Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…

Tóth Árpád műfordítása

Mensáros László szavalatában… 
majd…

De van Tóth Árpád műfordításának egy kevésbé ismert változata is:

Ősz hegedűl
Szünetlenűl
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón…

… és az eredeti:

Chanson d’automne 

Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon coeur
D’une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Őszi chanson dalban… azazhogy chansonban :

Van persze másik műfordítása is, bizonyítván, hogy a műfordítás már önálló (életre kelt) mű… Már a címe is más:

Őszi dal 

Ha az ősz fuvolál,
szomorú dala száll,
  néha lehullva.
Bágyadt hangjainál
a szivem sebe fáj;
  tépdesi újra.

Hogy fullaszt a magány!
Szinem oly halovány
   s nincs bizony írja.
Csak idézem a mult
puha ködbe borult
   árnyait, sírva.

Már mindjárt ideér,
fölkap s visz-visz a szél
   messze magával –
hisz a fák terüjén
csak avar vagyok én,
   mely tovaszárnyal.

Végh György műfordítása

Ez utóbbi tán magyarabbul szól, a mi nyelvünkön dalol, de Tóth Árpád inkább az eredeti hangulatán túl a hangzását is igyekezett tükrözni a magyarba…

Mindkettőt érdemes családunk körében közösen szavalni…
Az ősz egy-egy napján megtanulni… szeretteink körében újra átélni…

A költészet lelki (ön)védelem !
A világ és a sötét terrorával szemben…
Védekezzünk hát naponta versben is ! Szeliden…
De ne feledjük : „A csüggedőket elnyeli a történelem” …

Sz.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...