Máté 26, 69.

Tavaszi éj volt. Hűs szél szállt nyugatról.
Simon Péter az ugaron barangolt.
Názáretit a hadnagy elvezette,
Talán itéltek is már ő felette !
A papi fejedelmek udvarán
Tűz pattogott, szikrázott szaporán.
S a tűz körül, vöröses fénybe mártva,
Katona, szolga lebzselt, a hajnalt várva !
Jött Simon Péter és közébük állott,
Megkérdezett egy vihogó szolgálót :
„ – Hány óra ? Hol lehet mostan a Mester ?”
A szolgáló rábámult nagy szemekkel :
„ – Uram, nem vagy-e tanitványa tán ?”
Péternek ránc gyűrűzik homlokán,
De nyugodalmas hangon feleli :
„ – Nem voltam soha senkije neki,
‘sz ő alvajáró. Aszondják : bolond.”
…És megpiszkálva a zsarátnokot,
Mellé simul, gubbasztva, melegedve,
Megoldódik a nyelve és a kedve.
…Kakas kukorékol. Már itt a hajnal.
Az ajtó döng. Sápadtas, fényes arccal
A názáreti vörös ingbe’ lép ki :
Katona, szolga mind riadva nézi.
Ő könnyei közt mosolyogva lépdel,
Péterre néz. És nem néz vissza Péter !

Simon Péter– Először a Szeged és Vidéke 1906 április 15.-ei számában jelent meg Szeged, nagypéntek keltezéssel. A Szeged és Vidéke 1914 április 10.-ei száma után közölte a Makói Újság 1914 április 12.-ei majd a Nagyváradi Napló 1914 május 10.-ei száma is. A bibliai eseménynek maga a költő adta meg lelőhelyét a Szentīrásban.

Péter apostol utóbb Szent Péter (Kr. e. 1 – Kr. u. 67. június 29.) Jézus tanítványa, a tizenkét apostol egyike, a kathólikus hagyomány szerint Róma első püspöke Kr.u. 33-tól haláláig. Eredetileg Simon héberül Siməón ‏(שִׁמְעוֹן) néven emlegették, melynek jelentése ’figyelés, hallgatás, figyelem’, görögösen Szümeón (Συμεών). Jézus adta neki a „Kőszıkla” nevet, amely a görög Petrosz (Πέτρος) alakból lett „Péter”; de Kéfás(z) néven szerepel Pál apostol műveiben, mivel ez a ’kőszikla’ arámi eredetije (קֵיפָא Qéfá / Qēfá). A Kéfász (Κηφᾶς) név végi „sz” (szigma) csak görög toldás az „illendő” hímnemű végződésre. Előfordul szír-arámi Semajon Keppa (ܟܹ݁ܐܦ݂ܵܐ ܫܸܡܥܘܿܢ) alakban is. A Mel Gibson álmodta Passió filmben is végig Kéfả néven szólítja őt Jézus arámi azaz ảrámájá (ܐܪܡܝܐ‎) (anya)nyelvén…

A „Péter” csak másodlagos görög név. Arámi eredetije, a Kefa az azonos jelentésű „szıttya” magyar Keve névalaknak felel meg, amely nem csak máig élő városainknak (Túr-Keve, Rác-Keve), de hajdani (délvidéki) Keve vármegyénknek és a ma legdélebbi magyarlakta településünknek, Székely-Kevének is névadója volt. Sőt a „kő(szikla)” magyar, azaz hungrofinn nyelvrokonkörünkbe tartozó finn nyelven is „kivi”-ként – ragozott alakjaiban „kive”-ként – hangzik ma is. – Milyen csodálatos „egybecsengés” !? (Sz.)

Részlet a Juhász Gyula evangéliuma kötetből…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...