A mai 30-40 éven felüli politikusok, történészek, újságírók a kommunizmus által kinevelt professzoroktól vagy azok munkáiból tanulták a magyar történelmet. Sajnos a mai vezetők egy része még ma is ezek munkái alapján ítéli meg a két háború közötti magyar vezetést. Így történhet meg az a  sajnálatos esemény, hogy egyik magasrangú tisztségviselő elismerte a holokausztért való felelőségünket. Sőt minden parlamenti felhatalmazás nélkül, önmaga téves tudására alapozva tette ezt.

MAGYAR  ANTISZEMITIZMUS?

Magyar rasszizmusról, antiszemitizmusról és cigányüldözésről gajdolnak a baloldali politikusok, és terjesztik ezt a tévhitet az egész világon. Mi pedig  gyámoltalanul és hatástalanul védekezünk.

Természetesen  mások bűnei nem kicsinyítik a mieinket, de  nem vagyunk kötelesek egyedül elszenvedni a világ sajtóban megjelenő – antiszemitizmussal  vádló – aljas támadásokat.  A baj az, hogy a magyar polgári sajtó és politikusok berkeiben nagyon ritka a nyugati nyelvek ismerete.  Viszont a nyugati, magyarellenes médiát és politikusokat hazug hírekkel ellátó hazai liberális ellenzék prominens személyei vagy tudnak idegen nyelveken, vagy pedig vannak – valószínűleg jól megfizetett – fordítóik. Persze soraikban találhatók a nyugaton élő ismert  irók, publicisták,  az impresszárióktól függő müvészek (Fischer Ádám? Dohnányi?), akik önként, családtagjaik pusztulása miatt, esetleg  megélhetési  kényszerből,  gyűlölethadjáratot folytatnak hazánk ellen.

Az okosok úgy vélik,  legjobb védekezés a  támadás.

A világháló tele van antiszemita hirekkel. Például a békeszerető, demokratikus Canada területén, a B’nai Brith 1135 zsidóellenes atrocitást jelentett 2008-ban.[1]

Kiváncsi volnék, hány zsidót vertek meg Magyarországon az elmúlt évben.  Csak egyről hallottam!

A B’Nai B’rith 2011-es jelentése itt található Canadáról:

http://bnaibrith.ca/files/audit2011/AUDIT2011.pdf

A jó öreg Egyesült Királyság sem marad el az antiszemitizmus terén. Mind többen kritizálják a zsidó nagytőke erős befolyását az angol politikai életben.  Az angolok mindig is a  palesztinok oldalán  voltak és erősen kritizálják az Izraeli  kormányt[2]

Soha nem tapasztalt számú antiszemita incidens történt Nagy-Britanniában 2010 első fél évében – áll a 300 ezres brit zsidó közösség védelmére alakult biztonsági tanácsadó szervezet tavalyi összegezésében, amely szerint a vizsgált időszakban feljegyzett ilyen atrocitások száma meghaladta az eddigi teljes évi rekordot. A Community Security Trust (CST) közölte, hogy január és június között 609 verbális vagy fizikai támadásról szerzett tudomást. A tavalyi azonos időszakban 276 bejelentés érkezett a szervezethez. A CST a 2006-os esztendő egészében regisztrálta az eddigi éves rekordot, ami 598 eset volt.

Franciaországban még rosszabb lehet a helyzet, még Izrael miniszterelnöke is, hazatérésre szólította fel a  francia zsidókat, az ottani üldözés elől… Többszáz zsidó már házat vett Izraelben, menekülésüket előkészítendő.

Ez érthető, hiszen Franciaországban több millióra tehető az afrikai volt francia gyarmatokról beözönlő, zsidógyűlölő muzlim. Hozzánk meg ezrével telepednek haza, teljesen legálisan, az izraeli magyarszármazású zsidók illetve utódaik..

A muzlimok tekintetében a franciák nincsennek egyedül, hiszen az UK-tól Belgiumon, Hollandián, Dánián, Németországon keresztül Svédországig baj van velük.

Ez csak néhány szemelvény a sokszáz közül.

Néhány évvel ezelőtt dúló, vérre menő harc folyt az amerikai egyetemek között. Ezt a forró, sokak állásába kerülő vitát  két egyetemi tanár: John Mearsheimer (U of Chicago) és Stephen Walt (Harvard) könyve: „The Izrael Lobby” cimű könyve váltotta  ki. (ECONOMIST September 29, 2007, 87. oldal).  A két professzor az amerikai külpolitikát irányitó lobbyról írott, kitűnően dokumentált tanulmánya sokak szemét nyitotta fel Amerikában, egyúttal kiváltotta a zsidó szervezetek kemény támadásait.

Ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert sehol a világon olyan intenzív antiszemita harc nem folyik a világhálón, mint az USA-ban. Csak egy kicsit körül kell nézni az interneten. A mi nyuszi lelkületű, fegyvertelen gárdáink kismiskák az amerikai KuKluxKlan, a White Supremacy, stb. mozgalmak jól felfegyverzett, zsidó, szines és katolikus gyűlölő szervezetekhez viszonyitva.

A több amerikai szélsőjobb szervezet kiképző táborokkal is rendelkezik, ahol fegyveres harcra képezik ki a lelkes, rasszista fiatalokat. Nálunk a „gárdák”, „csendőrők” még megbízható, hatlövetű messzehordó csúzlikkal sem vannak felszerelve… Néha azt is meg lehetne kérdezni az amerikaiaktól és a kanadaiaktól, hogyan lehetne összehasonlítani a magyar (európai) cigányokat az indiánjaikkal.

Sokat emlegetik itthon a Numerus Clausus törvényt, amely a hazánkbeli nemzetiségeknek arányszámuknak megfelelően biztosított helyet az egyetemeken. A kritikusok  több tényről feledkeznek el.  Például arról is, hogy csak Budapesten tartották be ezt a törvényt,  azt is csak a területi autonómiával rendelkező egyetemeken történt zsidóverések miatt, mert a vidéki egyetemeken vidáman tanulhattak a zsidó fiatalok is.

A másik tény pedig az, hogy a legtöbb UK és USA „Ivy ligue” (régi, elit) egyetemeken ugyan nem volt törvénybe iktatva a diszkrimináció, de sem néger, sem zsidó diákokat nem vettek fel. Legfeljebb zseniális vagy nagyon gazdagon adományozó zsidó papák esetében tettek kivételt. Több egyetemen még a katolikusokat sem fogadták, vagy csak immel-ámmal. Ez csak a G.I. (frontharcos) törvény alapján változott meg a második világháború után.. Az elemi és  középiskolák (néger) integrálása csak hosszú harcok után valósult meg a hatvanas években.

Az USA-ban történő antiszemita cselekményekről itt olvashatunk egy összegezést: http://www.adl.org/PresRele/ASUS_12/6128_12.htm   Ezenkívűl szemezgethetünk a Világhálón  a veszettül antiszemita amerikai honlapok tömkelegében.

A két háború közötti antiszemitizmus sem volt magyar találmány. Nehéz elhinni, de Roosevelt amerikai elnök sem lelkesedett értük. Joseph E. Persico, ismert amerikai történész-író a „Roosevelt titkos háborúja” (Roosevelt‘s Secret War, Random House Trade Paperbacks/New York 2002, ISBN 0-375-76126-8) című könyvben eddig jórészt ismeretlen tényeket közöl. Szemelvények:

1. 218. oldal A St. Louis. Hamburg. Amerika hajón 1939 májusában menekülő 930 zsidót nem engedték partra szállni az USA kikötőiben, de Jamaikában, Kubában, Kanadában sem. A Rooseveltnek írott távirat válasz nélkül maradt. Vissza kellett térniük Európába, ahol sokan a holocaust áldozatai lettek.

2. 218 oldal FDR ajánlotta Morgenthaunak: talán Kamerunban kellene letelepíteni a zsidókat. Ott csodálatos sík felvidék és fű (!) van. Az egész országot felfedezték, felkutatták készen (van a telepítésre)

3. 219-220 oldal. Észak Afrika megszállása után Rabatban a francia pk. tábornoknak az alanti kijelentést tette: A hivatásokban (orvosi, ügyvédi) pályán működő zsidók számát vissza kellene szorítani a lakossághoz viszonyított százalékukra. Ez a terv megelőzné a német problémát, ahol a zsidóság a népességnek csak néhány százalékát teszi ki, de az orvosok, ügyvédek, tanárok és professzoroknak közel fele volt zsidó… Mondotta Roosevelt.

Ezek elképesztő tények, nem illik bele a nyugati világról alkotott álomképünkbe. Ehhez képest a mi „numerus claususunk” és a II. zsidótörvényünk gyerekjátéknak tűnik.

Ami a szomszéd „győztes” államok „dicső” tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat sem.

Szlovákia: Tiso páter vezetésével lelkes szervilitással vették át a német ideológiát. Minden elszállított zsidó után 500 DM-et fizettek a németeknek.

Románia: A zsidóirtást a Vasgárda kezdte, majd a román hadsereg folytatta. Bizonyítottan, 250-400 000 zsidót öltek meg, borzalmas körülmények között. Mindezt a legcsekélyebb német ösztönzés és segítség nélkül. Ezt következetesen tagadták 2004-ig, amikor a zsidó szervezetek nyomására bevallották rémtetteiket és a kormányfő bocsánatot kért a zsidóságtól. Ennek az önkéntes akciónak a leírását olvashatjuk Matatias Carp: „A Román Holocauszt” című könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent. Ugyancsak megírta ennek történetét Randolph Braham amerikai professzor is és még sokan mások.  Ceausescu pedig „kilóra” adta el a zsidókat Izraelnek, a szászokat pedig a németeknek.

Szerbek

Nyugaton már csak Titó partizánjainak „hősies” harcáról szól a háborúból visszamardt nyugati propaganda.  Igaz ugyan, hogy velük főként a szerb kollaborátor miniszterelnök Milan Nedic   szerb csapatai és a horvátok harcolgattak, kevés német segítséggel. A szerb zsidókat is ők irtották ki, minden német közreműködés nélkül.

Ezeket az állításokat és híreket még hívatkozásokkal sem kell megerősíteni, mert ha elővesszük a jó öreg Google keresőt és beütjük a következőket:

Antisemitizm in France (vagy akár UK, USA, Germany) rengeteg adat jelenik meg, főként az illetékes zsidó szervezetek jelentései.

Mit is csináltunk mi magyarok, 

akiket előszeretettel neveznek hazai  és külföldi politikusok atiszemitáknak?

A Szovjet elleni háborúba lépésünknek több oka volt. Íme néhány: Horthy tanácsadóit arra késztette a német megszállás réme, hogy rábeszéljék a Szovjet ellenes háborúban minimális erővel való részvételre, amely megmentheti a magyar zsidók életét is. Gondoljunk arra, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi Bíróság elé, és élete végéig a hálás Chorin Ferenc, Kornfeld Mór és társaik egy alapítványon keresztül tartották el a portugáliai Estorilban. Ifj. Horthy Istvánné pedig  meleg barátsággal emlékezik meg könyvében az őket segíteni akaró cionistákról. Megbízottjuk Dr. Ruben  Hecht el is ment Horthyékhoz, hogy „megköszönje apósomnak, amit a magyarországi zsidókért tett” írja özv. Horthy Istvánné. Nyilván nem ok nélkül voltak segítségükre. A köszönetet az a többszázezer magyar honvéd és zsidó munkaszolgálatos is megérdemelné, akik a magyar Holokauszt elodázásért is életüket áldozták. Amiről nem hajlandók  tudomást venni:

A történelmünket valószínűleg alaposan át kellene írni, ha valaha is előkerülne annak a Koronatanácsnak az eredeti – teljes – jegyzőkönyve, amelyen elhatározták a Szovjet elleni háborúban való részvételt.

Ugyanis állítólag csak két példány maradt meg, de mindkettőben a második rész különbőzik egymástól. Igy nyilván mindkettő hamisítvány.

1. Közel 200,000 lengyel menekültet fogadtunk be és tettük lehetővé továbbutazásukat, hogy az angolok által felállított Anders hadseregben harcoljanak tovább a németek ellen., A lengyel hadsereggel érkező zsidókat is a nemzetközi jognak megfelelően védtük és hamis papírokkal is elláttuk őket.

2. Osztrák és cseh zsidó menekülteket is ezerszámra fogadtuk be és védtük egészen a német megszállásig (1944. március 19), de még azon túl is titokban és sokat kockáztatva, többször a helyi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével.

3. A német megszállás, 1944. március 19. után kezdődött a magyar zsidóság kálváriája. De amikor a német hadsereg java kivonult, Horthy leállítatta a deportálásokat. Ezzel kb. kettőszázezer budapesti és oda menekült vidéki zsidónek minősűlő magyar állampolgárt mentett meg.

4. Eichman, az „Endlösung” végrehajtója mondta Izraelben, hogy az egész megszállt Európában, csak Horthyék merték őt kiutasítani az országból.

5. Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némi következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevű magasabb beosztású úr jelentette, (értelemszerű fordításban):

1943. október 14.

A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte, hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti kiugrásra mert ez német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800,000 zsidó megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek Magyarországon.

Mr. Randal említette, hogy ez már oka lehet annak, hogy a magyar kormány nem közeledett a Szövetségesekhez…

Dr. Namier reménykedik, hogy a magyar kormány nem mozdul, amíg a németek (egy kiugrási kísérletre) reagálni tudnának.

Reg.: ) 012035/385/21î”

Nos, kik is  az antiszemiták??

Ugyancsak emlékezni kell a nemrég elhunyt Tom Lantos, azaz Lantos Tamás magyar származású amerikai szenátusi képviselő 1994. május 26-i kongresszusi felszólalására, mely „Koszorús Ferenc: a magyar holokauszt hőse” címen a Congessional Record megfelelő számában olvasható. Idézem:

„Ezen év a holokauszt ötvenéves évfordulója. Szólásra emelkedem, hogy értékeljem a magyar holokauszt hőseinek egyikét, Koszorús Ferencet, aki saját élete biztonságának veszélyeztetésével magyar zsidók ezreit mentette meg a náci haláltáborokba deportálástól…”

Majd Tom Lantos így folytatja: „Látva a helyzet adta veszélyeket, tanácskozott a Kormányzóval, és saját hatáskörében előkészületeket tett, hogy megállítsa Bakyt és csendőrzászlóaljait. 1944. július 5-én a 1. páncélos hadosztály alakulatait Budapest stratégiai pontjaira rendelte, lezárva a városba vezető összes utat. Július 6-án reggel 7 órakor minden egység a helyén volt, és Koszorús tudatta Bakyval, ha a csendőrei nem távoznak és nem oszolnak fel, akkor megsemmisíti őket. Július 7-én Baky kapitulált és eltávolította csapatait…”

Majd: „Koszorús ezredes példa nélkül álló tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását. Ez a rendkívüli, kockázatos hőstett, amit igen bizonytalan körülmények között hajtottak végre, eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokbavétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak a zsidók ezreinek tette lehetővé, hogy biztonságot találjanak Budapesten, s megmeneküljenek a biztos pusztulástól. Ez a szünet tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését koordinálhassa…” (Dobai Miklós)

Külföldi példák:

http://poorrichards-blog.blogspot.fr/

KIK FELELŐSEK AZ ANTISZEMITIZMUS ESETLEGES MAGYARORSZÁGI TERJEDÉSÉÉRT?

EZEK:

Kertész Ákos író  Amerikai Népszava, Holocaust.

2011. szeptember 1. 02:16

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: »ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.« De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Regős Péter: „Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát útálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyűszű méretű ország még nagyítóval is, minden nagyhatalmi vezetőt és nemzetet kioktat, lásd az a barom Antallt és a még nagyobb Orbánt. Nem is fogadták őt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.

Ezt az istenverte népet azonban  nemcsak a holokauszt miatt  utálom, hanem azért az erkölcsi fertőért  is, ami ebben a  kis szar országban uralkodik, mindegy, hogy a komcsi vagy a náci  oldalon vizsgálódunk- „ Engem ez az ország már apámban meglopott” – írta a költő. Hát engem is. Egyenlőre ennyit erről.” Tisztelettel, dr. Regős Péter

***

Heller Ágnes: „Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek vagy megkínoztak!” (Heller Ágnes az Európai Parlamentben 2011. március elején 2006 őszéről.)

***

A 2013 évi Zsidó Világkongresszus szónokai, akik hevesen támadták, sértegették, antiszemitizmussal vádolták a magyarságot, élükön elnökükkel Ronald S. Lauder  úrral. Lauder úr később bocsánatot kért ugyan Orbán Viktor úrtól, de az már nem sokat javított a helyzeten

Az sem ártott volna, ha ezek a szónokok összehasonlították volna a magyar verbális antiszemitizmust a nyugati országok tettleges antiszemitizmusával, zsidóveréseivel, zsinagóga égetéseivel.

Így csak az antiszemitizmust szították, erősítették! Ezt volt talán a céljuk?

UTÓSZÓ:

Sokan vádolnak minket azzal, hogy nem tettünk meg mindent a zsidó honfitársaink  megmentése érdekében és közömbösen viselkedtünk sorsuk iránt.. Ez sem igaz!  Budapesten és a nagyobb városokban mindenki mentette a zsidó barátait, aki tehette. Falvakban, kisvárosban általában nehéz volt, hiszen mindenki belelátott a  másik tányérjába.

Természetesen nincs olyan törvény a világ egyetlen országában sem, ami arra kötelezne valakit, hogy saját és családja életét kockára tegye másokért.  Ennek ellenére sokan vállalták a „felkoncolást”, amit a nyilasok igértek a  zsidómentőknek. Wallenberg úr sem volt az egyetlen aki  ezreket mentett meg. Angelo Rotta pápai nuncius, a magyar Baránski Tíbor szervezésében legalább annyi zsidót mentett meg, mint ö. Ezenkívül apácák, papok,  hivatalnokok, katonák, külföldi diplomaták  mentették zsidó polgárainkat

Ezenkívül tessék már tudomásul venni, hogy azok rendkivüli idők voltak. Túl voltunk Sztalingrádon, a Második Hadsereg pusztulásán. Minden hadköteles  férfi katona volt. Nem volt már olyan  család  Magyarországon, ahol nem lett volna hősi halott, sebesült vagy  hadifogoly. Az ember élete már egy fabatkát sem ért.   A Szovjet hadsereg a határaink előtt állt, augusztus óta már hazánk területén folytak a  harcok. Frontkatonáink  elbeszéléseiből és  1919-es kommunista terror óta tudtuk, mi várt ránk. Mindenki leszámolt a  saját és családja bizonytalan jövőjével s életével is. 1944 április harmadika óta  pedig súlyos bombatámadásokat kellett elszenvednie az országnak az USA, UK és Szovjet légierőktől. Azok ne kritizálják a magyarságot, akik nem élték át azokat a rettenetes időket, vagy bűnös szándékkal nem akarnak rá emlékezni!

Kíváncsi  volnék, külföldi kriktikusaink – hasonló rettenetes, kilátástalan  körülmények között – hogyan viselkedtek volna?

Umbra Avis

[1] http://www.nowpublic.com/ also: www.ynetnews.com ( 04  01 09)

[2]  Howard Jacobson,  The New Republic  Published: Wednesday, April 15, 2009

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...