Auróra

Egyszer fehér és rózsaszin
Gyöngy és selyem ruhája,
Mosolyog, mint a szerafin
A tájra.

Máskor bíborral ékesen
Lángol piros palástja.
Tüzeket gyújt az egeken
A láza.

De mindig Auróra lám,
A serkentő, a zengő
S a legsötétebb éj után
Csak eljő.

Eljő és ébred az öröm,
A vágy, a munka, élet
És Memnón szobra repesőn
Zenélhet !

Auróra – Először a Délmagyarország 1920 február29.-ei számában jelent meg. Ezután a NEFELEJCS-beli közlésben a cím alatt ajánlás : Kilényi Irmának. A hölgynek személyesen adott NEFELEJCS-be pedig ezt írta a költő :
Egyelőre fogadja jó szívvel
                 ezt a négy szál nefelejcset.
                                                                Juhász Gyulától

E négy szál nefelejcs természetesen e vers négy szaka.

A latin Aurōra – Auróra ejtésben – nagybetűvel írva a római Hajnal-İstennő, míg aurōra meg maga a ‘hajnal’. A Rigvédákból ismert Usász (उषस्) folytatása-fejleménye az ind(o)euro-hellén Hajnal-İstennő, Héuszosz, majd az ebből elő-görög Éosz (Ηώς / Έως / Αύως). Auróra néven is ez İstenkörhöz tartozik, de aranyos új nevén inkább csak „Aranyos”. A latinban az aurum jelentése ’arany’, az aurōra pedig aranyló ’hajnalpír’ jelentésben élt.

Auróra azaz Éósz a hellén regerendben Hüperión (Ὑπερίων) titán és huga, The(i)a (Θεία) – hangzatosabban Eurüphaessza (Εὐρυφάεσσα), azaz a Szertefénylő – leánya. Minden reggel – nővére Szeléné (Σελήνη) vagy Szelénaia (Σεληναία), latinul Lúna avagy a Hold İstennője tűntén – ő vezeti föl fivérének, a Nap-İstennek, azaz Héeliosznak (Ἠέλιος), latinul Sōl [ejt: Szól]-nak a böröckét (két kerekű szekerét) az égboltra.
Auróra’t azaz Hé(usz)oszt a teresek (etruszkok) Thezán (Θέσαν) néven tisztelték Tin és Turán İstennőtársaival…

Auróra hős fia Memnón (Μέμνων) – az Íliász szerint – Parijamuwasz (Priamosz) unokatestvéreként részt vett a trójai háborúban, ahol Hektór halála után ő lett a trójai sereg fővezére, aki végül elesett Akhilleusz fegyverétől. Holttestét anyja ragadta ki a csata forgatagából és Hüpnosz segítségével a Boldogok Szigetére mentette. A hajnali harmatot Éosz könnyeinek is hívják, hiszen a regék szerint ezekkel siratja fiát.

Az utolsó két sor pedig sejtel-mesés utalás : Memnón szobra repesőn zenélhet !

A Thébánál állott 18 méteres „Memnón-kolosszusok”-at, amelyek a Hajnalt zengő hangokkal köszöntötték, a hellénisztikus korban Hajnal-anyja révén Memnón mondájához kötötték, bár azok inkább III. Amenhotep fáraó ősi ülőszobrai voltak.

Arctalan, nyomorult romjaik ma is láthatóak…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...