Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját …
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz …

Először a Délmagyarország 1920 március 28.-ai számában jelent meg Juhász Gyulánk e verse. Megjelent a Nefelejcs kötetében is 1921-ben.

Forrás: http://virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/juhaszgy/nefelejcs.html

Közölte 1929 március 18.-án a Reggel, majd március 31.-én az Erdélyi Hírlap, majd április 7.-én a Nagyváradi Napló is…

E remek-könnyed költeményt pedig gyermekeinkkel is érdemes szavaltatni:

Juhász Gyula – Tavasz ez is – Álmó

Juhász Gyula – Tavasz ez is – Imola

A költemény 100. évfordulóján a Szögedi Naptár Kikelet (március) havában

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...