A modern demokrácia a korrupció terrora ! (Sz.)

Még mindig május elseje? – valódi magyar ünnepünk helyett…

Évfordulók, Hagyomány, Hungarikumok, Magyargyalázat, Nemzetveszejtés, Örökségvédelem, Országrontás, Összeesküvés, Ünnepek 2018. máj. 01.

Nehezen értelmezhető, hogy 29 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! És mi dajdajozva tűrjük?! Sőt még igen jó képet is vágva hozzá ünnepelgetjük …

Szégyen!

Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói csőcselék tüntetésének leverése, vagy nagyságrendekkel jelentősebb magyar tragédiáink (tatárjárás, törökdúlás, Habsburg-rontás, szovjet fosztogatás) emlékezete.
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!

Négy napos népünnepély néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A „Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé tajrészegen…
Ünnepeljük a munkát?! Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is! Akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen-kellemetlen munkaszüneti nap!

Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 29 esztendővel?

Május elseje talán a nemzetközi baloldaliság ünnepe, de nem a magyarságé !
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek…
Bőséges romlást. Kifosztatásunkat. Nemzeti gyalázatunkat. Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két „retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207 egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb furcsány-bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.

Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet…

És mégis ünnepeljük?

1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen

Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene „ünnepelnünk”, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…

Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az „ünnep”-nek a szabadnapiság?

Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap vagy iszákos tivornya, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ivászattal, ha akarja.

Nekünk magyaroknak pedig lehetne helyette egy igazi Nemzeti Ünnepnapunk immár!
Lehet Május elseje helyett egy valóban „szabadnap”, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére:
Legyen hát munkaszüneti nap egy méltó Nemzeti Diadalunk napja!

A Nándorfehérvári Diadal – Wagner Sándor festményén: Dugovics Titusz önfeláldozása.
Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)
Filmre illő történet! Erre érdemes lenne végre áldozni!

A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett ez kellene legyen Magyar Ünnepünk !!!

A Nemzeti Diadal Nándorfehérvár Napja – július 22.-e !

vagy akár…

Az évszázadokon át eltitkolt Pozsonyi Diadal Napja – méltán lehet Nemzeti Ünnepünk !

Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!

Kapisztrán János a magyar szabadság és a keresztény hit nándorfehérvári hősének szobra a Budai várban.

Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Magyar Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!