Csaknem 600 éve…
1424 Mag (október) hava 11.-én Jan Žižka (magyarosan Zsizska János) huszita hadvezér Přibyslav város ostrománál a táborában dühöngő pestisnek esett áldozatul.

A husziták a Husz János által indított vallási jellegű mozgalom, a huszitizmus követői. Husz kivégzése egész Csehországban nagy felháborodást váltott ki. A harcos szárnyuk tombolva harcolt 12 évig. Az 1419 és 1432 között dúló háborúban sorozatos győzelmeket arattak. 

A legsikeresebben Jan Žižkával az élükön hadakoztak, akinek vezérlete alatt háborút indítottak a németek ellen.

Zsigmond király is hasztalanul igyekezett Zsizskát a maga oldalára állítani, a fölajánlott helytartóságot sem fogadta el. Addig hergelte azonban maga ellen a sorsot, hogy legendás szekértáborában kitört a pestis. Olyan erővel tombolt, hogy őt magát is elragadta. Halála pedig annyira nekibőszítette elvakult ördögi hadait, hogy a várost rohammal bevették, fölégették és lakóit mind eggy szálig lemészárolták…
Azután a vezér testét parancsára Čáslavban temették el, óriási buzogányát pedig sírjára helyezték.

Žižka dühöngéseinek csillapodásával a járvány is lecsillapodott.

Ellenfelei szörnyű emlékeket meséltek a kegyetlenkedéseiről. Talán ez is oka lehetett, hogy II. Ferdinánd császár parancsára a sírját lerombolták és a csontjait pedig kidobálták belőle. Szerencsére ezzel a pestis már nem lángolt föl megint…
(Végül is a pestis is tud viselkedni…)

Halála (1424) után követői nagyobb része Prokopius szerzetest választotta vezérül, kisebb részük Žižka helyét pótolhatatlannak nyilvánította, így vezér nélkül harcolt tovább. Ezek árv(ist)áknak (orfaniták) nevezték magukat…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...