Új szelek fújnak Európa levegőpolitikájában?

2013. február 15. – „Tiszta levegőt mindenhová: A változás szeleit az európai levegőpolitikába!” – ezzel címmel rendezett közös konferenciát az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) és a „Korommentes levegőt az éghajlatért” kampányban részt vevő szervezetek Brüsszelben 2013. január 8-án. Az időzítése nem véletlen: 2013-at az Európai Bizottság a Levegő Évének nyilvánította Európában. A rendezvény egyik előzménye az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2012. novemberben kiadott jelentése, mely elemzést tartalmaz Európa közlekedésből fakadó légszennyezéséről. Az írásból kiderül, hogy Európa lakossága olyan környezeti terhelésnek van kitéve, mely révén nem érezheti magát biztonságban: a szennyezett levegő, mint megbetegítő tényező és mint halálok is előkelő helyre került az európai tagállamok statisztikáiban.

A brüsszeli esemény házigazdája Észak-Rajna-Vesztfália brüsszeli missziójának képviseletében Rainer Steffens volt, aki a megnyitón rövid beszédében kitért arra, hogy Németországban már nagy erőt képvisel a környezetvédelem – azon belül is a levegőtisztaság védelme – a politikában, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a már korábban kijelölt kibocsátáscsökkentési célokat enyhíteni nem jó stratégia, helyette egyes területeket a halasztás lehetőségével lehet segíteni. A megnyitón üdvözölte az egybegyűlteket Jeremy Wates, az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) főtitkára. A rendezvény keretei között hirdették ki a “Légképezés” fotópályázatának (Competition ImaginAIR) győzteseit. Az előadásokat három blokkra osztották fel, ezek három, előadásokon átívelő közös üzenettel bírtak és egy-egy külön elnökkel (Kathleen Van Brempt, Jo Leinen, Matthias Groote), és mindegyik után 15 perc beszélgetés következett az előadókkal és további résztvevőkkel.

Elsőként Janez Potočnik az Európai Bizottság környezetért felelős tagja Levegőminőség avagy egészségünk és környezetünk együttes védelme címmel tartott előadást, melyben három alapvető kérdést tett föl, amelyek megvitatása a társadalommal azért fontos, hogy a motiváló erőt, a célt az emberek ne tévesszék szem elől. Így választ adott arra a kérdésre, miért olyan fontosak a további lépések a tiszta levegőért annak ellenére hogy számos szennyező anyag esetében már 80-90 százalékkal csökkentek a káros kibocsátások az 1980-as évek adataihoz képest. Még jelenleg (2010) is 420 ezren halnak meg Európában idejekorán a légszennyezettséggel összefüggő megbetegedésekben, és ez a szám cselekvésre szólít fel.

A legnagyobb problémákat 5 csoportba sorolta, elsőként a levegőszennyezéssel kapcsolatos eltérő (tag)állami politikáról beszélt, említve, hogy sok tagállamban a levegőminőség kérdésköre a helyi hatóságok, önkormányzatok szintjére van engedve, pedig sok szennyező forrás ezeken kívül helyezkedik el, ráadásul a helyi hatóság esetenként nem rendelkezik elég alkalmas szakértővel. Ezért Janez Potočnik javaslata, hogy a tagállamok a megoldás módját is közösen dolgozzák ki a közös cél, a tiszta levegő elérése érdekében. A második nagy probléma a határokon átnyúló levegőszennyezés. Erre példának a PM2.5 részecskeszennyezést említette, melynek 50 százaléka származik más országból, mert még tovább tartózkodik a levegőben, mint korábban feltételezték, így van ideje hosszan vándorolni. Ennek megoldásaként kibocsátási szabályozást kell bevezetni az Európai Unión kívüli államokban is. A harmadik sürgető probléma a közlekedésből származó légszennyezés, mely nitrogén-oxidok tekintetében meg sem közelíti az elvárt kibocsátás-csökkenést, ezzel kapcsolatban később még elmondta, hogy az Európai Bizottság tagjai azon dolgoznak, hogy a közlekedési eszközökre vonatkozó környezetvédelmi elvárásokat az illetékesek számára megalkossák.

A rendezvény keretei között hirdették ki a “Légképezés” fotópályázatának (Competition ImaginAIR) győzteseit.

A negyedik problémát Janez Potočnik abban látja, hogy nem minden ágazat vesz részt a kibocsátás-csökkentési programban, ezért az energia, a közúti közlekedés, az erőművek és a hulladékkezelők hatékony átalakulásai után a többi szektorban is hasonlókat kell bevezetni. Ezen területek kibocsátásának szabályozására a legjobbnak azt látja, ha a tagországok együttműködnek a döntésekben, például a határértékek megállapításában. Említette a nemzetközi hajózást, melynek a kén-dioxid kibocsátása bőven meghaladja a megengedett mértéket. Ennek a helyzetnek a javulását a tagállamokkal együtt lehet elérni.

Az utolsó (ötödik) megoldandó problémaként arról beszélt Janez Potočnik, hogy azon különböző szakpolitikáknak kellene együttműködniük, melyek egyébként szorosan összefüggenek egymással a céljaik tekintetében, így például a levegőminőség javítására vonatkozó intézkedések egyértelműen kapcsolódnak – és együtt kezelhetőek – az éghajlatváltozás elleni programokkal.

A fenti okokból kifolyólag tehát további intézkedések szükségesek a levegőminőség javítása érdekében. Ezek “hogyan”-járól Janez Potočnik elmondta, hogy a jelenlegi szabályozások és azok betartatása jó úton halad, a továbbiakban a 2020-ig, 2030-ig, valamint 2050-ig tartó időszakokra pedig további kibocsátási célértékek kerülnek meghatározásra.

Végül kitért arra, hogy a környezetszennyezés ellen tett lépések hosszabb távon bevételt jelentenek az államoknak, az iparnak, így mindenki számára előnyösek. Az európai ipar már ma is élen jár a levegőminőség védelmét szolgáló berendezések gyártásában, és a szigorúbb szabályozással még nagyobb versenyképességi előnyre tehet szert. A szabályozások esetleges enyhítése – amit sok szektor követel – tehát senkinek sem válna hasznára.

A légszennyezést a forrásánál lehet a leghatékonyabban megállítani

Jacqueline McGlade, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) vezetője összefoglalta, milyennek értékeli a jelenlegi levegőtisztasági helyzetet Európában a tavaly közzétett elemzés nyomán

Christer Ågren, a Légszennyezés és Éghajlat Titkárság (AirClim) képviseletében a légszennyezés emberi egészségre gyakorolt hatásáról elmondta, hogy – a tavaly készült tanulmányban bázisévként alapul vett – 2005-ös év PM10-szennyezésből eredő 455 ezres halálozási szám az Európai Unió tagállamaiban (EU27) 2030-ra még mindig 300 ezer feletti idő előtt elveszített emberélet lesz a mai szennyezés-csökkenési ütemmel számolva. A határokon átnyúló levegőszennyezés veszélyeire is kitért, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi eszközökkel elérhető legnagyobb kibocsátás-csökkentés fékező ereje leginkább az ambíció hiánya. Elmondta, hogy 12 tagországnak nem sikerült 2010-re az addig kijelölt kibocsátás-csökkenést elérnie nitrogén-oxidok tekintetében, három tagállamnak az illékony szerves vegyületek és az ammónia terén, az apró részecskeszennyezésben (PM10) pedig majdnem minden tagállam túllépi a megengedett mértéket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a lakosság 80-97 százaléka van kitéve súlyos PM10- és ózonszennyezésnek. Kiemelte, hogy a legjobb elérhető technológia (BAT) használatával a tüzelőberendezések kén-dioxid- és nitrogén-oxid-kibocsátása 80-97, ill. 59-87 százalékkal lenne csökkenthető a 2004-es szinthez képest. Crister Ågren kibocsátási szektoronként bemutatta, hogy az elmúlt években nem sok javulást sikerült elérni, a hajózás kibocsátás-csökkentésével kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a Teljes Kibocsátás Kontrollterületet (ECA) kiterjesztené Európa összes tengeri területére, ezen kívül a hajózási sebesség és a részecskék kibocsátási szintjének csökkentését javasolta. Végül leszögezte – és felmérési eredményekkel bizonyította –, hogy a befektetett energiát és anyagi ráfordítást messze túlszárnyalja az emberi egészség megőrzésével járó haszon, és – nem meglepő módon – nagyobb összegű a befektetés esetén sokszorozódik a haszontényező. Ebből levonható az a következtetés, hogy kevésbé érdemes a legolcsóbb, még elfogadható eredménnyel járó megoldásokat keresni, inkább a legnagyobb egészségügyi haszonnal járó eljáráshoz kell a ráfordítást kigazdálkodni. Összefoglalásként az eddig előírtnál szigorúbb kibocsátás-csökkentést javasolt minden kibocsátó szektorban, valamint az éghajlatváltozás lassítására sürgős lépések megtételét az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentésére.

Cselekedjünk az emberi egészség védelméért

Phil Hogan, ír környezetvédelmi miniszter energikus előadásában bemutatta Írország követhető, jó példaként szolgáló zöldpolitikáját, mely tárgyalására az éppen 40 éves Európai Gazdasági Közösségben (EEC) való tagság jó időzítésként hatott. Kiemelte, hogy a szennyezett levegő a közvetlen emberi egészségkárosító hatáson túl egész társadalomra kiterjedő hátrányos hatással is bír, hiszen a gazdaságot, a termelékenységet csökkenti, károsan hat a mezőgazdaságra, erdőgazdálkodásra, valamint az épített környezetet is rombolja, így például a világörökség részeként védett épületeinket, tájainkat. Természetesen Hogan sem feledkezett meg a levegőszennyező anyagok klímaalakító hatásáról, mely már az egész földi lakosságot érintő probléma. Írország környezetvédelmi politikájára egy – Magyarországot jelenleg hangsúlyosan érintő – példaként említette, hogy 20 évvel ezelőtt Dublinban (aztán több ír városban és faluban) betiltották a gyenge minőségű szén használatát a háztartások fűtésére, és ezáltal a téli időszakban jelentősen csökkent a légzőszervi megbetegedésekből fakadó és egyéb légszennyezettséggel összefüggésbe hozható halálozások száma.

Francesca Racioppi, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) regionális irodájának képviseletében a Világszervezet levegőminőségi ajánlásáról tartott előadást, melyet a levegőszennyezés egészségre gyakorolt káros hatásainak bemutatásával kezdett. Fontos része volt az előadásnak a légszennyezés egészségkárosító piramisának bemutatása, ez mutatja meg, hogy amellett, hogy hány ember idő előtti halálát okozza a légszennyezettség (az EU-ban 430 ezer évente), nagyságrendekkel több európai lakos szenved annak valamilyen egészségügyi káros hatásától, amiről a döntéshozók gyakran elfelejtkeznek, pedig jelentős államháztartási hatással bír a sok kórházi ellátás és munkaképtelen ember miatt. Racioppi kiemelte, hogy az Egészségügyi Világszervezet irányelvéhez képest az európai tagállamok PM10 szennyezettsége bőven és állandóan túllépte a megengedett határértéket az elmúlt 10 évben (2010-ig), valamint felhívta a figyelmet a beltéri levegőszennyezés súlyos veszélyeire, különösen a szénnel működő, nem biztonságosan összeszerelt tüzelőberendezések használata esetén. Hangsúlyozta, hogy teljes összefogás (lakosság, döntéshozók, ipari vállalatok stb.) szükséges ahhoz, hogy szabályozási intézkedéssel (szigorúbb szabályok), szerkezeti változással (szállítási módok, megújuló energia termelés és hasznosítás) és a viselkedés változásával (pl. utazási szokások: repülő helyett vasút) a PM10 és más légszennyező anyagok mennyiségét csökkentsük, és ezzel az éghajlatváltozást és a közvetlen káros egészségügyi hatásokat gyengítsük.

Az éghajlat és a levegő közös védelmében

Connie Hedegraad, az Európai Unió klíma és energia főbiztosa arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos a környezetvédelem különböző részeit egységként kezelni, így a levegőszennyezés és az éghajlatvédelem témáját, hiszen szoros összefüggésben vannak egymással. Hangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha tisztában vagyunk vele és javaslatainkban is megmutatjuk, hogy egy-egy lépésnek egyszerre van kedvező hatása az éghajlatra, az emberi egészségre, a városi közlekedésre és a levegőminőségre, akkor a döntéshozók, a politikusok is nyitottabbak lesznek a terveinkre.

Lena Ek, az Európai Tanács tagja, svéd környezetvédelmi miniszter, aki korábban 7 évig az Európai Parlamentben energiaüggyel foglalkozott, elmondta, hogy még Svédországban is 3 ezer ember korai halálát okozza a levegőszennyezettség. Arról is beszámolt, hogy az északi országokban – így Svédországban is – szemmel láthatóak az éghajlatváltozás jelei a jég olvadásán, melyet a rárakódott koromszemcsék gyorsítanak. Beszédében kitért a fejlődő országok problémakörére, mely területeken még rengeteg tennivalója lesz az emberiségnek az elkövetkező évtizedekben.

Az együttes megoldások hasznosságára Lena Ek is felhívta a figyelmet, vagyis arra, hogy együtt kell kezelni a levegőminőség és az éghajlatváltozás ügyét, valamint látni kell, hogy az ebből fakadó változások, szabályozások gazdasági előnyhöz vezetnek. Kiemelte, hogy az alternatív megoldások keresése, támogatása mellett az olajvállalatokkal is foglalkozni kell, hogy még ezek is a lehető legkisebb kárt okozzák a levegőminőség, az éghajlatváltozás és a gazdaság terén. A miniszter asszony felhívta a figyelmet a civil szervezetek fontos szerepére, hiszen minden tagállamban az ő figyelmük, jelzéseik lehetnek az indikátorok egy-egy intézkedés végeredményét és a folyamatot tekintve.

A nemzetközi hajózásról újra elhangzott, hogy sajnálatos módon még nincs megfelelően szabályozva a használt üzemanyaguk károsanyag-tartalma, így az százszor károsabb, mint amit a személygépjárművek használnak.

Mark Lawrence, a Fenntartható Kölcsönhatások a Légkörrel (SIWA) tudományos igazgatója a Haladó Fenntarthatósági Kutatóintézetben (IASS) vázolta, hogy modellezett folyamatok arra engednek következtetni, hogy néhány évtizeden belül a lebegő szilárd részecskék (PM10) akár vezető halálokká válhatnak szerte a világon, a vízhiányt és a higiénia hiányát megelőzve, valamint súlyos következménye lehet a levegőszennyezettség mezőgazdaságra gyakorolt romboló hatásának. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a légkörben rövid ideig tartózkodó szennyező anyagok esetében elég, ha a mostani kibocsátási mértéket csökkenti az emberiség, és 2050-re már számottevő légköri tisztulásuk volna tapasztalható, addig a szén-dioxid kibocsátás teljes megszüntetése bírna egyedül azzal a következménnyel, hogy 2050-től elkezdene csökkenni annak a légköri koncentrációja. Ezen kívül a metán- és a koromkibocsátás lehetséges és sürgető csökkentéséről beszélt Mark Lawrence, melyekre számos megoldást kidolgoztak a kutatóintézet munkatársai, és amelyek mind a forrás mind a végső kibocsátó esetén kínálnak lehetőségeket. Ezután kitért arra, milyen eredménye lenne a különböző anyagok kibocsátás-csökkentésének a földi hőmérsékletre, kiderült, hogy 2070-ig a közel 3 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés – minden eszközt bevetve – alig több, mint 1.5 fokosra enyhíthető, viszont ha csak 20 év múlva vezetjük be a szén-dioxid csökkentésére vonatkozó szabályozásokat (és azok betartását), akkor csak 2 fokos emelkedés után tud megállni a folyamat.

Szegő Judit
(a Levegő Munkacsoport megbízásából)

Forrás: levego.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...