Ismét teljes fegyverzetben menetelnek a politikai korrektség képmutató katonái. A célpont és az áldozat ezúttal Jeszenszky Géza, hazánk oslói nagykövete.

Rávitték a csendes tanárember mellkasára a lézerpöttyöt, nyílt levelet írnak, tiltakoznak, felháborodnak, elhatárolódnak, azonnali menesztést követelnek, s ugyanezt teszik politikai cafrangjaik is, a Demokratikus Koalíció, az LMP meg mindenféle futottakmég-szervezetek, hideg és meleg aktivisták. Tanárok és diákok követelik a rémisztő egyetemi jegyzet visszavonását, bezúzását, egyszerre téve tanúbizonyságot lángoló politikai elkötelezettségükről és a témát érintő tudományágakban való teljes járatlanságukról.

Süt a nap, ezért világos van. Ezt vetette papírra Jeszenszky Géza, nélkülözve minden eredetiséget. Leírt egy sokszor adatolt evidenciát, s levont belőle egy magától értetődő következtetést. Az ő megfogalmazásában ez így hangzik: „azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. A kiindulópontot, miszerint „a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással” (és tegyük hozzá: utódokat nemzzenek), sokan leírták már Jeszenszky Géza előtt, néhány perces kutatással bárki találhat ilyen forrásmunkákat, a Magyar Nemzet is talált. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem 1994-ben megjelent, Tanulmányok a romológia köréből című válogatáskötetének egyik dolgozata éppen erről szól. A szerző, Jakab Istvánné egy Somogy megyei településen 24 cigány család életét tanulmányozva 15 esetben derített fel rokonházasságot, s a gyermekeket vizsgálva megállapította, hogy majdnem minden rokonházasságra esik valamilyen fogyatékos. Ez a kötet azóta is háborítatlanul pihen a könyvespolcokon, sem a Janus Pannonius Tudományegyetemet, sem Jakab Istvánnét nem vádolta senki soha rasszizmussal, ez kizárólag Jeszenszky Géza osztályrésze lett. Holott a Jeszenszky-idézetben a kiindulópontból levont konklúzió, mármint hogy a rokonházasságokból, illetve a rokonok egymás közötti szexuális kapcsolatából született gyermekek között sok a szellemileg leépült, szintén banális. Ugyanis nem lehet másként.

Ha Jeszenszky Géza itt téved, akkor a genetika néven ismert tudományág egyik alaptétele, s vele együtt az egész genetika megdőlt. De nem téved. Szükségképpen igaz a következtetés, akár az érintett cigány családokról van szó, akár az európai királyi házakról, ugyanis a jelenség, miután a kiindulási alap itt is sokáig fennállt, ez utóbbiak körében is értelemszerűen kimutatható volt.

Nem, Jeszenszky Géza mondatával nincs semmi baj. Jeszenszky Gézával van baj, mégpedig az, hogy konzervatív értékvilágú és gondolkodású ember, s most, Orbán Viktor kormányzása idején, éppen Magyarország nagykövete Norvégiában. Ez a baj. Megjegyzendő, hogy az őt most falkában körbevonító ordas polkorrektek ezer mentséget találtak Kertész Ákos számára, amikor leírta, hogy a magyarok genetikailag alattvalók, noha ez a mondat maga a nácizmus, a legsűrítettebb formájában, három szóban Kertész Ákosnál nácibbnak lenni nem lehet. Mégis sorjáztak a mentségek. Persze, az Kertész Ákos volt, ez meg Jeszenszky Géza, ugyebár.

Derűs momentuma az esetnek, hogy az inkriminált idézetre egyetlen komolyan vehető tudományos cáfolat sem érkezett (a fentebb vázoltak alapján nem is érkezhet), csak a hörgést tekerték egyre nagyobb hangerőre. Aztán különös módon Andrassew Iván a Népszavában kibökte az igazságot, persze a maga sajátos módján. „Vagy nem volt senki, aki szólni mert volna a Mesternek, hogy Drága Tanár Úr, ezt, ekkora gonosz hülyeséget itt, Európában már nem lehet? Sőt: nem illik…”

Hogy ebben az ügyben, meg úgy általában ki és mekkora gonosz meg hülye, azt nem érdemes külön méregetni, az efféle versenyeket Andrassew Iván bármikor megnyeri, ám hogy ilyesmit leírni „nem illik”, ez már fontos szempont. Ez ugyanis a polkorrektek világának a magva. Nem illik leírni, kimondani, hiába igaz. Nem illik. És akkor nem is létezik majd, gondolják, és ha nem létezik, akkor minden rendben lesz, sőt, már rendben is van. Amúgy az Andrassew-féle elborultak előtt szép távlatok nyílhatnak, ha a tudományok területére is beteszik a lábukat, javaslom nekik például, hogy kezdeményezzék a Pitagorasz-tétel oktatásának a betiltását, tudniillik ez a tétel megengedhetetlen módon rekeszti ki érvényességének köréből a nem derékszögű háromszögeket, nem is szólva a négyszögekről.

Jeszenszky Gézát a ma létező legkegyetlenebb politikai támadás érte, világunkban ugyanis a rasszizmus vádja nehezen kivédhető, és azonnal egy életre megbélyegzi a célszemélyt. De ettől még nem lesz igaz. Jeszenszky Géza esetében egyáltalán nem igaz. S a tudós tanárember nyilván és méltán számított rá, hogy lesznek, akik ezt ki is mondják. Nem így történt. Szükségesnek érzem rögzíteni, hogy annál gyávább és gerinctelenebb társaságot, mint amelyik 2010 közepe óta irányítja azt az intézményt, amelyet valamiféle fekete humorral Magyar Külügyminisztériumnak kell neveznünk, nagyítóval sem lehet találni ebben az országban. Nem pusztán emiatt, de ez az eset mindenképpen mérföldkő. Szerintük ugyanis a „vitatott sorok félreérthetőek”. Nem. Nem érthetőek félre.

Csak kemény akarattal. Persze, e fél mondat után pár szóval „megvédték” oslói nagykövetüket. De a diplomácia nyelvén egyértelmű volt az üzenet. Lényegileg elhatárolódtak Jeszenszky Gézától. Ezután pedig jött, aminek jönnie kellett. Feltette a kezét a Corvinus Egyetem, és Jeszenszky Gézának is gyakorlatilag elnézést kellett kérnie.

És ez az igazi szégyen. A mi szégyenünk.

Csermely Péter – MNO

Forrás: MNO

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...