Scroll To Top

A modern demokrácia (nem több, mint) a korrupció terrora ! (Sz.)

Senkinek sem kellenek az üres kórházak! – Újranyithatnánk őket!

Köztudott az a kormányzati ígéret, miszerint az elmúlt években kiürített, funkciót vesztett ingatlanok értékesítéséből befolyó pénz kizárólag az egészségügyi ágazatot illeti. Ami persze nem a megoldás, hanem az előző kormányzat népirtó törekvéseinek elvi szentesítése. A romok terítése.
Nem kiárusítani kell a jó magyar egészségügy bezárt é
pületeit, hanem újranyitni a magyar betegek magas szintű ellátásának helyreállítására.

Bár az elmúlt években sokak képzeletét (fantáziáját) megmozgatták az üresen álló, egykori kórházépületek, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kezelésében lévő ingatlan-csokor (beteges idegen szóval portfólió) mindmáig többé kevésbé egyben van. Imitt-amott azonban lecsípnek belőle egyet-egyet a magyar egészségügy föltámadásának lehetőségét is semmibevevő, ügyeskedő „befektetők”. Mi meg a hallgatásunkkal is  cinkosan hagyjuk

A nemzetvesztő és népirtó intézkedések (deformok) részeként számtalan nagy múltú gyógyintézményt (kórházat és szanatóriumot) zárattak be hazaáruló politikusaink az elmúlt évtizedekben.

Szakmai körökben komoly megrökönyödést keltett, hogy az egykori Orvostovábbképző Intézet – később Országos Gyógyintézeti Központ – patináns Szabolcs utcai épületeinek egyikében hajléktalanszállót, illetve hajléktalanok egészségügyi ellátását biztosító részleget kívánnak létrehozni. Mindezt ráadásul egy korábban igen drágán felújított, a korszerű egészségügyi ellátás igényeinek megfelelően modernizált pavilonban tennék.
Ordító bizonysága ez is annak a régóta sejtett gondolatnak, hogy a pártok – kongón hangos – üres propagandája mögött semmiféle vezérlő gondolat (koncepció) az nincsen.

A legújabb terv: Kertésen belüli kerítés!

Ezt egyébként még az újabb átalakítás alaptervét (koncepcióját) kidolgozó szakemberek is furcsállják, az pedig végképp érthetetlen, hogy a nagy kiterjedésű, több épületet magában foglaló területnek miért a kellős közepét tartják alkalmasnak a célra, ahol a kerítésen belüli elkülönítést is – nyilván további kerítés felhúzásával – meg kell oldani. Holott lenne olyan épület, amely közvetlenül az utcáról megközelíthető, s később akár simán leválasztható lenne a telekről. Emellett már csak hab a tortán a Belügyminisztérium azon elképzelése, amely szerint a Szent László Kórház területének egyik félreeső zugában építené fel központi börtönkórházát.

Az egészségügyiek nem véletlenül szisszenek fel e hírek hallatán, hiszen köztudott az a kormányzati ígéret, miszerint az elmúlt években kiürített, funkciót vesztett ingatlanok értékesítéséből befolyó pénz kizárólag az ágazatot illeti. Ami persze nem a megoldás, hanem az előző kormányzat népirtó törekvéseinek elvi szentesítése. Nem kiárusítani kell a jó magyar egészségügy bezárt épületeit, hanem újranyitni a magyar betegek magas szintű ellátásának helyreállítására.  De kinek kell majd egy még oly jó helyen lévő épületegyüttes, amelynek kellős közepén hajléktalan szálló áll?…

A jogi rendezetlenség is akadály

Az egykori kórházépületekkel kapcsolatban időről időre felröppenő hírek elsősorban a pénzről szólnak, arról, hogy mi, mennyit ér. Százmilliárdokról hallani, miközben a korábban már meghirdetett épületek sem igen kellettek eddig senkinek. Eladni mindössze néhányat tudtak, de ehhez is hat évre volt szükség. Talán nem véletlen, hogy leggyorsabban a balatonvilágosi Club Aliga lelt gazdára 2007-ben, majd öt milliárd forintért. 2008-ben példátlan népirtó sikerként (röhejes 480 millióért) sikerült túladni az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Völgy utcai ingatlanán, az úgynevezett Sándor-villán. A magyar egészségügy kárára elkelt továbbá egy első kerületi, s egy ferencvárosi ingatlan.

A nagy fővárosi kórházépületek azonban – úgy tűnik – még jó ideig a vagyonkezelőnél maradnak, s ebben nem csak az ingatlanpiac „gazdasági válság”, magyarul az elkényelmesedett nyugat hanyatlása miatti mélyrepülése a ludas. Bár az épületek a főváros legfrekventáltabb, legdrágább részein találhatók, a potenciális vevőket visszatarthatják méreteik, igencsak lerobbant állapotuk, némelyik műemléki jellege, vagy – mint például a Szabolcs utcai kórház esetében – a jogi rendezetlenség.

Itt lenne a kínálkozó alkalom a régi, nagyhírű intézményeket fölújítani és újranyitni! A magyar egészségügy mélyrepüléséből egy mintaszerű intézmény-rendszert alakítani, mely itthon tarthatná kitántorgó orvosainkat és jól képzett egészségügyi szakember-csapatunkat is.
Közkeletű az a tévhit, hogy a magasabb fizetés ígérete szippantja el őket. Ez csak részben igaz. Legalább olyan fontos (akadály a hazaköltözésükben) az itthoni és nyugati munkakörülmények között tátongó különbség.

Inkább hasznosítani, mint eladni…

Az MNV kommunikációs osztályának lapunk kérdésére adott válaszából az derül ki, hogy utoljára 2009-ben hirdettek meg több ingatlant, így a Svábhegyi Gyermekkórház két épületét – Béla király és Mártonhegyi úti ingatlanok –, valamint a Belügyminisztérium budai és pesti kórházait. A hirdetményekre azonban nem érkezett érvényes ajánlat, vagy a becsült forgalmi érték töredékét ajánlották fel, így az elfogadhatatlannak bizonyult. A vagyonkezelő az eladás mellett a nehézségek láttán immár az ingatlanok hasznosításának lehetőségét is vizsgálja.
Pedig azt igazán nem kellene! A korábbi intézmények helyreállítása szolgálná leginkább a magyar betegek érdekeit.

Ez egyébként már jó egy éve felmerült, amikor az OPNI utódjának szánt pszichiátriai és addiktológiai intézetet az egyik budai MÁV kórházban vélték elhelyezhetőnek. Ezzel együtt az értékesítés sem került le a napirendről. Nemrégiben kormányhatározat született arról, hogy a megépíteni szándékozott új börtönkórházra a pénzt a BM két üresen álló kórházának értékesítésével kell előteremteni.

Napjainkban egyetlen üresen álló, fővárosi kórházat sem hirdet eladásra a vagyonkezelő. Hogy ténylegesen vajon mennyit érhet ez az ingatlancsokor (beteges idegen szóval: portfólió), nem könnyű választ kapni, sem adni. Az értékbecslést közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott „szakértők” végzik. Ezt a feladatot korábban egyébként FHB Ingatlan Zrt. látta el.

Az MNV Zrt. kezelésében lévő egészségügyi ingatlanok

1./ OPNI, Budapest, II. Hűvösvölgyi út 116.

– Budapest, XII. Szilassy út 6, pszichiátria, korábban Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztály

– II. Völgy utca 9-11 – volt Sándor-villa – 2008-ban elkótyavetyélték, saját honvesztő kifejezésükkel „értékesítették”.

2./ Budapest XIII. Szabolcs u. 37. Országos Gyógyintézeti Központ, egykori Orvostovábbképző Intézet

– Budapest XI. Halmi u. 40. (Bánk bán u. 6.). 2009-ig az Országos Gyógyintézeti Központ vagyonkezelésében. Eredetileg nővérszállóként és laboratóriumként funkcionált.

3./ BM kórház, Városligeti fasor 9.

4./ BM Kórház, XII. Budakeszi út 48/B., Árnyas út 40.

5./ Svábhegyi Gyermekkórház, Budapest, XII. Költő utca 27.-Mártonhegyi út 6.

– Svábhegyi Gyermekkórház tüdőszanatórium, Budapest, XII. Béla király út 18-20.

– Svábhegyi Gyermekkórház volt nővérszálló, Budapest, XII. Mátyás király út 31.

– Svábhegyi Gyermekkórház, Budapest, XII. Eötvös út 2.- Karthauzi u.

6./ MÁV szanatórium, Budapest, XII. Normafa u. 20. 2009-ig a Budai MÁV Kórház vagyonkezelésében.

– MÁV Kórház Rehabilitáció és Reumatológia, Budapest. XIV. Jávor utca 9.

2009-ig a MÁV Kórház és Központi rendelő vagyonkezelésében, 2009-től az MNV Zrt. a vagyonkezelő, majd 2011. novemberétől a Szent István Egyetem kapta meg a vagyonkezelő jogot az egyetemhez tartozó Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatóinak kollégiumi elhelyezésére.

7./ Budapest XI. Karolina út 27. meghatározott tulajdoni hányada.
A „Medical Online” írása nyomán Dr Sz L
Forrás: Senkinek sem kellenek az üres kórházak? szerző : Horváth Judit
(
a szerző egyéb cikkei) < Katt ide!

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

Dr. Szabó László - a Szögedi Védegylet alapítója és elnöke, a 2019-es választás egyetlen tősgyökös szögedi polgármesteri jelöltje

Ady szavaival élünk és túlélünk:

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)