Szeretem az áprilist…
Áprilist a régi magyar hagyomány szerinti naptárban úgy nevezik: a szelek hava. Van is ebben persze sok igazság, ha csak arra az esős, borongós április 5-ei délelőttre gondolunk, amikor összegyűltünk a Juhász Gyula-szobornál, hogy verseljünk, beszélgessünk: emlékezzünk Szeged költőjének 131. születésnapjára. Különös ünnep volt ez (bár nincs nem különös ünnep, mert akkor azt nem ünnepnek nevezzük): előző napon ünnepelhettük a költő születését, ám a következő nap, április 6-a már az önként vállalt halál 77. évfordulója. Az eső elől a Roosevelt téri Halászcsárda adott nekünk menedéket: kellemes beszélgetés kerekedett a barátságos alsó teremben. Németh János nemcsak verselt, hanem igen felkészülten mesélt, sok érdekességgel szolgált Szeged nagy költőjének életéről. A hallgatóság nyitott szívvel, igazi befogadó lélekkel fordult a verselők felé, sok tartalmas hozzászólás és kérdés kíséretében. Verset mondott Németh János mellett Antal Anikó, Baka Ágnes, Fabulya Andrea is. (A cikk írója később érkezett, ezért ha valakit kihagyott, tisztelettel kérem, jelezze, írjon!) Elhangzottak Juhász Gyula Testamentum-versei, a magyar sors miatt aggódó regös-versek, mesésebb, humorosabb szövegei, a Tiszához kötődő lírai tájversek, de tragikus világlátású nagy költemények is, mint pl. a Gulácsy Lajosnak címzett mély ihletettségű költemény. Szó esett Juhász szerelmeiről, szellemi száműzöttség-érzetéről, de József Attila iránti önzetlen támogatásáról is. Felidéztük a folytatókat: Baka István neve sokszor elhangzott. Jó volt együtt lenni, beszélgetni, még kis sütemény és innivaló is került az asztalokra, a verseskönyvek mellé. Tanultunk, ünnepeltünk, verseltünk, meséltünk, emberségben erősödtünk. Köszönjük a SZERVEZŐKnek! Sok ilyet még! Szeressük ezt a szeles áprilist…
Köszönettel: Fabulya Andrea

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...