Veszélyben vannak a nemzeti parkok! – mondta Szabó Marcel ombudsmanhelyettes annak kapcsán, hogy sajtóhírek szerint több tízezer hektárnyi védett földterület kerülhet ki a nemzeti parkok vagyonkezeléséből egy kormánydöntés nyomán.

A nemzeti parkoknak az 1970-es évektől 2002-ig volt egy felívelő időszaka, azóta kis lépésekben, de folyamatosan apadnak jogosítványai, ember- és eszközállománya. Ezt a sajnálatos tendenciát teljesítené be a vagyonkezelői jog elvétele – mondta a biztoshelyettes. A hírekben szereplő új döntés alkotmányos aggályokat vethet fel, hiszen két évtizede alkotmánybírósági döntés mondta ki Magyarországon, hogy nem lehet a már elért természetvédelmi szintről visszalépni.

A nemzeti parkok szinte „Noé bárkái”, hiszen a nemzetközi jelentések szerint az elmúlt fél évszázadban az emberiség elpusztította a szárazföldi élőlények 40 százalékát, a 21. század végéig pedig a még velünk élők kétharmada juthat ugyanerre a sorsra – figyelmeztetett a szakember. Szerinte a nemzeti parkok területén lévő földekről elsősorban a természetvédelem szempontjai szerint kell rendelkezni, ehhez pedig az szükséges, hogy a védett területek vagyonkezelése maradjon a nemzeti parkok hatáskörében. Alapvető kívánalom lenne, hogy legalább a nemzeti parkok területén a természetvédelemé legyen a végső szó abban a tekintetben, hogy melyek a leginkább védendő értékek, és hogy milyen természetvédelmi kezelés szükséges e területeken.

Szabó Marcel anyagi érdekekkel magyarázta a természetvédelmi szempontok háttérbe szorulását. A zöldombudsman a jelenlegi helyzetet bemutatva elmondta: a nemzeti parkok földjük egy részét szigorú környezetvédelmi feltételekkel haszonbérbe adják. Ezeken a területeken is környezetkímélő hasznosítás folyik, például a legeltető állattartás, kaszálás. A földek más részét a nemzeti parkok saját kezelésükben tartják, és így közvetlenül érvényesítik a természetvédelmi követelményeket.
Az ombudsmanhelyettes felidézte: a nemzeti parkok vagyonkezeléséből kikerülő földek ügye emlékeztet arra a két évtizeddel ezelőtti helyzetre, amikor az állam egyes természetvédelmi jelentőségű földterületek állami tulajdonát és környezetvédelmi vagyonkezelését a kárpótlás miatt meg kívánta szüntetni. A nemzeti parkok saját kezelésében lévő földek elvétele jelentős bevételektől fosztaná meg a nemzeti parkokat, így azok önrész hiányában nem tudnák folytatni sikeres uniós pályázati gyakorlatukat.

Az olyan nemzedékeken átívelő nagy célokhoz, melyeket például nemzeti parkok szolgálnak, szükség van stabil anyagi alapokra, gazdasági autonómiára – jegyezte meg a zöldombudsman, példaként említve Széchenyi Istvánt, aki két évszázada egyéves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. (MTI)

Előre a múltba?

A nemzeti parkok mint a természeti és kulturális értékek őrzői a jövő nemzedékek számára

A Jövő Nemzedékek Szószólójának elvi állásfoglalása

A nemzeti park igazgatóságokat érintő szabályozás korábbi több módosítása után nemrégiben újabb szabályozási koncepciók elképzeléséről érkeztek hírek. Ezek kapcsán a jövő nemzedékek szószólója, Szabó Marcel fontosnak tartja megvizsgálni, melyek azok az alkotmányos sarokpontok, amelyeket az átalakítás során figyelembe kell venni, és melyek azok az esetleges változások, amelyek meghaladhatják az alkotmányosság mércéjét. Az Alaptörvény szigorú korlátokat szab a természetvédelmileg fontos értékek megőrzésének szándékával. Az Alaptörvény P) cikke ugyanis az állam és mindenki kötelezettségévé teszi a nemzet közös örökségét képező értékek, azaz a természeti erőforrások, így különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek megőrzését a jövő nemzedékek érdekében. A nemzeti park igazgatóságok működésük során nemcsak a teljes magyar biológiai sokféleség túlélésének garanciáját jelentik, de kiemelt feladatot látnak el valamennyi fenti értékek átmentésében.

1. A nemzeti parkokkal kapcsolatos állásfoglalást különlegesen aktuálissá teszi a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelését érintő várható átszervezések híre. Ez a kérdés szorosan kapcsolódik az Alkotmánybíróság 28/1994. (V.20.) környezetvédelmi alaphatározatához, amelyben a testület elvi éllel kimondta, hogy az elért környezetvédelmi szint nem csökkenthető. Az Alkotmánybíróság e határozatában hangsúlyosan kiáll a védett természeti területek feletti állami tulajdon, illetve a nemzeti park igazgatóságok által végzett természetvédelmi vagyonkezelés garanciális szerepe mellett. A húsz évvel ezelőtti és a mai helyzet nagyban emlékeztet egymásra. A korábbi ügy lényege, hogy a jogszabály-módosítás folytán védett illetve védelemre kijelölt mezőgazdasági területek kerültek volna ki a természetvédelmi vagyonkezelés alól, amiről az Alkotmánybíróság akkor egyértelműen kimondta, hogy a védelmi szinttől való visszalépésnek minősül, ezért alkotmányellenes. Az Alaptörvény ide vonatkozó XXI. cikkének szövege (egészséges környezethez való alapjog) tartalmában megegyezik a korábbi Alkotmány 18. §-ával, ezért az Alkotmánybíróság elvi tétele ma is irányadó.
    

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatának fényében elmondható, hogy minden olyan esetleges átszervezés, amely során a védett természeti területek természetvédelmi vagyonkezelése megszűnik, illetve a vagyonkezelés a nemzeti park igazgatóságoktól egy nem természetvédelmi alapfeladatra rendelt szervhez kerül át, sértheti az egészséges környezethez való alapjogot és alkotmányos visszásság aggályát veti fel.

Megfontolást érdemlő fontos körülmény az is, hogy a nemzeti park igazgatóságok saját bevételének fontos forrása a vagyonkezelésükben álló védett földterületekből származó haszonbérleti díj. Másrészről földterületek az Európai Uniós pályázati forrásokhoz szükséges önerő szempontjából is nélkülözhetetlenek, valamint a pályázatok jelentős részénél feltétel a területek saját vagyonkezelésben léte. A vagyonkezelésükben álló területek csökkentése ezért a megfelelő színvonalú működőképességüket is veszélyezteti. 

2. A szószóló felhívja a figyelmet arra is, hogy a nemzeti parkokat érintő szabályozás számos egyéb ponton sem szentel megfelelő figyelmet a jövő nemzedékek érdekeinek. A legfontosabb hiányosság, hogy a jelenlegi szabályozás mellett nem feltétlenül a természetvédelmi érdek kap prioritást a védett természeti területeken. A nemzetközi példákban eltérő szabályozási koncepciók léteznek, de az általánosnak mondható, hogy a leginkább védelemre méltó területek lehatárolása és a védett területek kezelése a Nemzeti Park Igazgatóságok kompetenciájába tartozik. Magyarországon azonban egyik esetben sem őket illeti a végső szó.  Így van ez különösen a Nemzeti Parkok területének övezeti besorolásakor, ahol a Nemzeti Park Igazgatóságok természetvédelmi szempontú övezeti besorolási javaslata a végső döntés megszületéséig – a gazdasági megfontolások fényében – akár alapvetően is módosulhat.

3. Az állami szervek bevételi elvárásai is korlátot szabhatnak a természetvédelmi célok érvényesülésének. E helytelen szemlélet bukkan fel például az Állami Számvevőszék 2012. évi nemzeti parkokról szóló jelentésében is, amely a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú erdőkezelését azért nem tartja hatékonynak, mert e tevékenységből csak egy évben származott nyereségük. A Nemzeti Park Igazgatóságok tevékenységének megítélésében azonban nem lehet a profit siker mércéje.

4. A szószóló hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a védett területeken a természetvédelmi célok elsődlegességének kell érvényesülnie.

 Ennek érdekében fontos elvárás, hogy a védett területek természetvédelmi kezelésének szabályait a Nemzeti Park Igazgatóságok határozhassák meg. Ezzel egybecsengenek a külföldi megoldások is. Ausztriában pl.: a védett erdők kizárólag nemzeti parki vagyonkezelésében állnak, Finnországban pedig a természetvédelmi szempontból kiemelkedő erdőrészletekben tilos gazdasági célú erdőgazdasági tevékenységet folytatni. Az erdőtervezés továbbfejlesztése során ezért minél hamarabb felül kell vizsgálni azt a szabályozást, amely szerint a gazdálkodási szempontok alapján készülő körzeti erdőterv bizonyos esetekben természetvédelmi kezelési tervnek is tekintendő, lerontva ezzel a természetvédelmi célok primátusát.

• Csökkenti a természetvédelmi célok elsődlegességét továbbá az a probléma is, hogy a jelenlegi rendszerben gyakran még a természetvédelmi szempontból legkiemelkedőbb területek sem a Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében állnak, amely lényegesen csökkenti a természetvédelmi szempontú érdekérvényesítés lehetőségét a területen gazdálkodó szervezetek érdekeivel szemben. Mindezek alapján a jövő nemzedékek szószólója javasolja, hogy a magas szintű természetvédelem garanciája érdekében a védett természeti területek vagyonkezelését a megfelelő szakértelemmel rendelkező Nemzeti Park Igazgatóság lássa el.

• A gazdasági érdekek miatt késik a Nemzeti Parkok területének övezeti kategóriákba való besorolása is, amely legalább a legértékesebb természeti területeken korlátozná a haszonelvű gazdasági tevékenységet. Az övezeti besorolások esetén természetvédelmi szempontoknak meg kell előzniük a gazdaságiakat. Kívánatos lenne, hogy Nemzeti Park Igazgatóság kaphassa a végső szót a védendő értékek kezelése kapcsán legalább a Nemzeti Park területén, és ezt semmilyen gazdasági megfontolás ne kérdőjelezhesse meg. 

5. A szószóló javasolja, hogy a Nemzeti Park Igazgatóságokat mint nemzedékeken  átívelő feladatokkal felruházott intézményeket stabil, önálló vagyontömeggel kellene ellátni, így biztosítva egyfajta gazdasági autonómiát számukra. Az állami források csökkenése miatt a Nemzeti Parkok költségvetésének nagyobb részét ma már saját források teszik ki. Hangsúlyozandó azonban, hogy az állam semmi esetre vonulhat ki a természetvédelmi intézményrendszer finanszírozásából. A Nemzeti Park Igazgatóságok célja, hogy a területükön található természeti és kulturális értékeket megőrizzék a magyar nemzet eljövendő generációinak számára. Ez az Alaptörvény szellemében történelmi távlatokat felölelő cél megvalósítása nem eshet áldozatul az éves költségvetési esetlegességének és korlátainak. Feltétlenül szükségesnek látjuk, hogy az alapvető célok megvalósításához elengedő, erre a célra rendelt a Nemzeti Park Igazgatóságok vagyonkezelésében álló vagyontömeg biztosítson kellő garanciát a Nemzeti Park Igazgatóságok hosszú távú működőképességére és az általuk betöltendő feladat zökkenőmentes és akadálytalan ellátására.

6. A Nemzeti Park Igazgatóságok forráshiánya mindennapi működésük során is akadályozza munkájukat. A források hiánya miatt nem tudják az ingatlanok védett jogi jellegét az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni. Holott az egészséges környezethez való alapjog érvényesülése érdekében elengedhetetlen, hogy ingatlanának védett jogi jellegéről, illetve az ingatlant terhelő korlátozásokról minden tulajdonos megfelelő módon értesülhessen. Jogbizonytalanságot okoz, hogy nem történt meg ezek teljes körű ingatlan-nyilvántartási feljegyzése. A megoldás a Nemzeti Park Igazgatóságoknak biztosított földhivatali tárgyi illetékmentesség vagy megfelelő költségvetési források biztosítása lenne. 

7. A szószóló felhívja a figyelmet, hogy a Nemzeti Park Igazgatóságok erdei iskoláikkal, erdei óvoda programjaikkal, nemzeti történelmi emlékhelyeikkel, látogatóközpontjaikkal a környezeti nevelés terén is pótolhatatlan szerepet játszanak. Fontos partnerek lehetnek az szószóló által kezdeményezett országos faültetési programban is. A „Fák Nemzetünk Jövő Generációiért” kezdeményezés célja, hogy a helyi közösségek minden magyar gyermek születését egy őshonos erdei vagy gyümölcsfa elültetésével ünnepeljék meg, többek között a Nemzeti Parkok területein, ún. „gyermekligetek” létrehozásával.

A HIVATAL RÉSZLETES ÁLLÁSFOGLALÁSA:   Nemzeti Park állásfoglalás Szabó Marcel (545 KB pdf)

Forrás: greenfo.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...