Hállóvető

Bronz kisplasztika vázlat, 70 cm-es, készült 1937 körül. A mű születéséről Tápai mester az életrajzi írásában részletesen beszámolt. Művei témáját a Tisza-parti parasztok, kubikosuk és halászok világából meríti. Az itt látható alkotás is fiatalkori élményen alapul, amikor egy tőserdei halász pöndölyhálót vető mozdulatát örökíti meg.
Ez a ma is látható Hálóvető első vázlata, melynek alapján, öt évvel később elkészült a másfélszeres életnagyságú gipsz változat, a mezőgazdasági és dísznövény kiállításon mutatták be Szegeden a Horváth Mihály utcában. Ez a változat megsemmisült. A szobor megvalósításának gondolata 1960-ban merült fel újra. Az újabb szobor majdnem öt méter magas volt. A Mars téren a nyári dél-alföldi kiállításon állították föl. A végleges elhelyezésre született javaslat szerint a mostani Árvízi emlékmű helyét jelölték meg. A nagy közönségsikert aratott terv, csak terv maradt, megvalósítására nem került sor, vélhetően, Tápai mester sajátos szobrászi elvei miatt. Kegyvesztett lett a szakmában, elvesztette a Művésze Alap tagságát is. A hatalmas szobor gipsz öntvénye szintén nem maradt meg, helyhiány miatt a mester kénytelen volt összezúzni, megsemmisíteni.
Legutóbb 1983-ban merült föl újra, hogy közadakozásból teremtsék elő a szoborállítás költségét, valamint a mester idős korára való tekintettel a gipszmodellt Kalmár Márton és Fritz Mihály készítse el, Tápai mester irányításával. A kivitelezés több millióra növekvő költségei, azonban ezt a tervet meghiúsították. Szeged és Tápai életműve szegényebb lett egy szimbolikus erejű alkotással.

Forrás: Tápai Antal: Életutam DM 1960. aug.4. DM 1983. ápr. 27.

Szerző: Kozma János

A Hállóvető természetössen kettőzött „l” a szögediek ajkán. Holmi „akadémikus” aszfaltbetyároktól nem hagyhatjuk saját hellyesírásunkat megtiportatni. A szögedi „Hállóvető” tehát véletlenül sem „háló”-kat, azaz „alvó”-kat vet, hanem csakis halászszörszámot, vagyis „hálló”-t vet. (Aki nem hiszi járjon utánna!) Dr Sz L.