Tisztelt Kulturális Bizottság!

Emlékházat szögedi költőnknek, Juhász Gyulának! – Halála 75. évfordulóján

 Juhász Gyulát máig is alig ismeri a szögedi és a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó. Szerény csöndes Juhász Gyulánk a feledés homályába enyészik. Oka löhet azonban csekély ösmertségének az is, hogy – bár itt születött és itt halt – máig nincsen Szögedön emlékháza. Még az egyetem tere is Ady, aki pedig soha oda és ott nem járt, hiszen nem is járhatott. A közoktatásban is jó háromszor olyan súlyos a botrányhős Ady, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Lehetne ez máshogy is a szülővárosában! Ennek röndözése is a mi föladatunk, az irodalomtanárainké is persze, de különösen a városatyák föladata. Ady Endrénk ízig-vérig magyar, így a miénk, Juhász Gyula pedig még inkább a miénk, hiszen szögedi magyar. Sőt! Juhász Gyula az egyedüli szögedi alkotó, aki máig a magyar irodalom fővonulatában szerepel.

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülővárosában. Szülőházát még a frissen alapított szegedi egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve: „A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne. Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – A minap Cegléden jártam. A Tömörkény-szülőház melletti (azzal egyidős) vasúti épületet éppen most veri szét e roncsország „modern” indulatja. (Úgy látszik, műemlékvédelem, vagy hathatós városvédelem Tömörkény szülővárosában sincsen.)

Juhász Gyula szobra talpán, álló „Szeged” verse zengi: „…búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?” – Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul „radikálisan”! Legyen ez a Város, ahol minden(ki) – tősgyökös és gyüttmönt – a helyére kerül! A Szögedi Védegylet a Város jelös szülöttjének méltatlan helyzetén kíván változtatni hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula minden szülinapján összegyűlünk ezentúl a szobránál, és verseivel ünnepöljük Őt. Április 4.-e lögyön ezentúl valóban Juhász Gyula napja!

A ház (Fodor u. 6.), amelyben haláláig élt, ma is áll éppen a róla elnevezett Juhász Gyula utcában. A dolog fintora, hogy Ő nem utcát kért Városától, hiszen maga indítványozta a Fodor utca Rengey Ferdinánd (szabadságharcosunk) nevére való átkörösztölését. A Juhász Gyula-házban egykori lakása az első emeletön áll (a 4.sz.felé eső 4 ablak). Így a könnyebb látogathatóság végött az alatta levő lakást is érdemös lönne az emléklakhoz csatolni a Juhász Gyula hagyaték gondnokának lakásául kialakítani.

Juhász Gyula halálának 75. évfordulója alkalmából ezúton indítványozom, hogy a Város alakítson ki Neki végre emlékszobát! Rendhagyó voltukban is élvezetesebb irodalomórák zsonghatják majd be végre Juhász Gyula Juhász Gyula utcai házát, udvarát és lakását!

 Szobránál adózva tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Kelt: Szögedön Szelek (április) hava 6.-án
Juhász Gyula halálának 75. évfordulóján

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek” (Magyar Nemzet)

Rádiófölvétel : Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...