, a Bécs felé vezető országúton, egy kis vendéglőben véletlenül összetalálkoztam Rényi Péterrel, ha nem tévedek, a Népszabadság akkori főszerkesztő-helyettesével.
Rényi Olaszországban járt valami filmfesztiválon és útban volt Budapest felé. Hosszan és kellemesen elbeszélgettünk. Elmondtam neki, hogy 1968 óta többször kértem beutazási engedélyt Magyarországra, de minden esetben elutasító választ kaptam. Az elutasítást nem indokolták meg. A beszélgetés során szóba került a Csacsifogattal kapcsolatos sérelmem is. Rényi disznóságnak nevezte az ügyet. Nyomban megígérte nekem, hogy amint hazaér, kideríti beutazási kérelmem elutasításának okát, valamint a Csacsifogattal kapcsolatos »disznóságokat« is. S engem, idevonatkozóan rövidesen értesíteni fog. Névjegyet cseréltünk, aztán szívélyesen elbúcsúztunk és én azóta is várom Rényi Péter levelét.”

Bán Pál

Düsseldorf, 2002. november 22.

Ajánlott olvasmány:

gondola.hu – Kertész Imre saját nevén mutatta be barátja vígjátékát

gondola.hu – A Csacsifogat tovább gördül…

Kertész plágiumügye és a balliberális módi – MNO

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...