A COVID, mint politika és a társadalom…

Az immáron bő egy éve fennálló helyzetről tán meglepő módon de ezidáig egy sort sem írtam posztként. Úgy gondoltam, edzőként, sportolóként (mégha egyetemi végzettségem indokolhatná is) nem politikai véleményeket kell megfogalmaznom a közösségi médiában.
És igen, nem járvány ügyi véleményt, nem is egészségügyi véleményt mondok erre, hanem politikai véleményt.
Miért mondom ezt?
Először is természetesen nem vagyok „vírustagadó” meg stb. divatos szitokszók alá sorolható ember, nem tagadom sem a járványt sem a kockázatokat. Azonban onnantól kezdve, hogy valami ellen, ami a lakosság egy adott, relatíve kicsi százalékát érinti, válaszul a világ kormányai társadalmi összefogásra, megértésre és közös! védekezésre szólítanak fel, ez a kérdéskör véleményem szerint, igencsak politikai töltetűvé vált…
Nos, akkor lássuk mire volt ez a nagy monológ.
Remélhetőleg, nemsokára véget érnek a korlátozások és egyszer újra normális/megszokott életet élhetünk.
Mindenki ünnepelni fog és éljenzik, hogy a közös erőfeszítés megtérült… És mit fogunk éljenezni valójában? Egy korszak lezártát ahol világossá vált, hogy a kormányok és az ellenzéki politikai szereplők egy ilyen helyzetben is elsősorban, magukra a szavazataikra gondolnak, nem ránk, a népre aki fizeti őket… „Éljen…” Egy korszak lezártát ahol láthattuk a társadalmi összefogás, mindössze annyit jelent, hogy „engem hagyjatok élni, hozzon áldozatot más”;
„A vállalkozó ne sírjon, neki úgyis sok van”; „Miért nem bír ki pár hónapot a szolgáltató szektor? Én is kibírom, nekik semmi sem elég” – mondta Pista aki homeofficeból dolgozva keres ugyanannyit mint előtte… „Miért nem lehet kibírni kondi nélkül, menjen téglát pakolni, az az igazi edzés” – mondja egy elhízott láncdohányos, akire mint veszélyeztetett, éppen most vigyázunk… És még rengeteg példát sorolhatnék, biztos ti is tudnátok. Tehát igen, Éljenezzünk, hogy társadalmunk tagjainak egy részét kárörvendve rugdaljuk be az árokba az összefogás nemes álcája mögött… Éljenezzünk, hogy immár látjuk, a népszuverenitás adta jogainkat oly könnyedén, kérdés nélkül, sőt támogatva áldozzuk fel a politikusok kedvéért…
Éljenezzünk, hogy az ország, a kontinens, a világ leggazdagabbjai ismét „többet érnek”…
Éljenezzünk, hogy gyerekek milliói fognak éhezve kilátástalanul felnőni… Mert mi csak álltunk és éljenezve elfogadtuk Orwell jövőképét…
„Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.” 

Urr Krisztián
politologus

#COVID #társadalom #elet #reality #society #future #éljen

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...