Az 1943 július 25.-e és augusztus 3.-a között végrehajtott „Gomorra-akció” nyomán, a Hamburg polgári lakossága ellen gyújtóbombákkal előidézett pokoli tűzvihar után csak a vak falak maradtak…

A vétlen polgárok – nők és gyermekek – százezrét a Hamburgi Holokausztban elégető háborús bűnösök a gonosz nyugalmával leélték életüket, büntetlen jólétben…

Egyetlen ártatlan áldozat családját sem kárpótolta senki semmivel… 
A háborús bűnösökkel „eggykövet” fújó Einstein – a népirtás géniusza, a tömegpusztító fegyver zsenije – ellenben követelte a német holokauszt-túlélők „kollektív bűnössé” nyilvánítását, a csecsemőtől a tömeges erőszakon át elvetélt várandós anyán át a tisztességben őszült aggastyánig !!! – Ilyen a gonosz népe, akin ott izzik a máig égető háborús bűn…

Na ezen tessék rágódni, ne a kikímélt buzeránsokon, ne a brüsszenetes perverzeken !!! 
​​​​​​​Hiszen… Ez számít !!! azok meg nem…

Hölderlin őrülete sejlik föl e gyilkos füstből…

Hölderlin – Életfélen…

Hälfte des lebens

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Friedrich Hölderlin, 1802

Életfélen

Sárguló körtékkel telve,
vad rózsákkal rakva
dűl a táj a tóba.
Óh hetyke hattyak,
Csókittasan már-tó-
zik kecses fejetek
(az) üdvöz-józan vízbe.

Jaj, mikor a tél elér
Hol lelem meg még
A virágokat,
Meg napsüt-árnyukat?
hidegen-ridegen
állnak (a) falak…
Csak zászló zörren e szélben…

Nyáry Szabó László műfordítása

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...