Ó mennyi olcsó, hitvány és hazugKomédiás tolong a fórumon ma,Fölöttük a Művészet égi tornyaS alatta szennyes vásár zaja zug. Be sok ripacs álcázza most magátHős hódítónak és híres művésznek,Nérók ezek, hóhérok és pecérek,Rossz histriók, kik megcsalják a mát ! De vannak és köztük te s jönni fognak,Kik karneválján a mohó.
Böngészés: A nap költeménye
Éppen kerek száz esztendeje jelent meg ! Én most szeretlek, mikor még az ÉjjelVert seregének árnya fut tovaS csak a magányos és bús jegenyénekSzűz homlokán ég Fényed mosolya. Én most szeretlek, mikor Szent KeletnekMély tengerén ring Arcod, az ÖrökÉs sugaraid álmodón remegnekA paloták és kalyibák fölött.
Kerek száz esztendeje látott napvilágot ! Május Vén harcos én, ma békét hirdetek,Virággal verve meg a szíveket. Egy új kiáltványt írok s érezem,Hogy ez az ige egyszer tett leszen: Ember, légy végre Ember újra már,Ne ordas farkas és halálmadár! Nem bús robot, de boldog munka kell,Melynél a szív bízó taktusra.
Éppen szászeggy esztendeje jelent meg… A tápai Krisztus Az ország útján függ s a földre néz,Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen,Amint ballagva munkából megyen.
Éppen száz esztendeje… Tyukodi pajtásom,Kutya világ járja,Magyar urak lakomájátFolytatja a kánya. Rongyos a dolmányunk,Idegené házunk,Folt hátán folt mente, csizma,De azért pipázunk.
Virágos hant és véres rög felettMár bontja zászlaját a kikelet.Végig cikázA termő, zengő márciusi láz. Folyó megárad, megborzong a rét,Ezer követ száll, ujjong szerteszét,Vígan cikázA nyíló, bízó márciusi láz.
Bethlehem azaz Béjth Leħem (ܒܝܬ ܠܚܡ) – Kerek száz esztendeje látott Napvilágot ! Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá,Ki Betlehemben született ez este,A jászol almán, kis hajléktalan,Szelid barmok közt, édes bambino,Kit csordapásztoroknak énekeKöszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá,Hogy anyja az Úr szolgáló leányaÉs apja ács volt, dolgozó szegény.És.
Valószerűtlenül forró, viharos nyarunk után…Meleg szeptemberünk hűvösödő est-éjein ajánlott költemény… Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,Elmúlt epedve nyaram,A hold bőség-szarujábanSzeptember aranya van. Ez a nyár volt a legszebb,Mert legszomorúbb nekem.Elmúlt.
Éppen szász esztendeje jelent meg… A tápai Krisztus Az ország útján függ s a földre néz,Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen,Amint ballagva munkából megyen.
Az erdő, melyben égettétek őketDárdás polgárok, már régen kivágva,Egy-két nagyon magányos, nagyon árvaNyárfa kesergi még a tűnt időket. És ők, akik itt tűzben hamvadoztak,Rég por és hamu már, elegy a földdel,Mely tavaszonta frissen újra zöldelÉs édes álmot ád a vándoroknak.
November Nem is búcsuzott, elment szótalan, Az ifjuságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Sosem látott, forró aszályos és viszályos nyarunk után…Meleg szeptemberünk hűvösödő est-éjein ajánlott költemény… Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,Elmúlt epedve nyaram,A hold bőség-szarujábanSzeptember aranya van. Ez a nyár volt a legszebb,Mert legszomorúbb nekem.Elmúlt.