Hazakísérlek (Gyergyó régi népzenéje) – Berecz András és Balogh Kálmán estje

2012. április 4. 19 óra
A 2011-ben Kossuth-díjjal is elismert Berecz András úgy tartja, hogy a mesemondó hivatása új életet lehelni a régi mesékbe. De nemcsak a régieket fényesítgeti, hanem mindig keres újakat is. Hivatását és a hagyományos kultúra leglényegét édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos és nótafa, Tanka Gábor lánya volt. Pályája kezdetén csángók között forgolódott, később Erdélyben, Felvidéken, Somogyban, a Nagykunságban, Nyírségben járt gyűjtőutakon. Csuvasföldről pedig legutóbb hazahozta (kutatta is, magyarította is) a sördalokban kifejezett rokondicséret szép gesztusát.

Legújabban Gyergyóban járva székely népdalokat gyűjtött össze és tett egymás mellé Hazakísérlek című lemezén. Ezen az estén tehát a magyar műzenét megújító, világrangra emelő gyergyai dal a főszereplő. A székely népdalról írja Kodály, aki Erdélyben először Gyergyóban gyűjtött ilyet:
„Mint friss tavaszi szellő fúj bele a magyar zeneélet csukott szobájába. Majd elválik, ki jár jobban: aki elébe tárja keblét, vagy aki fázva húzódik köpenyébe. Ez a megújulás útja, ezt kell követnie a magyar dalnak is, ha nem akar elsenyvedni egyre vértelenebb maga-ismételgetésben.”

Berecz András ezeket a dalokat olyan mesék, mókák közé szorítja, melyekből például kiderül, hogy a kifordított vérmedve miközben harapni felejt, az időt is kifordítja, s hogy hiába a két zsebű szőrehullott róka, kinek
mínusz harminc fokban a háza ég.