Minden eddiginél többen vettek részt az 1944-45-ös délvidéki népirtásra való megemlékezésen az Újszegedi Rendezvényházban. A népirtás 67. évfordulóján tartott rendezvényen több hozzászóló is arról beszélt: szükséges lenne egy hivatalos emléknapot kijelölni, hogy méltóképpen megemlékezhessünk minden évben a több tízezer magyar áldozatról.
Mint ismert, a délvidéki magyar népirtás hazánk történelmének legnagyobb tragédiái közé tartozik, amelynek feltárása, a felelősök megnevezése, az ő megbüntetésük még nem történt meg. Az akkor még a szerb partizánokat vezető, későbbi államelnök Josip Broz Tito rendeletére 1944 októberétől 1945 januárjáig a Délvidéken katonai közigazgatást vezettek be. Az ott élő magyarokat – és németeket – kollektív bűnösöknek bélyegezték, és bírói ítélet nélkül irtani kezdték őket pusztán a származásuk miatt. A népirtásnak ismeretlen számú, de legalább harmincezer magyar áldozata volt. Akiket nem öltek meg, azokat gyűjtőtáborokba hurcolták, ahol szintén több ezren haltak meg az embertelen bánásmód miatt. Csurognak a teljes magyar lakosságát eltüntették: egy részüket helyben kivégezték és a helyi dögtemetőben földelték el őket, a többieket (időseket, asszonyokat és gyermekeket) a járeki koncentrációs táborba gyalogoltatták. Összesen 63 tábor működött a Délvidéken, illetve Jugoszlávia északi részén.
Forró Lajos, a megemlékezés egyik szervezője arról beszélt: a rendezvény egyik célja elérni az emléknap kijelölését, a másik célja pedig egy gyűjtés. Mint mondta, a lelkész és plébános áldozatokról szeretnének úgy megemlékezni, hogy minden érintett település templomkertjében felállítják a vértanúhalált szenvedett  helyi pap szobrát. Tóbiás Klára szobrászművész ingyen vállalta a szobrok elkészítését, ám a nyersanyag beszerzéséhez pénzre lenne szükség. Ha segíteni szeretnének, megtehetik a Délvidék Kutató Központ Alapítványon keresztül, a 57400217-11121615-ös számlaszámon,  „Vértanú papjaink” bejegyzéssel.
A szobor egyébként egy lélekkereszt lesz, amelyen a papok domborművét formázzák meg.
Wittner Mária országgyűlési képviselő, az 1956-os forradalom hőse arról beszélt: reggel hallotta a rádióban, hogy a Délvidéken az egyik, a magyar áldozatok emlékére felállított keresztet megrongálták már megint. A képviselő értetlenségét fejezte ki emiatt. – Érthetetlen ez a gyalázat, érthetetlen, hogy a halottakat a temetőben sem tisztelik, érthetetlen ez a borzalom – mondta Wittner Mária. Felidézte, hogy a KGB 45 pontja közül az egyik arról szólt, hogy be kell vezetni a nacionalizmus vádját, illetve meg kell rongálni az emlékhelyeket és a sírokat. Wittner szerint csak a KGB ezirányú tevékenysége óta rongálnak temetői síremlékeket a világon. – Azelőtt soha sehol nem fordult elő ilyen. A politikus szerint ez is megváltozhat, ha mi magunk végre elhisszük, hogy ez így nincs rendjén.
Dobák Lászlóné, az egyik szervező arról beszélt: a magyar diplomácia feladata elérni, hogy Szerbia uniós csatlakozása előtt felmentsék a bűnösnek kikiáltott ártatlan áldozatokat, ennek hiányában nem lenne szabad megszavazni déli szomszédunk uniós csatlakozását. Dobákné úgy fogalmazott: ahogy abban az időben létezett a kollektív bűnösség, úgy most létezhetne az általános amnesztia is. – Nem azt kérjük, hogy a háborús bűnösöket mentsék fel, azt kérjük, hogy az ártatlan áldozatok utódainak ne kelljen négy-öt évet várni a felmentő bírósági végzésre – tette hozzá a szervező.
Az emléknapon kiállítás nyílt a Rendezvényházban, amelyen az 1944-45-ben a Délvidéken történteket ismerhetik meg az érdeklődők. A kiállítás Forró Lajos Jelöletlen tömegsírok című filmje alapján, túlélők beszámolói nyomán készült.
A rendezvény végén a résztvevők megkoszorúzták a Rendezvényház melletti kopjafát. Az eredeti tervek szerint Bogdán József törökkanizsai plébános mondott volna imát. A plébánosnak azonban régi típusú útlevele van, amely január elseje óta nem alkalmas arra, hogy az Európai Unió területére lépjen vele. Bogdán Józsefet így szombaton nem engedték be Magyarországra.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...