A modern demokrácia (nem több, mint) a korrupció terrora ! (Sz.)

Saint Germain – 99 éve!

Barmolmányok, Esztrájgikumok, Hungarikumok, Jogszolgáltatás, Magyargyalázat, Nemzetveszejtés, Országrontás, Roncs-Magyarország 2018. szept. 10.

Saint Germain – osztrákhízlalás magyar húsból!

Máig agyonhallgatva…

Szebben zöngene hangzatos alliterációval a „Habsburg-hízlalás„, de 1918 őszén a Habsburgokat már kifúrták saját bécsi férgeik… (Csak jobb lett volna Rudolf a trónon!)

1919. szeptember 10. – Gyászbetűs dátum !
Magyar történelem – a nemzethalál kezdete…
Mégsem tanítják eggyetlen magyar iskolában sem!

Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy Magyarország szétszaggatása nem Trianonnal kezdődött!
A gyalázattal a Nyugat nem várt két esztendőt!
Ha már beletépett az osztrák nemzethúsba, hát vetett nekik koncot a magyaréból!

Ma 99 esztendeje kezdődött el Magyarország teljes fölszámolása. – Saint Germainben.
Az országunk maradékán tomboló Vörös Terror – történelemhamisítóan szépelegve a “Tanácsköztársaság” – jutalmaként.

Ne feledjük!

1919-ben tépett a húsunkba igazán – az általunk évszázadokon át védelmezett – Nyugat!

Amíg Európa máig tele van soknemzetiségű államokkal és (EU-jogoktól) zabolázatlan nemzeti(ségi) elnyomással, addig bennünket pusztán az előbbiért, a soknemzetiség(űség)ért ádázul szétszaggatott.

De lássuk csak az ítélkezőket, az ítélkezés színterét!

Franciaországban például még néhány évtizede is brutális verés és kiközösítés járt az anyanyelv használatáért – francia megszállás alatt álló – flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, de még („dél-francia”) provanszál területeken is!
Az önálló nyelvű Korzika függetlenségi törekvéseit pedig már említeni is merészség…

Talán egy franci vicc-film is többet mond minden magyarázatnál: Nagy zűr Korzikán

Ellenben a nálunk (már 100 éve is!) Európának példát adóan egyenrangúként kezelt honi nemzetiségieknek Párizs álszentjei új országokat szaggattak az “önrendelkezés” jogán!
Ezek aztán csöndben elvégezték a maguk kis ethnikai piszkolgatásaikat…
A Fölvidéken, a Délvidéken és persze Erdélyben is!

Ez bizony nem tréfa! Színtiszta kettős mérce!
Lássuk hát, mindez hogyan is eshetett!

Bár az éppen 100 esztendeje kezdődött Nagy Háborút mi magyarok úgy végeztük, hogy egyetlen ellenséges katona sem állomásozott a földjeinken, hazaáruló vezetők, antimagyarok bizony behívták és beengedték őket. A moszkovita linder béla (neve nagy betűt magyartól soha nem érdemel!) pedig még a honvédőkkel a fegyvereiket is eldobatta! (Ugyanezidő alatt Törökországban egy valódi török vezető újra fölfegyverezte népét, és az országát a meghagyottnak kétszeresére visszahódította…)

Az eredmény idegen megszállás és Vörös Terror! Végül pedig egy szétszaggatott, megcsonkított, megalázott magyarság, mely máig nyögi az akkori aljasok árulását.

Az antant területi ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései

Szeptember 10.-e a Saint Germain-i békeszerződés napja, azaz a magyar tragédia kezdete.

1919. szeptember 10.-én… ezen a napon szentesítette először a magyarellenes Nyugat Magyarország megcsonkítását. Nem Nagy-Magyarországét! Hanem az Ezeréves Magyarországét! Aki az “Ezeréves”-re “Nagy-Magyarország”-ot mond, az – tudatlanságában is – történelmet hamisít!

Mi is Nagy-Magyarország? Ezt érdemes egyszer s mindenkorra tisztázni!

“Nagy Magyarország”, mint olyan egy nehezen értelmezhető fogalom. Sokkal nehezebben, mint rabló szomszédaink vérgőzös víziói. Azok ugyanis csak rémálmok. “Nagy Magyarország” bizony létezett! Méghozzá… Sokféleképpen létezett. Az Árpád-korban Ausztria fele is hozzánk tartozott (az Óperencián innen), az bizony “Nagy Magyarország” volt. De “…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” is, meg Morvaország, meg Szilézia is, mint sok más – ma “távoli” – déli terület (Kucsói, Barancsi, Macsói, Sói, meg Uszorai Bánság) is magyar fennhatóság alatt volt jó magyar Mátyásunk idején…

Egy “Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati Magyar-karéjban… )

“Nagy Magyarország” nem vízió, hanem színes történelem, gazdag múlt, mely föleleveníthető. Fölelevenítendő! Ha soknemzetiségű – kis nemzeteket autonomiák nélkül elnyomó – Franciaországok létezhetnek a modern Európában, hát elrabolt területeink akár holnap visszatérhetnek. Párizs pedig baráti üdvözléssel rajonghatja körül kirekesztő eleik által okozott sebeink orvoslását.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 90 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó. Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a magyar rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatja a magyar revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is. Hiszen… magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint Palesztina helyén alapítandó Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében.
A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…
Bár ezek is magyar területek voltak, mi mégis belátjuk, hogy ezek követelni ma már nem volna illendő…

De amit Saint Germainnél, meg Trianonnál megszaggattak, azok több, mint ezeréves – többnyire állandó – magyar területeink voltak, a Haza magja és alapja.

Magyarország elszakított területei – érdemes Franciaország flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, provanszál és a világ túlfelein álló gyarmatok máig megszállt területeivel összehasonlítani!

No de mi is történt Saint Germain-ben, 1919-ben, a magyar Vörös Terror évében? A Nyugat koncot vetett a húsunkból a bennünket évszázadok óta sarcoló, vérünket szívó Ausztriának. Cserébe annak megcsonkíttatásáért. Éppen a mi nemzetünkön őrjöngő, beteg Vörös Terrorért is, melyet a Nyugat Európa fertőző fekélyeként kúrálni igyekezett. Antimagyarok künn és antimagyarok benn…

A Vörös Terror (Tanácsköztársaság) alatt elvesztett és visszafoglalt magyar területek

A Magyar Vészkorszak nem 1920-ban Trianonnál, hanem Saint Germain-nél kezdődött 1919-ben, éppen ma 99 esztendeje.
A magyarság lelkileg azóta sem épült föl e méltatlan gyalázatból.
E gyalázat, e gerinctöretés lenyomata itt van a mindennapjainkban, félszeg kishitűségünkben, másokra várásunkban, mindennapi “gerinctelenségünk”-ben…

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, Ausztria (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződést Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá 1919. szeptember 10.-én. A békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult “nemzeti államok” létrejöttét és Ausztria területét ennek megfelelően állapította meg. Krajna és Karinthia egy része, az Isztriai partvidék és (a később kőkemény autonómiáját kiforrongó) Tirol déli része Olaszországhoz került. Krajna nagyobb fele, Dalmácia és Stájerország déli része pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria kénytelen-kelletlen lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára.

Ez alkalomból – mintegy kárpótlásul – Moson, Sopron és Vas vármegyék nagy részét Magyarországtól Ausztriához csatolták. Az utóbb kiagyalt Burgenland (Várvidék) néven ismerte meg később Ausztria legújabb “örökös” tartományát a világ. A békeszerződés korlátozta Ausztria haderejét (30 000 fő), jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést .

Ennek a megalázó területrablásnak lett következménye a magyar keserűség, majd ennek tisztes válaszául a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda dicsőséges diadalmenete és az elszakított nyugati magyar területeken Lajtabánság megalakulása.

A Lajtabánság sajnos kérészéletű volt, – bár Lichtensteinként élhetne ma is – de kivívása által a wilsoni demokratikus elveknek megfelelően a népszavazással egy vármegyényi nyugati terület térhetett vissza. Egyebek között Sopron városát is ekként vettük-kaptuk vissza, ahol a fölszabadító hős, Prónay Pál szobra máig sem áll! Mi a kirekesztés, ha ez nem?! Mi a gyávaság? Ha ez nem?!

Vas (vár)megye nyugati (gúny)határának változása 1920-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen (A Pinka völgy gúnyhatárváltozásai)
Ilyen tábla lenne illendő minden gúnyhatármenti falunk szélére, minden túristaösvényhez és kilátóhoz is, hogy végre helyreállhasson a rend a naponta “modern” média-moslékkal öblített magyar agyakban.