Scroll To Top

Magyarok vagyunk meg székelyek,
Kirekesztők kíméljenek !

A kis nyúl – deszki mese

Hírek 2014. ápr. 19.

A kis nyúl – deszki mese
eredetijét lejegyezte Kálmány Lajos

Valamikor, réges-régen, a hétszépségű varázserdőben, ahol a fák égig nőttek, a virágok illatát a tündérek varázsolták, a füvek zöldjét a patakok locsolták, élt egy kis nyúl boldogan. Futkározott, kacarászott, harangocskáját rázogatta, amit egy tündértől kapott ajándékba.
Egyszer aztán nagy baj érte, mert megpihent egy fa alatt. Elővette répácskáját, s hogy jól lakjon, lakmározott belőle, a harangocskát pedig felakasztotta a fára. Ebéd után édes a pihenés, ezért aztán elszunyókált, s a harangocska meg fenn a fán egyre feljebb-feljebb került. Mert a fácska varázsfa volt, gyorsan nőtt és nődögélt. Mire felkelt nyuszi koma, fenn volt már a harangocska, majdnem fenn az ég tetején, a magas fa leg hegyén. Könyörgött szegény nyuszika:
– Kedves fa, add vissza a harangocskámat!
Kárörvendve mondá a fa:
– Nem adom, én, nem biza!
Mérges lett a kis nyuszi:
– Megállj, elmegyek a baltához, s kiváglak!
Elment hát a baltához, s kérlelte:
– Balta, vágd ki azt a fát, nem adja a harangocskámat!
– Dehogy vágom, dehogy vágom, kicsorbulok én attól!
Elment a nyúl a köszörűkőhöz, s kérlelte:
– Köszörűkő, köszörüld meg a baltát! Balta nem vágja ki a fát, a fa nem adja vissza a harangocskámat.
– Nem köszörülöm, biz én!
– Na, megállj, te köszörűkő, elmegyek a vízhez!
– Víz, hajtsad, kérlek a követ, nem élezi a baltát, balta nem vágja a fát, a fa nem adja a harangocskámat!
– Nem hajtom én, nem bizony!
– Megállj, elmegyek a bikához!
– Bika, kérlek, idd ki a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem iszom, ki, nem biz én!
– Megállj, bika, elmegyek a puskáshoz!
– Puskás bácsi, kérve kérlek, lődd le nekem a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem lövöm le, nem biz én!
– Ejnye, puskás hiába kérlek, elmegyek hát, az egérhez!
– Egér, rágd a puskás fenekét, nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem rágom én, nem biz én!
– Na, megállj csak egér koma, szólok én a macskának!
– Macska, fogd meg az egeret, egér nem rágja a puskás fenekét, puskás nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
Szólt a macska:
– Eredj, hozzál nekem tejecskét!
Elment a nyúl a tehénhez:
– Drága, tehénke, adjál nekem tejecskét! Tejet viszem a macskának, macska megfogja az egérkét, egér megharapja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
– Eredj, hozzál nekem szénát! – szólt a nyúlhoz a tehén.
Elment a nyúl a kaszáshoz, s kérlelé:
– Kaszás adjál nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
– Eredj, hozzál kaszakövet!
Elment a nyúl a piacra:
– Kaszaköves, adjál nekem kaszakövet, elviszem a kaszáshoz, kaszás ad nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
Azt mondta a kaszaköves:
– Eredj, hozzál nekem vizet!
Elment a nyúl a kúthoz:
– Kérlek, kút adjál nekem vizet! Vizet viszem a kaszaköveshez, kaszaköves ad kaszakövet, elviszem a kaszáshoz, kaszás ad nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
És láss, csodát, nem kicsit, nagyot, a kút a nyúlnak vizet adott! Nyúl vitte a kaszaköveshez, kapott ezért kaszakövet, elvitte a kaszáshoz, kaszás adott szénát, a tehén adott tejet, macska megfogta az egeret, egér kirágta a puskás fenekét, puskás lelőtte a bikát, bika kiitta a vizet, víz meghajtotta a követ, kő megélezte a baltát, balta kivágta a fát, nyuszika megkapta a harangocskát!
Jó lett hát a mese vége, de meg ne kérdezd, arra kérlek, hogy mi lett volna, ha az a kút száraz lett volna!

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Admin

Webadminisztrátor

Ady szavaival élünk és túlélünk:

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)