A Szabadság szívbemarkoló költeményét ajánlom minden magyar figyelmébe ma a születése napján:

Petőfi Sándor – Élet vagy Halál! – idézi Kállai Ferenc

Erdőd, 1848. szeptember 30.

Petőfi Sándor – Élet vagy Halál !

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar !
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.

Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak ?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat ?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart ?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.

S most a hála ! … vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem ! S hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog…
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint bírókat, akként lássatok.

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utólsó ítéletre, föl !
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg ?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg ?

Föl, nemzetem, föl ! Jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt ! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát !

Petőfi Sándor

Erdőd, 1848 Föld (szeptember) hava 30.-án

Egy (valóban) Szabad Magyar Országon e költeményt ma mindenki tudná… és büszkén szavalná e napon…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...