A Cuháré Kulturális Közhasznú Egyesület szeretettel meghívja Önt a 2013. április 26-án 19 órától tartandó “…mutassatok utat…” VII.
Böngészés: Szegedikumok
Juhász Gyula Darvadozás Tömörkény lócáján ülök, üldögélek, Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet. Kavarog az élet, ám a Tisza ballag, Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.
Kikelet (március) hava 8.-a már jóideje közismerten – Nőnap. De eredetéhez illendőbben inkább Mezsdunaródnij Zsenszkij Gyeny.
Ma 180 éve született a Szeged mai arcát megálmodó és megalkotó mérnök, építész. 1833 jégbontó (február) 8.-án Budapesten megszületett Lechner Lajos.
Lechner Lajos születésnapján ajánljuk figyelmükbe Szegedet és az Újjáépítést: VÁGÁS ISTVÁN: SZEGED ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS Szeged újjáépítésének megszervezésére és irányítására Tisza Lajos kapott királyi biztos minőségben megbízást. Működését 1879.
Lechner Lajos születésnapján ajánljuk figyelmükbe „A Város újjáépítésé”-t: ZOMBORI ISTVÁN: A VÁROS ÚJJÁÉPÍTÉSE Az árvíz elől menekülni kényszerült szegediekben föl sem merült, hogy máshol települjenek le. Amint a lehetőségek adottak voltak visszatértek és hozzáláttak városuk újjáépítéséhez.
Amikor tavasszal hozzákezdtek Szeged egyik leginkább elcsúfított terének átépítéséhez (a másik az Aradi vértanúk tere) büszkén mutogattam a városba érkező turistáknak mondván: olyan szép lesz, mint a Klauzál tér. Negatív minősítésem bizonyságául érdemes megszemlélni az előbbi két tér 1950-es évekbeli állapotát.
Szeged, 2012. november 6., kedd (MTI) – Igazi könyvritkaságokat és kultúrtörténeti szempontból is fontos kéziratokat láthatnak azok, akik ellátogatnak a Somogyi-könyvtárba, ahol 14.
Bronz kisplasztika vázlat, 70 cm-es, készült 1937 körül. A mű születéséről Tápai mester az életrajzi írásában részletesen beszámolt.
Temetők Szeretem és keresem őket, A gyönyörű, víg temetőket. Mert csak az élők sírnak, búsak, A temetők mind koszorúsak.
DUGONICS ANDRÁS (1740-1818) Egy valamikor régen Szegedre vetődött dalmát kereskedőcsalád sarja volt az a tekintélyes városi tanácsos úr, sőt egy időben városkapitány, aki a Habsburg-császárok birodalmában már öntudattal vallotta magát magyar polgárnak. Szeged ritka képlet volt a nemesi-jobbágyi Magyarországon, ahol a városi polgárság túlnyomó része idegen ajkú volt.