Beköszöntött az ősz Hunzaföldön… De vajon hoz-e hunza szabadságot? Elveszett karakorumi rokonaink szabad országa. 1974 Föld (szeptember) hava 25.-e gyászos dátum – A Hunza állam megszűntének napja.
Böngészés: Évfordulók
I.e. 480-ban e napon zajlott Hellénföld „Forró Kapu”-jában a Thermopülai csata (Μάχη τῶν Θερμοπυλῶν – Makhé tón Thermopülón) utolsó napja.
A grófi szérün Nyár-éjszakán a grófi szérünReccsen a deszka-palánkS asztag-városban pirosanMordul az égre a láng. Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,Nincs párja, napja, neve.Fut, reszket a riadt mezőnAz égő élet heve.
1602 Aranyasszony (augusztus) hava 29.-én jutott fogságba a Székesfehérvári vicekapitány, Wathay Ferenc, és hurcoltatott el az isztambuli Jedikuléba, azaz a (konstantinápolyi) Héttoronyba. Sobor Antal történelmi regénye Wathay Ferenc életútján keresztül tárja elénk a 15 éves háború, a XVI–XVII.
Áldás hava (július) 22.-e – Nándorfehérvár Diadalának NapjaAranybetűs Nemzeti Ünnepünk e nap !Azazhogy… az kellene, hogy legyen !Hivatalosan sajnos még mindig nem az… Ha nem 15 millió (vagy még kevesebb) szárnyaszegett szerencsétlen önképzavaros kallódó személyiség alkotná ma a MAGYARt, akkor MA ÜNNEPELNÉNK !!! Az 555. évfordulón ugyan sikerült nemzeti emléknappá.
VIOREL DĂNACU: A ROMÁNOK 1918 UTÁN KEMÉNYEN KÜZDÖTTEK ERDÉLY ELSZAKÍTÁSÁÉRT Évtizedek óta az egyik legnagyobb talánynak számított, milyen szerepe volt a szabadkőműveseknek a trianoni diktátum előkészítésében és megvalósulásában. Ha itt-ott fel is vetődött, a kérdés inkább szubkulturális vonalon került szóba, mert a témakört nem illett komolyabb fórumokon megemlíteni, a „nagy.
Paskai László P. Pacifik ofm szelleme ott lebeg Esztergom felett.
„ […] Tudnád feledni a szelíd Szalontát ?Hol Arany Jánost ringatá a dajka… ” „ Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt ? Hol Corvin Mátyást rengeté a bölcső…” „ […] S lehet feledni az Aradi Őskert tizenhárom magasztos Álmodóját ? Kik mind-mind várnak egy Föltámadásra… ” Juhász Gyula : Trianon(Először: Délmagyarország,. .
Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha,Amíg magyar lesz és emlékezet,Jog és igazság, becsület, remény,Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erő szerzett vitézül,S magyar szív és ész tartott meg bizony.Egy ezer évnek vére, könnye ésVerejtékes munkája adta megSzent jussunkat e.
Trianoni magány Egyedül maradtunk. Teljesen.
A kolozsvári kikelet szülötteE pár szál gyöngéd, kora ibolya,Szűz szirmukon szelíden eltünődveA magyar Mona Lisa mosolya. Erdélyünk szent rögének ibolyái,A fájó tájról méla üzenet,Virágnyelven beszéltek, ó parányi,De drága kincsek, hervadt kedvesek ! Kék szemetekben az erdélyi égnekRégi derűje integet felémÉs sötét szirmotokban érzem én Az új fájdalmat.
Tavasz ez is, tavasz.Az égen szőke fény ég,A földön barna hantok,A nőkön lenge illat,A fákon szürke barkák.Tavasz ez is, tavasz.Valami mégis elmentÉs nem jön vissza többé,Valami mégis elszálltÉs soha nem találom,Valami mégis elmúltÉs nem tudom a sírját …Egy húr a hegedűmön,Boldogan bánatos hang,Elpattant.De az ég még azúros,De a föld ibolyás. .