A Nemzeti dal – Illyés Gyula szerint – magának a költőnek is egyik legkedveltebb költeménye volt.

Hajdan ez egy olyan versünk volt, amelynek tudása nélkül az elemi iskolát elvégezni sem lehetett…
Persze egy emberöltővel ezelőtt heti egy, sőt két emberöltővel ezelőtt minden irodalomórára egy vers megtanulása is természetes is volt. Komolyabb iskolákban meg napi egy vers volt a norma.

Ma már a gyermekeink tankönyveiben a Nemzeti dalnak is csak részlete található…
A pitty-putty, zsibbasztó kütyük korában a „túlterhelt” gyerekeknek már „megterhelő” lenne  e vers tanulása, tudása is? – Ha rájuk hagyjuk, úgy ez csak tovább fajul. A „modern” digitális agymosás a hazaszeretet esküdt ellensége. Ha nem figyelünk rá, gyermekeink mivel is ütik el idejüket a világhállón, úgy a legsötétebb erők kezére hagyjuk őket, melyek elnyelnek minden valós értéket. Így fakul ki lelkünkből lassan a hazaszeretet virága is…

Tanára válogatja, hogy megtaníttatja-e, számonkéri-e?
Ha a közoktatás föl is adná az alapokat, hát akkor most rajtunk múlik! Mi pedig miért is hagynánk?!
Itt az idő! Ha mi magunk gyermekeinkkel szavaljuk, nekik megtanítjuk, ha évente csak egyszer tiszta szívvel újramondjuk, mind a hat versszakát… Hát Petőfi szövegében – az eredetiben – az erőnk is visszatér!

Öregapám a „Talpra magyar”-t már négyévesen szavalta! Ez legrégebbi fényképe 1905-ből.

Ugyanígy Bendegúz fiam is szavalta e verset mát ötévesen…
De hatévesen a többi is mind tudta már.
Hát ugyan mi akadályozna meg bárki mást?!

Petőfi Sándor : Nemzeti dal – Elszavalja : Sinkovits Imre

Nemzeti dal.

Talpra , magyar , hí a haza !
Itt az idő , most vagy soha !
Rabok legyünk vagy szabadok ?
Ez a kérdés , válasszatok ! –
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Rabok voltunk mostanáig ,
Kárhozottak ősapáink ,
Kik szabadon éltek haltak ,
Szolgaföldben nem nyughatnak .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Sehonnai bitang ember ,
Ki most , ha kell , halni nem mer ,
Kinek drágább rongy élete ,
Mint a haza becsülete .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Fényesebb a láncznál a kard ,
Jobban ékesíti a kart ,
És mi még is lánczot hordtunk !
Ide veled , régi kardunk !
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

A magyar név megint szép lesz ,
Méltó régi nagy hiréhez ,
Mit rá kentek a századok ,
Lemossuk a gyalázatot !
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Hol sírjaink domborúlnak ,
Unokáink leborúlnak ,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Petőfi Sándor
1848. Kikelet (március) 13.-án,

Petőfi szavalja a Nemzeti dalt – Zichy Mihály képén.

Petőfi e versét két nappal a forradalom kitörése előtt írta, mely Szikra hatására esett Talpra…
A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására alakult…
Amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort – Rajta magyar, … ! – azt mondotta Petőfinek, hogy:
„Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”.
Petőfi megfogadta a jó tanácsot…

Petőfi Kikelet (március) 15.-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta föl a versét.
A hagyomány szerint később a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva szavalta el az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt…

Az Ünnep alkalmából újraélni ezt az élményt mindannyiunk öröme lehet!
Szavaljuk hát együtt gyermekeinkkel e vészterhes időkben, Hazánk megmaradásának reményében!

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány

Petőfi Sándor – Tolcsvay László : Nemzeti dal

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...