Csodálatos napok ! Magára lelt a lelkünk,
Mely meddő és beteg békében veszni tért,
Ó első, legnagyobb és tiszta győzedelmünk,
Meglelte a magyar szavát, szívét, hitét !

Rákóczi-induló ! Ott zeng ma lelkeinkben,
Mint föltámadt erő, mint újult diadal
S békülten néz reánk az égből a nagy Isten:
Ez áldott nép enyém, e hű, e szép, magyar !

Ó hol van már a bús, fásult és léha szellem,
A fanyar Budapest, a már-már idegen ?
Az ország szíve ma a világ szíve, melyben
Ott dobban a dicső Világtörténelem !

Fenséges nagy napok ! Új csillagok születnek
S a régi csillagok új lánggal fénylenek.
Vonuljatok dalos, harcos, népregimentek,
Új törvényt vés Klió és új történetet!

Ma forróbb lett a csók és fénylőbb a tekintet,
Ma zengőbb az ige és a világon át
Egy igazabb Jövő érctrombitái zengnek
S e Jövő őrei ti vagytok, Katonák!

Dicső nehéz napok ! Virasszunk és vigyázzunk !
Legyen mindenki egy és föl a sziveket !
Egész világ reánk, sorsdöntő népre, bámul
S Hadúr figyel reánk a csillagok felett.

Juhász Gyula

1914 augusztus 1-sején jelent meg a Szeged és Vidéke lapban Gyalunk e költeménye, mely még csodálatosnak látta a Nagy Háborút…

Bizonyára az is lett volna, csodálatos ! Ha magyarosan, villámgyorsan, diadallal be is fejezzük…
A Hadúr figyelt ránk… csak talán mi nem figyeltünk eléggé a Hadúrra…

A korabeli lapoldal talán még többet sejtet a korhangulatból…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...