Luca napja Karácsony havának a legboszorkányosabb napja december 13-a, amiről a régi kalendáriumok úgy emlékeznek meg, hogy: „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja”. Ez a nap az 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárreformig, a téli napforduló időpontját jelölte, és az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája volt. Ám azóta az időszámítás a csillagászati tél kezdetét a Nap-járásához igazítva december 22-éhez kapcsolja, ugyanakkor megmaradtak és itt-ott még ma is élnek az ókeresztény vértanú, Szent Luca névünnepéhez tapadt, pogány napfordulós hagyományok. A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságosat és a boszorkányosat, amelyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományokban.

Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

Reggel a házba lépő első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ha férfi lépett a házba, a szaporulat bikaborjú lesz, ha pedig nő érkezett, akkor üsző. A jósló, varázsló eljárások közé tartozott a Luca-pogácsa sütése: ha sütés közben megperzselődött, közeli halált jelentett. Egyes vidékeken a lányok gombócba rejtett fiúnevekből remélték megtudni, hogy a jövő évben ki lesz a kérőjük. Ez a nap módot adott a következő évre várható termés becslésére is. Egyes vidékeken búzát csíráztattak, és ha karácsonyra kizöldült, akkor bő termés ígérkezett. Ezt a Luca-búzát tették azután a karácsonyi oltárra a betlehemhez. A gazdák akkor is reményt fűztek a jövő évi bő terméshez, ha Luca éjjelén derült, csillagos volt az ég. Az év egyik legjelentősebb időjósló napja volt december 13-a. A Lucától Karácsonyig tartó 12 nap időjárását kivetítették a következő év 12 hónapjára. Ez természetesen nem egy az egyben értendő, hanem úgy, hogy ha az adott hónap időjárása napos, felhős, párás, száraz vagy csapadékos, továbbá az átlagtól eltérően melegebb, vagy hűvösebb. Makó vidékén volt elterjedt, de máshol is ismerték a hagymakalendáriumot. Ezt úgy készítették, hogy egy nagy fej vöröshagymát 12 részre vágtak, a szeletekre csipetnyi sót tettek, és néhány nap múlva vagy szenteste jövendöltek belőle időjárást. Amelyik szeleten a só elolvadt, azt a hónapot az átlagostól csapadékosabbnak várták. Elsődleges volt ezen a napon a tyúkok termékenységének varázslása, amely számos tiltással függött össze.

Tiltották ezen a napon a kölcsönadást is, viszont nagyon hasznos volt a lopás. A gazdasszonynak lopnia kellett a szomszédból egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojófészekbe, miközben azt mondogatta: „A mi tyúkunk tojjogájjon a szomszédé kotkodájjon„.

Sokfelé szokás volt a Lucázás, vagy kotyolás. Néhány főből álló csoportok a „Luca, Luca kity-koty” kezdetű köszöntővel járták a házakat, és szalmára térdepelve tréfás és termékenységvarázsló köszöntőket mondtak. A szétszórt szalmát a gazdaasszony később szintén a tyúkok alá tette. E napon abroncsba szórták a tyúkoknak az eleséget, „nehogy a szomszédba járjanak át tojni”. Ugyanekkor a gazdasszonynak sokat kellett otthon ülnie, hogy a kotlós is jó ülő legyen. Ezt meg is tehette, mert dologtiltó nap lévén tilos volt szőni, fonni, lúgot készíteni, kenyeret sütni – mert aki ilyet készít, annak kisebesedik a keze. Tilos volt Luca napján varrni is, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét. Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért minden eszközzel védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtaira keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy a szagával elriasszák a gonosz szellemeket. Elzárták a seprűket is, nehogy éjszaka azon nyargalásszanak a boszorkányok.

A nemkívánatos személyek felismerésére készítették – többnyire az öreglegények – a Luca-székét, amelynek alakját és formáját szigorú előírás szabályozta. December 13-a és Karácsony között kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) és 13 részből illesztették össze. Szöget nem használhattak, a csapokat pedig bükkfából kellett készíteni. Aki aztán a karácsonyi éjféli misén a székre állt, minden bizonnyal megláthatta a falu vagy a környék boszorkányait.

December 13. Luca napja Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás. Luca napja Luca nevében a latin lux = fényesség, világosság jelentésű szó rejtőzik. Ebből következett, hogy a középkorban a szemfájósak védőszentje lett, s mint ilyet, Dante is tisztelte.

A Gergely-naptár életbe lépése, azaz 1582 előtt Luca napja az év legrövidebb napja volt, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája. Gonoszjáró nap lévén, a gonoszok, bűbájosok, boszorkányok nyugodtan tevékenykedtek, ronthattak meg embert, állatot. Be is zárták előlük az ajtókat, ablakokat. Egyes helyeken Lucát is boszorkánynak tartják, aki kárt akar okozni az embereknek.

Luca meg is jelenik. A szerémségi Vogányban, Ürögön, Maradékon, Satrincán és más szerémségi falvakban a Luca-nap előtti estén a lányok, asszonyok fehér lepedőt terítenek magukra, fehér szoknyát vesznek fel. Ürögön az arcuk elé szitát borítanak, másutt kendővel kötik be, hogy ne ismerjék fel őket. Vogányban Luca kezében csengettyű, Satrincán meszelő, főzőkanál lehetett, így felöltözve Luca néni beállít a szomszédba, megkérdezi, ki a rossz, és ki tud imádkozni. Aki jó és imádkozni tud, azt dióval, mogyoróval ajándékozza meg, a többit a meszelővel, fakanállal ijesztgeti.

Luca gonoszjáró nap, most tevékenykednek a boszorkányok. Bácsszőlősön azt mondják, amelyik légy megéri Luca napját, az boszorkány lesz. A rontás ellen ajánlatos fokhagymával bekenni az ablakot, az ajtó négy sarkát, tejet nem kiadni a házból, semmit sem kölcsön adni. A boszorkányok felismerésére szolgált a karácsonyi misén a Luca estjén elkezdett Luca széke. A lucaszéket este titokban kezdték faragni a férfiak, többnyire agglegények kilencféle fából. Sepsén is 13 napig faragták, de 13 féle fából faragott 13 részből állt a Luca széke. Vojlovicán szalmából kötik a lucaszéket, hogy a karácsonyi éjféli mise után megtudja, ki ül rá a székre. Az lesz a felesége. Ekkor kezdték el fonni a lucaostort is. Karácsony böjtjére be kellett fejezni mind a kettőt. A karácsonyi éjféli misén a lucaszéken ülve vagy állva és maga köré krétával bűvös kört húzva meg lehetett ismerni a falu boszorkányait. A boszorkány fején ugyanis agancsok és tolldíszek éktelenkednek, mint a hajdani sámánok fején. Bezdánban azt mondják, a boszorkánynak akkora szarva van, hogy nem fér be a templomajtón. El kell fordítania a fejét, hogy be tudjon menni. Oldalt megy be. Már erről is fel lehet ismerni. Baranyában, Laskón lucainget kezdtek varrni a boszorkányok felismerésére. Ezt is karácsonyig készítették. Felvéve, a karácsonyi misén viselője meglátta a boszorkányt. Ha valakit elkapnak a boszorkányok, szórjon maga mögé mákot, mikor menekül. Ha ez nem segít, álljon a felesége négykézlábra, bújjon át alatta, nem bántják majd a boszorkányok. A mise után futva vitték haza a lucaszéket, otthon tűzbe dobták, hogy ne kínozzák meg az illetőt a boszorkányok, mert a felismert boszorkányok természetesen védekeztek, megtámadták felismerőjüket. A lucaostor kiváló harci eszköznek bizonyult a támadók ellen. A boszorkányok elől szaladót a maga mögé szórt mák meg a lucabúza is megvédi. Míg fel nem nyalják a mákot az utolsó szemig a boszorkányok, addig védve van az illető. Szlavóniában a reformátusok is faragtak lucaszéket. Karácsonyig mindennap csak egy rántást tettek minden szerszámmal. A cél itt nem az ártó gonosz felismerése, hanem a meggazdagodás. Luca napján kell készíteni füvekből az állatoknak gyógyszert. Most ültetik a gazdasszonyok a mágikus erejű lucabúzát. A Szerémségben másként történik az ültetés, mint más vidékeken. Szerémségben egy kis tányérba tesznek 2–3 marék búzát. A búza közepébe egy poharat állítanak, melyben olaj és bél van. Ez a kandiló. A szerbektől, horvátoktól átvett név mécset jelent. Az asztalra helyezett kandilót majd karácsony este gyújtja meg a háziasszony. A kandiló háromkirályok napjáig ég. A tányérba tett búzát naponként öntözik. Karácsonyig ki is zöldül. Általában piros szalaggal körülkötik a tányért. Bácskában is tányérba, esetleg pohárba ültetik a búzát, de nem tesznek mécsest a közepébe. Az ablakközébe téve kizöldül a maréknyi, vízzel permetezett búza. Újévig őrizték. Van, ahol kis homokot szórnak a magok szélére vagy közé. Pacséron karácsonykor megnyírták a lucabúzát, szalaggal átkötötték. Székelykevén 12 szemet vetettek, annyit, amennyi nap van még hátra az esztendőből. Az közös, hogy mindenütt nő ülteti a búzát. Ebben még megőrződött a nő ősi földművelő tevékenysége. A folklórirodalomban a lucabúzát Adonis-kert néven ismerik. Valószínűleg az Adria tájáról származik, és sokác, illetve bunyevác közvetítéssel került a magyarokhoz. Vidékeinken még ma is élő szokásról van szó, melynek hajdan mágikus tulajdonsága is volt, a jó termést, a termés minőségét mutatta meg, egyúttal a vetőmag kipróbálása is volt. A hiedelem szerint karácsony után az állatoknak, a baromfinak adva elősegíti a szaporodást, megőrzi az egészséget. A lucabúzától a tyúkok többet tojnak, a tojás sárgája nagyobb és szebb lett. A lucabúza kiváló szer tojás- és tejrontás ellen is. Pacséron karácsony reggelén a lucabúzáról levágott szárhegyeket a mosdóvízbe tették, hogy a benne megmosakodó lányok szebbek legyenek, a többieknek pedig ne fájjon a szemük. Újabban a temetőben karácsonykor a sírokra helyezik a lucabúzát.

Pacséron Luca estéjén foggal leszakítanak egy cseresznye- vagy meggyfahajtást, vízbe téve karácsonyig kivirágzik. Mivel Lucának sokféle tevékenységet tulajdonítanak, sokféle hiedelem is fűződik hozzá.

Luca napja, mint mondtuk, gonoszjárónap, de a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is. Zenta-Újfaluban pl. Luca napján fekete tyúkot vágnak, a tollat a tanya körül szórják, így nem éri vész a tanyát és a benne élőket.

Luca napja házasságszerző, andrásolónap, asszonyi dologtiltó, bontónap, a jóslások, a termésjóslás, az időjárásjóslás napja, illetve időjárásra mutató nap is. A férjhezmenő lányok, hogy megtudakolják jövendőbelijük nevét, lucapogácsát készítettek. Mindegyikbe egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát helyeztek. Az első kisült pogácsát széttörve fény derült a titokra. Szerémségben a nagylány Luca napjától karácsonyig mindennap egy-egy falatot eszik a lucapogácsából vagy egy almából. Az utolsó falatot karácsony reggel fogyasztja el a kapu előtt. A legelső arra menő férfi keresztnevével azonos keresztnevű lesz a férje. Zentán egy almát kell elkezdeni enni, és karácsony böjtjéig fogyasztani, akkor elmenni az éjféli misére, letérdelni a szenteltvíztartó elé, aki belebotlik, az lesz a férje vagy a felesége. A lucacédulák is a jövendőbeli személyének megtudakolását szolgálták. Tizenhárom cédulára férfineveket írtak, de egyet üresen hagytak, összesodorták a papírokat, majd dobozba tették. Karácsonyig mindennap eldobtak vagy elégettek egyet, az utolsót karácsony este bontották ki. Amilyen nevet találtak rajta, olyan nevű lesz a jövendőbeli. Ha az üres cédula maradt utoljára, akkor nem jelentkezik kérő. Székelykevén a fiúk ugyanígy tettek. Tizenhárom gombócba rejtett tizenhárom férfinév segíthetett a jövendőbeli nevének megtudásában. A gombócokat kifőzték. Amelyik először vetődött fel a víz színére, az tartalmazta a nevet. Törökkanizsán a lányok azt tudakolták, hogy hány év múlva mennek férjhez. Luca estéjén a lány megrúgja a disznóól ajtaját, ahányat röfög a disznó, annyi év telik el a férjhezmenésig. Topolyán a papucsrúgás volt divatban. Este a konyhaajtóban a lány lerúgta a papucsát a lábáról. Ha a papucs feje kifele állt, férjhez megy, ha befelé, a házban marad. Ólmot is öntöttek a férjjelölt foglalkozását megtudakolandó. Az álom is megjelenthette a jövendőbeli nevét. A székelykevei lánynak Lucától karácsonyig valamelyik éjjel álmában előkerülhetett a jövendőbeli neve. Zentán forgácsot tettek a lányok a fejük alá, hogy megálmodjak a kedves nevét. A lucapogácsa halált, betegséget is megjósolt. Az ilyen célból készült jó zsíros pogácsába tollat dugtak. Mindenki választott magának egyet a pogácsák közül. Megsütötték. Ha a pogácsába tűzött toll megpörkölődött, akkor a tulajdonos vagy beteg lesz, vagy halál vár rá. Szerencsevarázslásra szolgált a pogácsába sütött pénz. Egyetlenegy pogácsába tettek pénzt. Aki megtalálja, egész évben szerencsés lesz. Székelykevén a lucapogácsát búzalisztből kovász nélkül készítették, és a tűzhely tetején sütötték meg. Egybe egy dinárt rejtettek. Aki ezt a pogácsát kezdi enni, annak szerencséje lesz. Székelykevén, Satrincán meszelni kell ezen a napon, el kell húzni a fal tövét, be kell meszelni a kemence száját, hogy a férgek elpusztuljanak, a szerencsétlenség elkerülje a házat, és többet tojjanak a tyúkok. A Muravidéken lopott forgáccsal dobálták meg a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. Zentán a gazdasszony fehér lepedőt terített magára, és piszkafával piszkálta a tyúkokat, mondva: ,,A mi tyúkunk toj, toj, toj, a másé meg kot, kot kot.” Csantavéren tüzes piszkafával kotorták meg a tyúkólban éjfélkor a tyúkokat. Közben háromszor mondták: „Koty, koty, koty, tojj, tojj, tojj!” A termékenység – a szaporulat – varázslására szolgált a lucázás vagy kotyolás. Ez abból állt, hogy a tyúkokat napkelte előtt piszkafával, Székelykevén tüzes sütőfával meg kellett kotorni, hogy tojjanak, elkotoljanak. Kopácson a következő versikét mondták kotorás közben: „Tyúkom, tyúkom, tojj tojást, a másé meg kotkodácst!” Zentán előbb a kemencébe dugták a piszkafát, azután a tyúk feneke felé szúrtak, mondván: „Az én tyúkom tojjon, tojjon, asszonyomé kotkodáljon, csuk-csurukk.” Másnap reggel is megismételték a kotorást, a szöveg ugyanaz, csak a végződés: nyik-nyirikk. Törökkanizsán éjfélkor piszkálják meg a tyúkokat mondván: „Az én tyúkom toj, toj, toj, a másé meg koty, koty, koty.” A muravidéki lucázó gyerekek egy ölfát vittek a kezükben, letérdeltek az ajtó elé, és mondták: „Luca, Luca, kitty, kotty, üllőn meg tyúkjok. Tiktyok, ludjuk annyit tojjon, mint a patakban a kövecs, disznójukon akkora szalonna legyen, mint ez az ajtószárfa. Luca, Luca három, a dinárt várom.” Muravidéken Dobronakon férfiak mentek lucázni. Korbácsolni szoktak, és mondták: „Luca, Luca három, A pálinkát várom. Ha nem adnak pálinkát, Kifúrom a gerendát.” A zenta-újfalui gazdasszony egy tál pogácsát süt. Míg azt rakosgatja, azt kell mondania többször egymás után: „Egyik kotlik, másik tojik.” Szlavóniában, mikor az asszonyok a tyúkólból kijöttek, háromszor ráültek az ajtóküszöbre, hogy nyugodtan üljön a kotló, és mondták: „Üljetek, tojjatok!” Szerémségben az asszonyok egész nap ültek vagy feküdtek, hogy a tyúkok is jól üljenek a tojáson. Maradékon egy kerékabroncsot tesznek ki szótlanul Luca napján az udvarra, karácsonyig abból etetik a baromfikat, hogy el ne kóboroljanak a következő évben. Székelykevén, ha azt akarják, hogy a tyúkok jól tojjanak, tüzes sütőfával kotortak be a tyúkólból ki nem engedett tyúkok közé. Közben mondták: „Sokat tojjatok, hamar kotoljatok!” Ha valaki meg akar gazdagodni, szerez egy lidércet. A tojását most kell a hónaljba tenni, kikelteni, hogy a lidérc teljesítse gazdája kívánságait. Ha Luca napján jön valaki a házhoz, feltétlenül le kell ültetni, mert különben nem lesz kotlós, vagy rosszul ül a tyúk a tojáson. Csantavéren az eltávozó vendég hátát pernyével szórják be, hogy a tyúkok jól tojjanak. Luca, mint mondtuk, asszonyi dologtiltó nap. Bizonyos cselekvésektől tartózkodniuk kell az asszonyoknak, így nem szabad máshova menni. Ha nő ment a Muravidéken más házába, kiseprűzték, vagy fejszét dobtak elébe, és rápisiltettek vele, mert nem engedelmeskedett a tilalomnak. Ha férfi ment a házhoz, akkor szalonnával, borral kínálták. Luca napján nem volt szabad kérni semmit más házában. Székelykevén azt tartották, hogy nem ajánlatos főzni ezen a napon, mert megállítják a tyúkok tojását. Csak lucapogácsát sütöttek a tűzhely tetején. Vásárolni sem jó, mert nem lesz pénzük egész évben. Ne adjunk semmit kölcsön Luca-napkor – tanácsolták egymásnak az asszonyok. Általános hiedelem, hogy varrni sem szabad, mert bevarrják a tyúkok fenekét, és nem tojnak. Fonni, mosni, kenyeret sütni, diót törni, máshova elmenni szomszédolni, este kint járni, valamit elkezdeni, tejet kiadni nem lehet, mert vagy tűzvész tör ki, vagy üszkös lesz a búza, vagy elapaszt a tehén, kiadják a hasznot a házból. Ha idegen érkezik a házba, ne támaszkodjon a kemencének, mert majd nem tojnak a háziak tyúkjai. Luca napján ne adjunk borsót a kakasnak, mert vad lesz. Mosogatáskor, mosáskor nem szabad kiönteni a vizet, ha mégis mosnánk a tilalom ellenére is, a víz vérré válik. Vigyázzunk, hova öntjük a vizet, mert ha a jószág iszik belőle, megdöglik. Mosdani sem jó a szobában, mert sok lesz a bolha. Ne is nevessünk, mert karácsonykor sírni fogunk. Ne nézzünk ki az ablakon, az ajtón se vigyünk be semmit, mert nem lesz ennivalónk egész évben. Ne varrjunk ruhát, mert ha felvesszük, meghalunk. Székelykevén nem adnak ki tejet az ablakon, mert kiadják a hasznot, elapaszt a tehén. Vannak dolgok, amelyeket azonban éppen most kell elvégezni. Luca napján jó tapasztani, mert rátapasztjuk a zsírt a disznóra. A kemence száját is be kell tapasztani Topolyán, hogy vastag legyen a szalonna. Ha legyet látunk, üssük agyon, mert biztosan boszorkány. A kulcslukakat be kell dugni hagymával, fokhagymával, hogy ne bújjon be a kíváncsi szerencsétlenség. A kaput be kell zárni, ne jöjjön be senki, mert nem lesz kotlós, vagy rosszul kél a csirke. Horgoson lekaparják a kemencét, a külső falát, a lekapart mésszel etetik a tyúkokat, hogy tojjanak. A pásztorok szerint arra is vigyázni kell, hogy milyen nemű személy érkezik először Luca reggelén a házba. Ha nő, akkor több lesz a nőstény bárány, ha férfi, akkor kosbárányok születnek nagyobb számban. Pacséron, ha elsőnek férfi nyit be a házba, akkor a gazda kancája csődörcsikót, a tehén pedig bikaborjút ellik. Ha nő az első, akkor kancacsikó vagy üszőborjú születik. Baranyában, ha Luca éjjelén csillagos az ég, akkor jó termés lesz a következő évben. Ami Luca időjárását illeti, ekkor szokott fújni Luca szele. Rendszerint szeles nap Luca. Ha ordít a szamár Lucákor, sok jégeső lesz. Ezen a napon készítik az általánosan ismert Luca-kalendáriumot, mely az eljövendő év 12 hónapjának az időjárását mutatja meg. Tizenkét féldió héjába vagy egy hagyma húsának 12 levelébe sót tesznek. Mindegyiket megjelölik, hogy melyik melyik hónapot jelképezi. Ha megnedvesedik a só valamelyikben, akkor az a hónap nedves, esős lesz. Székelykevén hagymát tesznek a kemencébe, s abból, hogy hogyan száradnak le a hagyma húsának rétegei, állapítják meg a következő esztendő időjárását. Általános hiedelem, hogy amilyen Luca napja és az utána következő napok időjárása karácsonyig, olyan lesz január és a többi hónap időjárása.

Dani Ernő, Székelykeve (Délvidék)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...